„Természet Könyve"-ként hivatkozunk az isteni önközlésnek a teremtés művében foglalt, szakrális kommunikációs eseményére, mely a bevonódni kész ember számára a szépség, a jóság, és az igazság hármas regiszterében – meggyőződésünk szerint – ma is befogadható. A nyugati civilizációnk eszmetörténetét jelentős mértékben formáló, itt főszerepet játszó liber naturae-metafora aktualizálva hidat képezhet a környezetrombolás és a teremtéstan fogalmisága között, ilyen módon felhívva a figyelmet a teremtésvédelmi törekvések és fogalomkészlet keresztény gyökérzetére. Egy összegyűrt, kristálytiszta vizű patakba elhajított, csak évszázadok alatt lebomló műanyag palack is a természettörvények csodálatos összjátékaként létezik, illetve Isten teremtett világának részeként az ő teremtménye! Hogyan ragadhatjuk meg tehát pl. a szemetelés teremtésvédelmi problémáját? A Természet Könyve – látásmód szerint, a hanyagul elhajított műanyag palack „zajként" megrongálja azt a szakrális kommunikációs eseményt, ami a patakhoz érkező vándor szívét istenélménnyel tölti meg. Az aktualizált Természet Könyve - hagyomány olyan teremtésben foglalt szakrális kommunikációt szem előtt tartó értelmezési keretet kínál, amelyben nyilvánvalóvá válik a szellemi károkozás, amit az ember az ökológiai rendszer fizikai „megzavarásával" idéz elő, és ami a puszta „természetvédelem" horizontján nem jelentkezik veszteségként.