Hálaadás és úrtravaló a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar diplomaátadó ünnepségén Esztergomban

Hálaadással kezdődött az esztergomi Bazilikában a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (BTK) végzett hallgatóinak diplomaátadó ünnepsége július 22-én. Kuminetz Géza rektor atya hálára szólított fel nyitó beszédében: „Hálás szívvel gondoljanak szüleikre, nagyszüleikre, tanítóikra, iskoláikra, köztük a katolikus egyetemre, nemzetünkre, Egyházunkra, vezetőinkre, s legfőképpen a teremtő és megváltó Jóistenre.”  Az eseményen 370 hallgató vehette át diplomáját.

Rektor atya arra figyelmeztette a végzősöket, hogy legyenek készek mindazokra a feladatokra, amelyek a közjó építésének vagy éppen rombolásának világában rájuk várnak; mindazokra a kötelezettségekre és jogokra, amelyekkel további életükben szembesülnek. Legyenek készek arra, hogy munkálkodjanak, „bár az iskola is nagy munkát ad, hiszen óriási szellemi és fizikai teljesítményt követel, de mégis más, amikor be kell állni a felnőttek világába. Legyenek készek a családalapításra, és arra, hogy levegyék az előző nemzedékek válláról a terheket. Hordozzák a keresztény és nemzeti kultúra értékeit, hogy majd átadhassák a következő nemzedéknek!” 

Nem lehet visszaadni mindazt a jót, amelyet a fiatal nemzedék tagjai kaptak szüleiktől, tanáraiktól és a Jóistentől, „de nem azért kapták, hogy nekik adják vissza, hanem hogy megállják helyüket az életben; hogy gazdagodva másokat gazdagíthassanak, hogy kamatoztassák talentumaikat”. Birtokba kell venni az emberi léttel járó lehetőségeket, „az emberi létfeladatot, azért, hogy valóban emberi emberekké, krisztusi emberekké váljunk”. Krisztusi emberekké és magyar emberekké, hangsúlyozta rektor atya, „hiszen lelkünk keresztény, de a szívünknek magyarnak kell lennie”.

Kuminetz Géza megismételte: az lesz a legszebb ajándék azoknak, akiknek hálás szívvel köszönetet mondanak a végzősök, ha valóban kialakul bennük a krisztusi lélek. „Ez a legszebb ajándék, szebb, mint a szakmai teljesítmény, hiszen ezzel valóban helyreáll személyi méltóságuk, és ha ennek a méltóságnak a tudatában tevékenykednek – nem pusztán csak végzik a dolgukat, hanem hivatásszerűen munkálkodnak –, akkor akár siker, akár sikertelenség jut is osztályrészül, nem veszítik el megelégedettségüket, nem veszítik el értékeiket.”

Beszéde befejezéseként rektor atya ismételten Urunk, Istenünk iránti háladadásra szólított fel.

Birher Nándor, aki most vette át a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékáni tisztét, beszédében először arra emlékeztetett, hogy a 2021/22-es tanév tavaszi félévében a BTK-n 604 hallgató tett sikeres záróvizsgát, „olyan tudományterületeken, amelyek az embert magát és a társadalmat állítják a középpontba”.

A Pázmány bölcsészkara rendkívül széles palettán kínálja képzéseit, magyar, angol, német, olasz, francia, orosz, arab, kínai, elméleti nyelvészet, fordító és tolmács, kommunikáció és médiatudomány, művészettörténet, óvodapedagógus, tanító, régészet, szabad bölcsészet, történelem, nemzetközi tanulmányok, politikatudományok, Kelet-Ázsia tanulmányok, pszichológia, szociológia, szociálpedagógia, valamint osztatlan tanári szakon adott ki diplomát.

A három vagy négy féléves, szakirányú továbbképzéseket sikeresen végzők szintén most kapták kézhez a dokumentumot általános mediáció, csecsemő-szülő kapcsolatdiagnosztika és konzultáció, valamint különféle pedagógus szakvizsga szakirányokon.

Mindegyik diploma középpontjában az ember áll – ismételte meg Birher Nándor.  Az ember gazdagítja a történelem során megszerzett tudást, és jól élni csak közösségben, társadalomban, hazában, családban képes.

Rámutatott, hogy a rendszerváltás idején sokan – politikusok is – úgy gondolták, „a bölcsészek és a társadalomtudósok, a filoszok lesznek azok, akik a társadalmat egy szebb, jobb világ felé vezetik”. A valóság időközben más hivatásoknak kínált nagyobb szerepet, de „már az antikvitásban világossá vált, hogy a jogra, a matematikára és a bölcsész tudományokra, a filoszra egyaránt szükség van” a társadalom harmonikus fejlődése érdekében. A bölcsészettudomány és a társadalomtudomány továbbra is megkerülhetetlen, és újabban ismét egyre növekvő jelentőségű érték a munkaerőpiacon is – mondta a dékán. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy „bármennyit okoskodunk is mi, Isten az, aki végül választ ad és megment minket”. 

Arra a kérdésre, miért Esztergomban került sor a diplomaátadó ünnepségre, gyakorlati válaszként a diplomázók nagy számát említette, filozofikusabb megokolásként pedig rámutatott, hogy Esztergom „magyarságunk középpontja”. Ez volt Géza nagyfejedelem székhelye, aki a római kori alapfalakra építette a kővárát, ahol a legenda szerint Szent István született, s ahol őt királlyá koronázták, és amely helység a Magyar Királyság érseki központjává vált. „Ide köt minket a nyelvünk, az államunk és az, hogy katolikus egyetemen végeztek hallgatóink. Itt, a magyar katolicizmus központjában köszönjük meg, hogy a Jóisten a tudásvágy ösvényén a diplomáig vezérelte őket.”

Birher Nándor végül megköszönte Esztergom városának, hogy otthont ad az újra katolikussá lett pedagógusképzésnek és a régészettudománynak.

Hernádi Ádám polgármester a megyei jogú város nevében köszöntötte a végzősöket. Felidézte az egyetemi évekkel járó örömteli és izgalmakkal teli pillanatokat, hogy milyen gazdag élményeket nyújt a hallgatói élet, és hogy mindez megmarad az emlékekben. „Ezt mind itt kapták: a tudást, a mintát, az élményt, a fiatal lét gyönyörű, sokszor laza, sokszor komoly, de ember- és jellemformáló éveit.”

Kifejezte reményét, hogy „lesznek, akik itt kamatoztatják tudásukat, mert a városnak szüksége van kiművelt emberfőkre, fiatal, lendületes, jó szakemberekre minden területen”.

A Hallgatói Önkormányzat nevében Velez Vilmos, a HÖK elnöke szólt „e nemes napon és ezen a lélegzetelállító helyszínen”. Majd az egyetem katolikus jellegét emelte ki: „Egyetemünk lelkiségére, mentalitására, az értékekre utal a katolikus jelző”. Fontosnak tartotta egyetemi évei alatt azokat az értékeket, amelyek megkülönböztetik a Pázmányt a többi felsőoktatási intézménytől.

A Bazilika mellett található Szent Adalbert Központban Birher Nándor a következő szavakkal nyújtotta át a diplomát a végzősöknek:  

„Az önök tudása hatalmas, az élet megmentéséhez szükséges kincs a nehézségek idején. Munkájuk nem egyszerűen teljesítmény lesz a munkabér fejében, hanem társadalmunk egészségének szolgálata. Ráadásul úgy, hogy tevékenységük során sok-sok testvérüknek, felebarátjuknak fognak segíteni.Ha megfontoljuk, hogy például egy tanár – ha évi 100 gyereket tanít – 40 éves pályája alatt 4000 gyereket formál, és ha ezt megszorozzuk a ma tanári diplomát szerző hallgatóink számával (27), akkor csak itt és most egy nagyobb, százezer lakos feletti magyar város lakosságának megfelelő ember jövőjéről beszélünk. És ez nemcsak játékos matematika példa, hanem nagyon komoly, jövőt formáló tény is.”

Mint mondta, Esztergomból indul a friss diplomások küldetése. Erre a fizikai értelemben vett sziklára épült a Magyar Katolikus Egyház és a magyar államiság egyaránt, „és erre a biztos alapra támaszkodva indítjuk önöket is útra”.

A dékán megemlítette néhány hallgató kiemelkedő eredményét: Regős Mátyás  Gérecz Attila irodalmi díjat kapott, Zajácz Bence kick-box aranyérmet szerzett az Európai Egyetemi Játékokon, Mátó Sára az atlétikai csapat Európa-bajnokságon első helyezett lett Bulgáriában. Szintén nagy dicsőség a karnak, hogy Békes Klaudia politológus hallgató felvételt nyert a világ egyik legjobb egyetemére, a londoni King' s College mesterszakára.

Birher Nándor az ünnepséget azzal a könyörgéssel zárta, amellyel Pázmány Péter is befejezte egyetemi alapítólevelét: „Mind ezeket amily igazán a katolikus vallás előmozdításának és legkedvesebb hazánk felsegélésének tiszta és igaz törekvéséből tesszük, úgy könyörgünk lelkünkből a legjobb Istenhez, hogy… áldja meg bő áldásával ezt a mi alapítványunkat, hogy örökre dicsértessék és dicsőíttessék az ő nagy neve.”