Előadásában a pihenőidő több funkcióját is hangsúlyozza. Milyen jogi és társadalmi jelentősége van ma a pihenőidő védelmének a digitális munkavégzés korában?
A pihenőidők számos klasszikusan funkcióval bírnak a modern munkaidő szabályozásban. Ezek nélkül elképzelhetetlen lenne annak biztosítása, hogy a munkavállaló napról-napra, hétről-hétről hétre kipihenten, megújult erővel tudjon munkára jelentkezni a munkaidejében. Ennyiben a pihenőidők biztosítása a munkáltatónak is elemi érdeke. A pihenőidők tehát egyrészt egészségvédelmi célú szabályok, másrészt a munkáltató számára a munkára képes állapotú munkaerő biztosításának garanciái is. Továbbá a pihenőidők legalább ennyire fontos szerepet játszanak napjainkban a magánélet védelmében, hiszen egy munkavállaló nem tudna magának magánéleti, családi programokat szervezni, ha nem látná előre, hogy mikor és milyen időtartamban tud távol maradni a munkájától.
A digitális eszközök elmoshatják a munkaidő és a pihenőidő közötti határt. Hogyan értelmezhető ez a klasszikus „munkaidő–pihenőidő” felosztás mellett?
Az Európai Unió jogában, és így a magyar munkajogban is, a munkaidő és a pihenőidő fogalma egymást kölcsönösen kizárja. Tehát jogi szempontból egy munkaviszony időtartama alatt minden időpillanat besorolható vagy az egyik, vagy a másik kategória alá. Ezt a nagyon szigorú felosztást kikezdik a digitális kommunikációs eszközök, hiszen segítségükkel a munkavállaló bármikor és bárhonnan képes munkát végezni. Ennek persze a másik oldala is igaz, hiszen a munkaidőben is elérhető a munkavállaló családtagjai vagy barátai által. Így a munkáltatónak is kihívást jelent, hogy biztosítsa, hogy a munkaidő alatt a munkavállalói valóban a munkájukkal foglalkozzak, és ne például magánbeszélgetéseket folytassanak vagy cseteljenek egy üzenetküldő alkalmazáson keresztül ismerőseikkel.
Előadásában megjelenik a „lecsatlakozáshoz való jog” kérdése. Milyen irányban látja ennek jogfejlődését, és szükségesnek tart-e további szabályozást?
A lecsatlakozáshoz való jog fogalma éppen az előbb említett kihívásra reagál. A lényege röviden az, hogy az Európai Unió garanciákat teremtene arra, hogy munkaidőn kívül a munkavállaló elektronikus kommunikációs eszközökkel ne legyen elérhető. Ez kizárná, de legalábbis korlátozná annak lehetőségét, hogy a munkavállaló pihenőidejében, vagy éppen a szabadsága alatt foglalkozzon a munkájával, például céges e-mailek megválaszolásával. Persze az előbb leírt munkaidő-pihenőidő felosztás mellett ez a fajta munkaszervezés ma is tilos. Azaz, a jelenleg fennálló magyar és európai uniós jogból is levezethető, hogy a munkavállalónak nincs ilyen jellegű rendelkezésre állási kötelezettsége a munkaidején kívül. Például, ha egyáltalán nem hajlandó a hétvégi pihenőnapjai alatt a munkájával foglalkozni, azaz nem válaszolja meg az e-maileket, nem olvas üzeneteket, ezért jelenleg sem érheti semmilyen szankció. A lecsatlakozáshoz való jogról mégis azért beszélünk egyre többet, mert a gyakorlatban úgy tűnik, nem érvényesülnek kellően ezek a szabályok. Nagyon sokszor előfordul, hogy a munkavállalók pihenőidő alatt is a munkájukkal kapcsolatos e-mailekre válaszolnak, telefonokat intéznek vagy kollégáikkal munkaügyekben váltanak üzenetet. Ez nagyon sokat tud rontani a pihenőidő minőségén, különösen, ha ezek az interakciók rendszeressé válnak.
Az uniós bírósági gyakorlat jelentősen formálja a pihenőidő értelmezését. Milyen fő tendenciákat lát a munkavállalói védelem alakulásában ezen a téren?
Az Európai Unió Bíróságának kezdetektől fogva óriási szerepe van abban, hogy őrködjön a munkaidő és a pihenőidő kettős rendszere felett. Rendszeresen jelennek meg olyan mérföldkő jelentőségű ügyek, ahol a Bíróságnak abban kell állást foglalnia, hogy bizonyos időtartamok munkaidőnek, vagy pihenőidőnek minősülnek-e. Például, a Bíróság kimondta, hogy az egészségügyi ügyelet időtartama munkaidőnek minősül. Ez korábban közel sem volt egyértelmű, hiszen egy éjszakai ügyeletet ellátó orvos akár végig is alhatja az egész ügyeleti idejét, ha az rábízott betegek közül mindenki békésen tölti az éjszakát és senkinek nincs szüksége orvosi segítségre. A Bíróság mégis abból indult ki, hogy még ilyen esetben is az orvos társas kapcsolataitól távol, családi környezetéből kiszakítva tölti idejét, nem maga rendelkezik a saját idejével. Ezért ezt nem lehet pihenőidőnek tekinteni. Hasonló kérdések merültek föl a munkavállaló által választott helyen történő rendelkezésre állás, azaz a készenlét megítélése kapcsán, ahogy a munkába járási idő tekintetében is. Valószínű, hogy amíg ez a munkaidő-pihenőidő kettős rendszer fennmarad, addig mindig lesznek hasonló ügyek az Európai Bíróság asztalán.
2012 óta oktat a Pázmányon, és most egyetemi tanári kinevezést kapott. Mi motiválta, hogy a munkajogot válassza szakterületként, és milyen szerepet játszott eddigi pályájában a Pázmányon töltött időszak?
A munkajogban az fogott meg, hogy kifejezetten gyakorlatias, a mindennapokhoz közeli, emberközpontú jogterület. A munkajog számos intézményét mindenki ismeri a mindennapokból, hiszen ki ne hallott volna már munkaidő-beosztásról, a végkielégítésről, a próbaidőről vagy éppen a felmondásról. Ezért ennek a jogi területnek az ismerete rengeteg ember mindennapjait érinti, ezért is nagy felelősség az erre vonatkozó szabályok kialakítása, illetve a joggyakorlat formálása. 2026 szeptemberében a tizenötödik tanévet kezdem az egyetemünkön, mint főállású oktató. Minden évben kihívást jelent a már hosszabb ideje tanított tárgyak oktatásának továbbfejlesztése, megújítása. Mindig igyekszünk újabb módszereket bevezetni. Keressük a lehetőségeket arra, hogy a tananyagot minél hatékonyabban tudjuk átadni hallgatóinknak. Nagyon örülök, hogy a Pázmányon töltött időszak ebben a folyamatban folyamatos fejlődési lehetőséget jelent számomra, ahogy a kutatómunkához is stabil hátteret biztosít.
Dr. habil. Kártyás Gábor előadása a Dies Academicus ünnepi napokon:
