Milyen konkrét problémák hívták életre a Pázmány campusfejlesztési terveit?

Becker Pál: A korábbi döntések következtében a piliscsabai campust el kellett hagynunk, az ingatlan ma már nem az egyetem és nem is a Magyar Katolikus Egyház tulajdona. A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar azóta is keresi végleges, budapesti otthonát. A jelenlegi, alapvetően bérelt infrastruktúra működőképes, de egy egyetem hosszú távú működését nem lehet tartósan erre alapozni. Olyan végleges megoldásra van szükség, amely stabil feltételeket biztosít az oktatáshoz, a kutatáshoz és az egyetemi közösségi élethez.

A BTK jelenleg több, egymástól távolabb eső helyszínen működik. Mit jelent ez a kar mindennapi életében?

Birher Nándor: Elsősorban nehezebb kapcsolattartást és több szervezést. A hallgatók, az oktatók, a kari vezetés és az adminisztratív munkatársak nem egy épületben vannak, így sok olyan ügy, amelyet egy közös campuson néhány perc alatt el lehetne intézni, ma külön egyeztetést vagy utazást igényel. Ez mindenkitől több alkalmazkodást kíván.

Becker Pál: Egy nagy intézmény széttagolt működése logisztikailag is bonyolultabb, és költségesebb működést eredményez. Egy egységesebb egyetemi környezet szakmai, közösségi és gazdasági szempontból is hatékonyabb lenne.

Tőczik Benedek: Hallgatóként is érezhető ez az átmeneti állapot. Különösen azok a hallgatók tapasztalják meg közvetlenül a fizikai távolságból fakadó nehézségeket, akik személyes ügyintézésre szorulnak, vagy a különböző oktatási helyszínek között kell közlekedjenek.

Milyen a hallgatói légkör most a BTK épületeit és a tervezett campust illetően?

Tőczik Benedek: A hallgatóság alapvetően türelmes és bizakodó, ugyanakkor egyre erősebben jelen van az igény arra, hogy a hallgatók hangja is megjelenjen a campus körüli párbeszédben. Több ezer pázmányos mindennapjait határozza meg, hogy a fejlesztés megvalósul-e, illetve milyen formában valósul meg. Fontosnak tartjuk ugyanakkor azt is, hogy olyan megoldás szülessen, amely a kerületben élők szempontjait és érthető elvárásait is figyelembe veszi.

Milyen szempontok alapján lehet meghatározni, hogy mekkora térre van szüksége hosszú távon a Pázmánynak?

Becker Pál: Nem a pillanatnyi igényekből kell kiindulni, hanem a felvételi statisztikákból, a hallgatói létszám alakulásából, a demográfiai folyamatokból, valamint az egyetem oktatási és kutatási terveiből. A korábbi elképzeléseket éppen ezek alapján már módosítottuk és ésszerűsítettük. A cél egy hosszú távon fenntartható, nem túlméretezett fejlesztés.

Milyen nehézséget okoz a jelenlegi helyzet az oktatás, a kutatás és a hallgatói közösség szempontjából?

Birher Nándor: Az oktatásban az egyik legkézzelfoghatóbb nehézség az órák összehangolása. Ha két egymást követő óra különböző helyszínen van, az utazási idővel is számolni kell, ez pedig az órarend egészére hatással van. A kutatásban szintén hátrányt jelent, hogy az intézetek, kutatócsoportok és a könyvtári háttér nem egy helyen található. Így azok a spontán szakmai találkozások is ritkábbak, amelyekből sokszor új együttműködések születnek.

Ugyanakkor ennél többről is szó van. Egy korszerű egyetem oktatása egyre kevésbé csak nagyelőadásokból áll: több szemináriumra, műhelymunkára és kiscsoportos foglalkozásra van szükség, ezekhez pedig megfelelő, rugalmasan használható terek kellenek. A campus tehát nem pusztán a jelenlegi működés kényelmesebbé tételét szolgálná, hanem azt is, hogy az oktatási módszereinket tovább tudjuk fejleszteni, megfelelhessünk az elvárásoknak.

A kar hallgatói és oktatói létszámához képest mennyire elegendő a jelenlegi infrastruktúra?

Birher Nándor: Az oktatás feltételei jelenleg biztosítottak, ugyanakkor a BTK hallgatói létszáma folyamatosan növekszik. Ami ma még elegendő, az néhány év múlva már nem feltétlenül lesz az. Ráadásul egy kar működéséhez nemcsak tantermekre, hanem kutatói helyiségekre, könyvtárra és közösségi terekre is szükség van.

Az Egyetem az elmúlt időszakban a hazai és nemzetközi rangsorokban is egyre láthatóbbá vált, de ahhoz, hogy ezt a fejlődést folytatni tudjuk, az infrastruktúrának is lépést kell tartania az oktatási és kutatási ambícióinkkal. Fontos célunk új, a társadalmi és technológiai változásokra reagáló képzések létrehozása is. A Pázmány korábban is képes volt úttörőként megjelenni olyan területeken, mint a mesterséges intelligencia vagy a demenciával kapcsolatos képzés. Ahhoz azonban, hogy újabb innovatív szakokat és programokat tudjunk indítani, nemcsak jó szakmai ötletekre és kiváló oktatókra, hanem megfelelő helyre is szükség van.

Tőczik Benedek: A Danubianumban több mint ötezer BTK-s hallgató tanul, miközben nagyon kevés a valódi közösségi tér. A hallgatói élet, a kutatómunka és a rendezvények szempontjából is érezhetőek az infrastruktúra korlátai. A jelenlegi épület átmeneti megoldásnak megfelel, hosszú távú egyetemi otthonnak azonban kevésbé.

De ha az egyetem identitásának sarokköve mentén közelítem meg a kérdést – vagyis hogy egy katolikus egyetemről van szó –, akkor a hitéleti és közösségi programok szempontjából eleve megnehezíti a hétköznapokat, hogy a környéken nincs könnyen elérhető templom vagy kápolna. Ezt az igényt természetesen enyhíti a Danubianumban található imaszoba, ugyanakkor megoldást nem jelent, csak átmeneti alternatívát.

Hallgatói szolgáltatások tekintetében mi hiányzik most leginkább?

Tőczik Benedek: Több területet is lehetne említeni. Kiemelten fontos lenne a kollégiumi férőhelyek számának növelése, de a menza, a sportolási lehetőségek, valamint a megfelelő közösségi és tanulási terek is hiányoznak, vagy csak korlátozottan állnak rendelkezésre.

Egy másik kézzelfogható tapasztalat a tudományos munkához és a szakdolgozatíráshoz kapcsolódik. Bölcsészként elképzelhetetlen a kutatómunka könyvtárhasználat nélkül. Ezt a hiányt – amelyet persze az elektronikusan, akár otthonról is elérhető adatbázisok és folyóiratok némileg mérsékelnek – égető problémaként és kihívásként éljük meg a Pázmány bölcsészkarán.

Egy egyetem nemcsak tantermekből áll. Mit jelent egy kar számára, ha van egy valódi közös otthona, amelyhez a hallgatók és az oktatók egyaránt kötődni tudnak?

Birher Nándor: Egy kar közösség is, egy közösségnek pedig szüksége van olyan helyre, amelyet a magáénak érezhet. Olyan térre van szükség, ahol az oktatás és a kutatás mellett a kulturális, közösségi és lelki élet is helyet kaphat. Egy katolikus egyetem számára ez különösen fontos. Egy közös campus erősítené az egyetemi identitást, és azt is, hogy a hallgatók és az oktatók ne csak a tanórákon találkozzanak.

Emellett mi is szeretnénk olyan zöldfelületeket, egy szép egyetemi kertet is, ami egy-egy campus természetes része a világban bárhol, ahol hallgatók, oktatók és akár a környék lakói is találkozhatnak. Egy campus akkor válik valódi otthonná, ha nemcsak órára érkezünk meg oda, hanem jó ott időt tölteni, beszélgetni, tanulni, közösséget építeni.

Tőczik Benedek: Egy valódi campus az alapfeltétele annak, hogy mindazt a tudományos és közösségi munkát, amelyet az egyetem – egyelőre még csak „virtuális” – falai között végzünk, a maga teljességében kibontakoztathassuk, és gyümölcsözővé tegyük az egész társadalom számára. Egészen világos, hogy a Pázmánynak van egy „lelki campusa”, ami sokkal fontosabb a fizikai környezetnél. Ez alatt arra gondolok, hogy olyan oktatói és munkatársi gárda dolgozik a katolikus egyetemen, amely egy ilyen hányattatott infrastrukturális helyzetben is vonzóvá és népszerűvé tudja tenni az intézményt. Nem véletlen, hogy évről évre egyre többen választják a Pázmányt, és az idei akadémiai évben már a tízezer főt is meghaladja a hallgatók összlétszáma – minden kart beleértve –, annak ellenére is, hogy nincs megfelelő campusunk. Azt gondolom, nem kell különösebben magyaráznom, mit jelentene számunkra, ha a „negyvenéves pusztai vándorlás” után végre lenne egy állandó otthonunk.

A Pázmány nem most jelenik meg először a Palotanegyedben. Mit jelent ebből a szempontból a campusfejlesztés?

Birher Nándor: A Pázmány számára ez a városrész nem új helyszín, hanem régóta otthon. A BTK és a JÁK a Szentkirályi utcában és a Mikszáth Kálmán téren hosszú ideje jelen van, hallgatók generációi kötődnek ehhez a környékhez. A campusfejlesztéssel tehát nem beköltözni szeretnénk, hanem egy meglévő jelenlétet erősíteni és egységesebbé tenni. Hallgatóink már most is nap mint nap jelen vannak a Palotanegyedben.

Becker Pál: Stratégiai szempontból is logikus a jelenlét megerősítése. A Hittudományi Kar és az Információs Technológiai és Bionikai Kar is gyalogosan elérhető távolságban található, ami a karok közötti együttműködést és a közös programok szervezését is megkönnyítheti.

Mennyiben tekinthető tehát ez a beruházás egy már meglévő egyetemi jelenlét továbbfejlesztésének?

Becker Pál: Teljes mértékben erről van szó. Már most is itt vagyunk, ezért nem egy új intézmény megjelenéséről beszélünk. A cél az, hogy megőrizzük a városrész meglévő értékeit, ugyanakkor új értékeket is teremtsünk. Egy egyetemi fejlesztés akkor jó, ha nem felülírja a környezetét, hanem szervesen kapcsolódik hozzá.

Mit tud adni egy nagy egyetem egy olyan városrésznek, mint a Palotanegyed?

Birher Nándor: Életet, fiatalságot és kultúrát. Egy egyetem élénkíti a környéket, a hallgatók és az oktatók igénybe veszik a helyi szolgáltatásokat, ugyanakkor nyilvános előadásokat, kulturális eseményeket és más programokat is kínálhatnak a helyieknek. Fontos az is, hogy az egyetemi jelenlét alapvetően nappali működést jelent: hallgatóink többsége tömegközlekedéssel vagy gyalog érkezik.

Jó példa erre a Senior Akadémiánk, amelynek programjai iránt az elmúlt években több tízezer ember érdeklődött. Egy megfelelő infrastruktúrával ezt a kezdeményezést is tovább lehetne bővíteni, és még több embert tudnánk bevonni az Egyetem tudományos és kulturális életébe. Ez azért is fontos számunkra, mert a Pázmány iránt eleve rendkívül nagy az érdeklődés: legutóbb mintegy 22 ezren jelölték meg valamely képzésünket. Szeretnénk ebből a nyitottságból minél többet visszaadni, és minél több embert valóban beengedni az Egyetem életébe.

Tőczik Benedek: Az egyetem és a Palotanegyed között egy élő, szerves kapcsolat lenne ideális. Nem zárt elefántcsonttornyot szeretnénk, hanem olyan egyetemet, amely integrálódik a városrész életébe, és amelynek közösségi vagy zöld terei, szolgáltatásai és programjai a helyiek számára is értéket jelenthetnek.

Milyen alapelvek mentén lehet egy nagy egyetemi fejlesztést úgy megvalósítani, hogy az illeszkedjen a Palotanegyed meglévő karakteréhez?

Becker Pál: Ennek alapja a párbeszéd. Eddig is jelentős változtatásokat hajtottunk végre az eredeti terven, de egyértelművé vált, hogy ezzel együtt sem fogadják el az itt lakók, a civil szervezetek és a kerületi önkormányzat. Ezért most olyan új megoldást keresünk, amely minden fél számára elfogadható, az egyetem, a helyi közösségek, a szakmai szereplők és minden érintett szempontjai megjelenhetnek a fejlesztés során. Hiszem, hogy ennek érdekében meg fogjuk találni a józan kompromisszumot.

Egy ilyen beruházásnál hogyan lehet egyszerre figyelembe venni az egyetem működési igényeit és a környék lakóinak szempontjait?

Becker Pál: A két szempontot nem egymással szemben kell kezelni. Az egyetemnek világos oktatási, kutatási és közösségi igényei vannak, ugyanakkor egy belvárosi beruházásnál természetes, hogy a helyi lakosok életminősége, a városrész karaktere, a közlekedés és a közterek használata is fontos. A cél olyan hosszú távon működő megoldás megtalálása, amely minden oldal szempontjaira érzékenyen reagál.

Miből tervezik megvalósítani a fejlesztést?

Becker Pál: Az egyetemnek erre sajnos nincs fedezete. Bízom benne, hogy ha megvan a remélt kompromisszum, akkor kapunk állami segítséget ahhoz, hogy itt a Belváros közepén ne romos paloták és feldúlt építési terület legyen, hanem megvalósítsuk a közösen elfogadott terveket.

Hallgatói önkormányzati elnökként milyen visszajelzéseket kapsz a hallgatóktól a jelenlegi helyzetről?

Tőczik Benedek: Sok konstruktív, ugyanakkor érthetően kritikus visszajelzés érkezik a BTK jelenlegi körülményeiről. A hallgatók türelmesek, de természetesen szeretnének kiszámítható jövőképet látni. Bízunk abban, hogy egy valódi campus nem távoli elképzelés marad, hanem belátható időn belül megvalósulhat.

Milyen campust szeretnél magatok után hagyni a következő bölcsészgenerációknak?

Tőczik Benedek: A rövid válasz az, hogy elsősorban olyat, amely létezik. Olyan valódi otthont szeretnénk a következő generációknak, ahol egy helyen, méltó körülmények között zajlik az oktatás, a kutatás és a közösségi élet; van megfelelő könyvtár, zöldterület, hallgatói szolgáltatás és hitéleti tér, miközben a campus nyitottan és szervesen illeszkedik a Palotanegyed életébe.

Birher Nándor: Olyan campusban gondolkodunk, amely nem egyszerűen a mai Pázmánynak ad elegendő helyet, hanem lehetőséget teremt a jövő Pázmányának is: új képzéseknek, új oktatási módszereknek, kutatási együttműködéseknek, közösségi és lelki életnek, valamint annak, hogy az Egyetem tudását még szélesebb körben meg tudjuk osztani.