Immáron huszonegyedik alkalommal került megrendezésre 2019. február 11-én, a budapesti, fakultási jogokkal rendelkező Kánonjogi Intézet éves nemzetközi konferenciája, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a PPKE Szt. II. János Pál pápáról elnevezett dísztermében. Az eltelt bő két évtized alatt kiforrott tapasztalat, valamint a nemzetközi szakma legnívósabb előadói közreműködésével megrendezett tudományos eszmecsere, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi kánonjogi kutatásoknak a nemzetközi szakmai környezetben elért megbecsültsége még inkább erősödjön. Egy évvel ezelőtt az akadémiai nap – a fiatalokról szóló püspöki szinódus tematikájára tekintettel – „A papi életállapotra és az egyházi hivatalra való alkalmasság kánonjogtörténeti megközelítésben" kérdéskört tárgyalta. Amelynek eredményességét – ahogyan a mostani konferencia bevezetőjében Szuromi Szabolcs Anzelm kifejezetten utalt – jól mutatja, hogy az elhangzott előadások szerkesztett anyaga, önálló kötet formájában jelent meg a 2018. július első hetében a vatikáni kiadónál. Az említett eredményt és a jelentős érdeklődést szem előtt tartva, a konferencia szervezői a tavalyi évi téma másik oldalát igyekeztek a jogforrások, a jogfilozófia, a teológia, a hatályos jogi előírások és az Apostoli Szentszék joggyakorlatának hiteles bemutatásával. Így, ebben az évben a szimpózium „A papi életállapot elvesztése a latin Egyházban – történeti, filozófiai-teológiai, és az Egyház jelenlegi joggyakorlata szerinti megközelítésben" címet viselte.
Elsőként Erdő Péter bíboros adott részletes áttekintést a klerikusi életállapot elvesztésének kérdéséről, az ókori egyházfegyelmi rendelkezések tükrében, az V. századi rendelkezések bemutatásával zárva előadását. A bíboros előadásából egy világos, jól áttekinthető kép rajzolódott ki a hallgatóság előtt az egyházi rend egyes fokozataihoz kötődő kötelességekről, és azok méltó – az Egyház életében és a liturgiában történő – alkalmazásáról, valamint a személyes példa fontosságáról. Természetesen részletes összegzést hallgathattak a megjelentek, a korabeli szankciókról és azoknak a lelki eszközökhöz kötődő – abból fakadó – alkalmazásáról. Szuromi Szabolcs Anzelm, a PPKE rektora a koraközépkori kánoni előírásoktól kiindulva, az 1917-es Egyházi Törvénykönyv fegyelmi rendelkezéséig bezárólag elemezte az egyes korszakok pápai, zsinati, egyházatyáktól származó forrásokat, részletes képet adva az egyes kánoni joggyűjteményekben megtalálható előírásokról. Szuromi Szabolcs kitért a nyolc legfontosabb olyan témakörre, amelyekbe a fenti források és gyűjtemények alapján besorolhatók azok a cselekmények, amelyek meggátolják, alkalmatlanná teszik, vagy akár a szent rendből történő felfüggesztését is maguk után vonják az egyes klerikusi fokozatokhoz tartozóknak. A felsorolás természetesen a legsúlyosabb büntetendő cselekményekre vonatkozó büntető szigorú előírások ismertetésével zárult. Bruno Esposito O.P., a római Szt. Tamás Egyetem professzora, a védelem jogának jogfilozófiai és teológiai alapjairól beszélt, amely elengedhetetlen, hogy az egyházi eljárásokban is érvényesüljön. Az eljárás világos szerkezete és átláthatósága, az eljárás alanyainak jogai, a felelősséggel végzett jogászi munka, a tények által alátámasztott következtetések logikus rendszerbe foglalása, a védekezés lehetőségének a megadása, valamint a felsoroltak után és csakis az azok alapján hozott – megfelelően mérlegelt és az igazságot szem előtt tartó – bírósági döntés meghozatala, nem nélkülözhető az igazságosság tényleges helyreállításának a folyamatában. John Kennedy, a Hittani Kongregáció hivatalvezetője a Hittani Kongregáció által, a szexuális visszaélések kivizsgálásának részletes eljárási rendjét mutatta be. Az előadásból a hallgatóság pontos képet kaphatott a Kongregáció aprólékosan szabályozott – Ferenc pápa által megújított – vizsgálati rendjéről, amelyben a többi – az esetek függvényében érintett – kongregáció is aktívan gyakorolja a kölcsönös segítség alapvető elvét. Az eljárási folyamat precizitásának köszönhetően, minden egyes lépésnél és szakasznál, lehetőség van további információk – bizonyítékok, tanúk, esetleg más kapcsolódó cselekményekből származó jelentős tények – beillesztésére, amelyek komplex képet tudnak rajzolni arról, hogy történt-e, és ha igen, akkor milyen jellegű és tartalmú a legsúlyosabb büntetendő cselekmény. Az ilyen formában kialakított döntés, megalapozottan tudja előmozdítani a felszentelt illetve megszentelt életet élő személyeknek az Egyház jó hírét és a rábízott híveket emberi méltóságában súlyosan veszélyeztető ügyek által okozott sebek gyógyítási folyamatát. Végül Andrea Ripa, a Klérus Kongregáció altitkára ismertette a Klérus Kongregáció közigazgatási eljárásának a szerkezetét, az egyedi felfolyamodási módokat, valamint a kongregáció hatáskörébe tartozó egyes ügyek kategóriáit. Andrea Ripa számos példával illusztrálta a Klérus Kongregáció és a Hittani Kongregáció tevékenységének összehangoltságát, az ügyek egyedi jellege miatt. Az aprólékos elemzésből kitűnt, hogy a legtöbb esetben sajnos sem a klerikusok, sem az illetékes elöljárók nem rendelkeznek kellő információval az adminisztratív felfolyamodás elindításának feltételeiről és a kongregáció kompetenciaköréről. A bemutatott példák azonban világos áttekintést adtak arról az egyedi feladatról és eszközrendszerről, amit a Klérus Kongregáció a papságra való alkalmasság adott esetben történő, bizonyítható elveszítése kivizsgálásában és megállapításában végez, az Egyház krisztusi küldetésének hiteles teljesítése érdekében.
A hazai és határon túli magyar teológusok, kánonjogászok és jogászok, továbbá a társkarok vezetői és professzorai jelenlétében megtartott, témájában különösen is aktuális nemzetközi konferenciát megtisztelte jelenlétével Michael Blume, az Apostoli Szentszék Magyarországra akkreditált nunciusa.
