Először is gratulálunk a megújított dékáni kinevezéséhez! Hogyan fogadta a hírt, és mit jelent ez Ön számára személyesen és szakmailag?

A megújított dékáni kinevezésben egy egyetemi-kari közösség és az egyetem vezetőinek bizalma nyilvánul meg, ami örömmel tölt el. Szakmai szempontból a tisztség egy nagy autonómiával és felelősséggel járó megbízatás, ami azonban tartalmában nagyrészt csapatmunka. Úgy élem meg, mint lehetőséget arra, hogy továbbra is sokat tanuljak a kollégáimtól, és közösen mozdítsuk elő az egyetem és a kar küldetésének megvalósítását.

Az elmúlt ciklus során milyen eredményeket tart a legfontosabbnak a kar életében?

A legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy úgy érzem, kari közösségünk kifelé is egyre vonzóbb, legalábbis erre következtetek abból, hogy évről évre növekvő ponthatárok mellett tudunk magas létszámú, összességében egyre tehetségesebb hallgatókat fölvenni. Eredményeik jól látszottak az idei Országos Tudományos Diákköri Versenyen is, ahol hallgatóink fantasztikus „éremesőt” produkáltak. Hogy még egy konkrétumot említsek: nagy öröm számomra, hogy 2023-ban létrehoztuk a Zlinszky János Szakkollégiumot, amely maga is a hallgatói tehetséggondozás kiemelt intézménye. Nagyon tömören megfogalmazva az a fő feladatunk, hogy tudományos munkánkban a keresztény hit fényében reflektáljunk a társadalom és a kultúra jelentős problémáira, az oktatásban pedig úgy tanítsuk és neveljük hallgatóinkat, hogy minél inkább képessé váljanak hivatásuk keresztény elkötelezettséggel és felelősséggel való gyakorlására. Eredményeinkre is e feladataink szemüvegén keresztül tekintünk.

A mai világban egy egyházi egyetemnek milyen kihívásokkal kell szembenéznie, mi volt az elmúlt három évben a legnagyobb próbatétel?

A nyugati világban minden katolikus egyetemnek szembe kell néznie azzal, hogy a maga sajátos, keresztény értékrendje nem minden ponton felel meg a többségi társadalom aktuális értékrendjének, a keresztény értékrend egyes elemei pedig elavultként, avíttként jelennek meg a mainstream médiában. Ebből is fakad, hogy a katolikus egyetemeknek bizonyos értelemben széllel szemben kell vitorlázniuk, ha hűek akarnak lenni identitásukhoz, küldetésükhöz. A mi feladatunk ennek kapcsán az, hogy – kellő türelemmel az eltérő nézetek iránt – megmutassuk és megértessük a magunk sajátos értékeit. Meggyőződésem, hogy épp így válhatunk sokak számára vonzóvá. A sokszor zavaros kordivatok közepette felnövő fiatalok igénylik a világos és megalapozott erkölcsi fogódzókat. Ezt a saját hallgatóim körében is érzékelem.

Melyek a következő dékáni ciklus legfontosabb célkitűzései a JÁK fejlődése szempontjából?

Szeretnénk az alapfeladatainkat továbbra is egyre magasabb színvonalon végezni. A tudományos kutatásban az eredményeink láthatóvá tételének egyre hatékonyabb módjait kell elsajátítanunk, az oktatásban pedig a mai hallgatói generáció sajátosságait figyelembe vevő, módszertani szempontból egyre tudatosabb munkát kell végeznünk. A hallgatói utánpótlás tovább erősítendő, így szeretnénk a középiskolás korosztállyal még erősebb kapcsolatot kialakítani. A hallgatói életpályaprogram kiépítésére is nagy hangsúlyt kívánunk fektetni: fontos, hogy mindenki megtalálja a maga képességeinek és érdeklődésének megfelelő egyéni útvonalat a tehetsége kibontakoztatásához a még csak érdeklődő középiskolásoktól a már az egyetemen tanuló hallgatókon át a végzett öregdiákokig. Ennek fő elemei, a tehetséggondozás különböző lépcsői már megvannak, de szeretnénk mindezt egy átlátható folyamatba szervezni.

Várható-e a képzési struktúra frissítése, például új szakirányok, specializációk vagy interdiszciplináris képzések bevezetése?

Az oktatói karban egyre többen látunk lehetőséget az olyan kisebb, akár csak néhány tantárggyal lefedhető kompetenciaterületekben, amelyek, ha nem is önálló szakirányok, de bizonyos szűkebb szakterületen elmélyültebb tudást és képességeket adnak át, illetve fejlesztenek. Az állami szabályozás immár lehetővé teszi, hogy ezekre ún. mikrotanúsítványokat bocsássunk ki. Ebben szeretnénk a tantervi reform keretében előre lépni.

Milyen eszközökkel lehet még inkább támogatni az oktatók munkáját és elköteleződését?

Oktatóként mindig azt éltem meg leginkább „áldott időszaknak”, ha energiám és időm legnagyobb részét arra tudtam fordítani, amiért itt vagyok: a tudományos munkára és az oktatásra. Úgy vélem, oktató kollégáim jelentős része hasonlóan vannak ezzel. Törekszünk ezért arra, hogy minél kevesebb olyan adminisztratív többlet terhet rójunk rájuk, ami elvonja figyelmüket legfontosabb tevékenységeiktől. Ugyanakkor segítséget szeretnénk nyújtani abban, hogy az oktatói és a kutatói munka kapcsán jelentkező új kihívásoknak minél inkább meg tudjanak felelni. Ezért folytatni kívánjuk a tudományos és az oktatói munka módszertani támogatását.

Milyen kezdeményezésekkel kívánja erősíteni a JÁK közösségépítő erejét – akár kari rendezvények, mentorprogramok, alumni kapcsolatok révén?

Két éve felelevenítettük a gólyatáborok hagyományát. Fontos közösség-összekovácsoló rendezvény ez, amelyet szeretnénk a jövőben is fenntartani. Karunkon régóta működik a tutori és mentori rendszer: az elsőéves hallgatóknak felsőbb éves hallgatók és oktatók is segítenek az egyetemi életben való eligazodásban és beilleszkedésben. Ezt is szeretnénk egyre eredményesebben folytatni. Alumni hálózatunk egyszerre alulról szerveződő és felülről is koordinált közösség, amelynek fő összetartó ereje az egykori évfolyamok tagjai közötti természetes kohézió. Folyamatos párbeszédre törekszünk velük azért, hogy megtaláljuk azokat a csomópontokat, ahol az egyetem is tovább tudja támogatni már végzett hallgatóit, de ugyanakkor az alumni közösség is segíteni tudja a kar munkáját és hallgatóinak érvényesülését.

A Pázmány JÁK különleges pozíciót tölt be a hazai jogászképzésben. Hogyan látja a kar szerepét az egyházi, társadalmi és jogászi közéletben?

A Pázmány JÁK helyzete szilárd a hazai jogászképzés rendszerében. A magas szakmai színvonal mellett elsősorban abban szeretnénk hozzáadott értéket nyújtani a társadalom életéhez, ami a katolikus identitásunkból fakad: sajátos értékrendünket szeretnénk bevinni a közéletbe korunk feszítő problémáinak kutatásával, megoldási lehetőségek kimunkálásával, keresztény elkötelezettségű jogászok, igazságügyi szakemberek és közgazdászok képzésével.

Miként épülhet tovább a kar kapcsolatrendszere a bíróságokkal, ügyészségekkel, ügyvédi irodákkal és más jogászi hivatásrendekkel?

Az igazságügyi szervezet különböző szereplőivel már most is kiterjedt és erős a kapcsolatrendszerünk, az oktatói karban is sokan vannak az egyes jogászi hivatásrendekből. Ez fordítva azt is jelenti, hogy a Pázmány JÁK oktatóin és volt hallgatóin keresztül erős képviselettel bír az igazságügyi szervezetrendszer minden ágában a legmagasabb szintekig. Ennek is köszönhető, hogy hallgatóink előtt sok lehetőség áll nyitva szakmai gyakorlatuk elvégzésére. Amiben előrébb szeretnénk lépni, az az egyes jogászi hivatásrendek működésének, tagjai mindennapi életének és munkájának jobb megismertetése hallgatóinkkal. Erre kifejezett igény mutatkozik, ezért ezt igyekszünk a képzésünk felülvizsgálata során érvényre juttatni. Ebben új szerep hárulhat különböző hivatásrendi partnereinkre.

Várhatóak új nemzetközi együttműködések, ösztöndíjprogramok, jogi karok közötti cserekapcsolatok?

Nemzetközi kapcsolatrendszerünk mindig alakul, újabb és újabb partnerségek jönnek létre. A Pázmányon továbbra is működik az Erasmus+ mobilitási program, így hallgatóink számára elsősorban ennek keretében nyílik lehetőség külföldi résztanulmányokra. Emellett igyekszünk Európán kívüli partneregyetemeinkkel is élő kapcsolatot fenntartani, ami szintén mobilitási lehetőséget jelent hallgatóinknak és oktatóinknak egyaránt. A legerősebb kapcsolatot a katolikus egyetemekkel, természetes szövetségeseinkkel ápoljuk, de e téren is mindig tágul a horizontunk. Ebben az évben indul el például a Horvátországi Katolikus Egyetem jogászképzése. Velük is szeretnénk szorosan együttműködni.

Hogyan képzeli el a JÁK-ot öt-tíz év múlva? Milyen vízióval vezeti tovább a kart?

A Pázmány JÁK öt-tíz év múlva is meghatározó szereplője lesz a magyarországi jogászképzésnek, ahová szívesen jönnek a legtehetségesebb fiatalok is. A keresztény hithez hű, a természetes erkölcsi értékekre orientált, szeretetteljes, jó hangulatú és az értelmes párbeszédre nyitott közösség lesz, ahol e közösség minden tagja kibontakoztathatja a maga tehetségét.

Mit üzenne mostani és leendő hallgatóinak, illetve mindazoknak, akik a PPKE JÁK-ra készülnek jelentkezni?

Az érdeklődőknek és a jövőbeni felvételire készülőknek azt üzenem, hogy szeretettel látjuk őket nyílt napjainkon, az Educatio kiállításon és a középiskolásoknak szóló egyéb programjainkon, s hogy nyugodtan kérdezzék meg itt tanuló vagy dolgozó ismerőseiket a saját személyes tapasztalataikról. Jó helyre jönnek, ha a Pázmány JÁK-ot választják. Mostani hallgatóinknak pedig azt szeretném a lelkükre kötni, hogy becsüljék meg azt az időt, amit egyetemünkön töltenek, mert most tudnak igazán felkészülni későbbi hivatásuk gyakorlására. Használják ki mindazt a lehetőséget, amelyet a tehetséggondozásban és a speciális ismeretek közvetítésében karunk nyújt, s kapcsolódjanak be minél intenzívebben kari közösségeink munkájába és életébe! Így tartós és értékes kapcsolatokra tehetnek szert.