A nagyböjt kezdetén, Hamvazószerdán, szentmisét mutatott be Kuminetz Géza rektor atya az egyetemi kápolnában.
Hamvas szerda, latinul feria quarta cinerum a nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, Húsvét vasárnaptól visszaszámolva a 40. hétköznap. Ez az időszak emlékeztet Jézus 40 napos böjtjére, amelyet a keresztények a kezdeti idők óta követnek. Az ősegyházban Hamvazószerdán kezdődött a katekumenek előkészítése a húsvéti keresztségre. A böjti rend 1966-os reformját követően is erre a napra szigorú hústilalmat rendel el az Egyház a keresztényeknek. Ekkor 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni. Húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani.
Hamvazószerda legrégebbi hazai liturgiáját – mint a Magyar Katolikus Lexikon a továbbiakban ismerteti – a Pray-kódex őrizte meg. A hamvazkodás szentelmény, amikor a pap hamuval keresztet rajzol a hívő emberek homlokára a következő szavak kíséretében: „Emlékezz, ember, por vagy, és visszatérsz a porba."
Kuminetz Géza atya homíliájában arra figyelmeztetett: bár tudjuk, hogy az ember biológiai, anyagi léte honnan indul és hová tart, de mi történik közben? – erre a kérdésre mindenkinek az életével kell válaszolnia. Embernek születünk, majd emberré válunk. Csakhogy milyen emberré? Ez maga a mű, amelynek alanya vagyunk. S a mű annál emberibb, annál inkább emberhez méltó, minél inkább magán viseli a krisztusi vonásokat.
A korai gyermekkorban az emberkép kidolgozásában jelentős szerepet kap az akarat és a fegyelem, a szülők, a nevelők, valamint a társadalom felelőssége a következő nemzedékek formálásában.
Az ifjúkor sajátossága a nemes eszmék jelentkezése, amikor az ember „beleveti magát őstermészetébe. S jaj, ha nincsenek nemes eszméi, nemes érzelmei."
Felnőtt korban az addig Isten igéjével bevetett szántóföldet – személyiségünket – továbbra is táplálni kell. „Táplálni kell azzal az akarati döntéssel, hogy távol tartjuk magunkat a bűnre vezető alkalomtól, a bűntől." Ha ebben a szabadságunkból következő döntésben gyöngéknek mutatkozunk, nem szökken szárba semmi szép gondolat és szép érzés.
Más tényezők is eltávolíthatnak az Isten igéjével bevetett föld művelésétől. Ilyen többek között a túlzott karriervágy, az erőszakos érvényesülésre és elismertségre törekvés.
Idős korban az ember szembesül önmagával, s ha nem ápolta kellő gonddal önmaga művét, bizony torzóval szembesül. De ha megérint minket Krisztus személyisége, az „fölszántja lelkünk udvarát".
A nagyböjt liturgikus üzenete, összegezett a rektor atya: mi vagyunk a mű, amelyet életünk folyamán gondoznunk kell, hogy mindinkább kirajzolódjon rajtunk Krisztus arcvonása.
