A Gradus nemcsak egy érettségi felkészítő tanfolyam, hanem egy -1. lépcsőfok az egyetem szakmai és közösségi életébe is.
2011-ben néhány fiatal jogász egyetemista összefogásából alakult meg a jogi karon azóta is működő Gradus ad Facultatem, amiben hallgatók kezdtek el előbb történelem, majd magyar emelt szintű érettségi felkészítő tanfolyamot is tartani. A lassan 10 éves szervezet nagyjából 50 tagja októbertől áprilisig szombatonként 100-110 végzős középiskolással veszi végig a teljes érettségi anyagot, hogy aztán a tavaszi szünetben négynapos intenzív tábor keretében már több, mint 150 diákkal ismételjék végig, utolsó nap próbavizsgával.
Ebben a tanfolyamban vett részt idén Bence is, aki az egyik budai katolikus gimnázium végzős diákja volt, és a Gradus magyar felkészítő csoportjába jelentkezett 2019 őszén. Már régóta humán érdeklődésű diák, egy ideje tehát nem kérdés, hogy magyarból emelt szinten érettségizik. Ezért választotta ezt a tanfolyamot. Beszélgetésünk során kiemelte, meglepően alaposak és lelkiismeretesek voltak az órákat tartó egyetemisták. „Az első benyomásom az volt, mennyire felkészültek ezek a hallgatók” – mesélte Bence, akit régi iskolatársa, ma már Gradus tag barátja hívott a tanfolyamra. „Nálunk alig idősebb diákok álltak a katedrára szuperül összerakott prezentációkkal, és úgy mondtak el mindent, amire szükségünk volt.”
Bence kiemelte azt is, hogy az órákon nemcsak „leadták az anyagot”, nem egy frontális tanár-diák viszony volt, hanem sokszor igazi diskurzus alakult ki. „Volt olyan óra, ahol véleményeket kellett ütköztetni, és a vita során együtt tudtuk kialakítani a közös tudást. Nagyon tetszett, hogy így bevontak minket.” A tudás mellett fontos volt a közösség is. A szervezet tagjai közül kijelölt „osztályfőnökök” bármikor segítséget nyújtottak nekik, a közös programokon pedig meg is ismerkedhettek egymással.
A Gradus kicsit – ahogy a neve is mondja – valóban egy lépcsőfok a középiskola és az egyetem között. „Lépcső a Fakultáshoz”, vagyis a Karhoz. Az itt szerzett ismeretségek már az egyetemi élet első napjaiban is fontosak. Ez egy hosszúra nyúlt nyílt nap, ahol nemcsak 1-2 előadás alapján lehet dönteni, hanem hónapokon keresztül látnak bele a diákok a szervezet életébe és egy kicsit az egyetem mindennapjaiba is. Pár napos gólyaként pedig jól jön, ha már ismernek néhány tagot a felsőbbéves hallgatók közül. Így vélekedik legalábbis Major Fruzsina, a szervezet jelenlegi elnöke, harmadéves jogászhallgató, aki maga is végig jártam a tanfolyamot középiskolás korában.
De mi a fő motivációja a tagoknak? Miért vállal önként ennyi plusz munkát ilyen sok egyetemista? A mentor szerepen túl nem titkolt szándék a tudományos életre való felkészülés sem. „Noha elsősként inkább közösséget kerestem,” – folytatja saját visszaemlékezését Fruzsi – „ma már nagyon szeretek tanítani is. Eleve hobbim a történelemmel foglalkozni, de jó dolog ezt másoknak is átadni.” Talán nem véletlen, hogy az alapító Gradus tagok között ma már egyetemi oktató is található, hiszen Pátkai Nándor, a szervezet első elnöke a Közigazgatási Jogi Tanszék óraadója.
Van azonban egy messzebb nyúló hatása is annak, ahogy a Gradus működik, amivel a szervezet tagjai láthatóan tisztában vannak. Ez pedig az a felelősség, ami rájuk hárul az egyetemmel először találkozó diákokkal szemben. Ők az a kapu, amin át sokan az egyetem felé haladnak, vagy ha nem jó a kép, amit látnak, inkább visszafordulnak.
„Fontosnak tartjuk ezt a fajta szerepet” – mondja Fruzsi. „Amit belőlünk lát évente nagyjából 200 diák, az a -1. benyomás az egyetemről és a jogi karról. Amikor először gimnazistaként, a Graduson keresztül kapcsolatba kerültem a Pázmánnyal, az itt tapasztaltak miatt döntöttem végül úgy, hogy ide jelentkezem, amit azóta is jó döntésnek tartok.”
Írta: PPKE Kommunikáció/Sergő András
Fotók: PPKE
