Márciusban több egyetemi szervezet - az Információs Technológiai és Bionikai Kar, az Üzemeltetési Osztály és az Informatikai Osztály – feladatul kapta a távolléti oktatásra való gördülékeny átállás megvalósítását. A csapat egyik oszlopos tagja Mandácskó Zoltán, aki az ITK végzett hallgatója, mérnök informatikus, okleveles mérnök tanár, elektronikus kereskedelmi szakmérnök és 2008 óta egyetemünk munkatársa. A következő sorokban a munka folyamatáról és az összekovácsolódásról mesél.
"Nagyon megörültem a feladatnak, mert lehetőségről szól, mely olyan változás szelét hozhatja el a megálmodott koncepcióval, amelyben innováció van, hisz nem elég csak egyfajta képzésre találni valamit, hanem hittudományban, bölcsészet- és társadalomtudományban, jogtudományban és az informatikában is egyaránt működő rendszert kell felépíteni. Olyan rendszert, ami kellően megbízható, multifunkcionális, teljes körűen támogatható, a jelenlegi rendszereinkkel együttműködő.
Bármennyire is borzalmas volt naponta olvasni a lehangoló híreket a koronavírus terjedéséről a világon, azon dolgoztunk, hogy egymás után teszteljük a rendszereket és olyan dokumentációt állítsunk össze, ami a korlátozások között is használható lesz és a hallgatóink nem szenvednek kárt. Mert itt az ő életük, jövőjük a tét. Komoly erőt adott az mindannyiunknak, hogy jót és előremutatót tehetünk, ami akár a korlátozások feloldása után is működhet tovább.
Miután megkaptuk a feladatot, egy-két személyes egyeztetést leszámítva, online egyeztetve szerveztük, terveztük a munkát. Az volt a cél, hogy találjunk egy keretrendszert, amely összefog mindent. Fontos volt az is, hogy az oktatás mellett rögtön már a vizsgáztatásra is készüljünk, hogy olyan rendszert alakítsunk ki, amely mindkét folyamatot kiszolgálja.
Természetesen felmerültek kérdések, de azokat tisztázva 2020. március 23-án elindult a távoktatásunk. Senkinek sem volt egyszerű ez az időszak. A munkaórák számolásának egy idő után már nem volt értelme. Minden napom abból állt, hogy az irodámban ülve reggeltől estig távoktattam az adminisztratív személyzetet, az oktatókat a lehetőségekre, konzultáltam csoportosan, egyénileg, hogy a lehető legtöbb és legjobb órákat tarthassák a Kollégák. Emellett persze folyamatosan érkeztek az oktatási anyagok, amiket archiváltunk, javítottunk, visszaküldtünk, ha nem volt megfelelő minőségű, vagy nem volt megjeleníthető.
Minden nehézség ellenére egy rendkívül intenzív, produktív, kreatív időszak van a hátunk mögött. Ennek az időszaknak köszönhetem, hogy a Kollégáim Barátaim lettek, a már meglévő munkatársi, baráti körben pedig még erősebb kötelék alakult ki. Ez volt a legfantasztikusabb, ahogy összekovácsolta ez a projekt a különböző telephelyen levő és más-más feladatokkal foglalkozó kollégákat. Nagy köszönet Naszlady Márton Besének, Dr. Tornai Kálmánnak, Dr. Zsedrovits Tamásnak az ITK-ról, akik a tesztelésben, dokumentum írásban, programozásban segítettek. Dr. Iván Kristóf dékánnak a végtelen támogatásáért. Ákos Péter János kollégámnak, akire mindig lehetett számítani, aki ha konzultáltam felvételt készített, vágott, hangosított, fényelt, archivált. Köszönet a PPKE vezetőségének, hogy bizalmukról biztosítottak és elfogadták a kidogozott koncepciónkat. Hatalmas nagy köszönet a PPKE IT csapatának, azon belül is kiemelten Mauréry Krisztiánnak és Szűcs Ádámnak, akik a rendszer hibáit javították folyamatosan a háttérben. Köszönet az Üzemeltetési Osztály munkatársainak, akik biztosították a tiszta és így komfortosabb munkakörnyezetet. Köszönöm Önöknek Oktatók, Munkatársak a megértést, a türelmet, azt, hogy bíztak bennem és egyben gratulálok is ahhoz, hogy ezt az időszakot sikeresen átvészeltük és tanultunk belőle. Itt kell megköszönnöm a családjainknak, akik támogattak minket és elfogadták, hogy sokat éjszakázunk.
Viszont akik a legjobbak, a legtutibbak voltak azok a Hallgatóink. Akik elfogadták, hogy nem lesz minden ugyanolyan. Akik elfogadták, hogy mi oktatók botladozunk és ismerkedünk a rendszerrel. Akik írtak mindig egy-egy bátorító szót és akiknek mi is írhattunk, még ha csak Neptun kódokat is láttunk magunk előtt. Akik most otthon ülnek a képernyők előtt és így adnak tanúbizonyságot a tudásukról.
Sokan teszik fel azt a kérdést, hogy: Mi lesz a jövő oktatása? Merre tovább? Fogjuk használni ezen rendszereket? Azt remélem, hogy a jövő oktatását hozta el a távoktatás. Olyan oktatást, ahol a sallangot elhagyjuk, ahol a frontális előadások egy része eltűnik, átalakul. Ahol a lényeg a minél több szemináriumon és konzultáción lesz. Hisz ezért jó oktatónak lenni. A közös munkáért. Sokkal egyszerűbb úgy dolgozni a hallgatókkal, dolgoztatni a hallgatókat, ha a kommunikáció kétirányú. Hiszem és tudom, hogy a fejlődés útjára léptünk azzal, hogy digitalizáltuk magunkat. Itt nem szabad megállni. Mérlegelni kell, a gyermekbetegségektől meg kell szabadulni, a hibákat ki kell javítani és így tovább. Hajrá Pázmány!"
Fotó: Mandácskó Zoltán
