A „Betlehemi Csillag fénye"

        A téli sötét éjszakán, ha tiszta időben az égre tekintünk, gyönyörködhetünk a csillagok ragyogásában. Ezek az eget fürkésző időszakok egy pillanatra kiragadnak minket a körülöttünk lévő világ történéseiből. Az éjszakai égbolton világító csillagok szemlélése egy nagyon rövid időre megnyugvást tud hozni számunkra, de legalábbis elgondolkodunk mindarról, ami velünk történik. A Betlehemi Csillag fénye ennél jóval többet jelent nekünk, legyünk hívők, vagy nem hívők, a társadalom bármely csoportjához tartozók. Karácsony éjszakája minden évben újra felveti a legalapvetőbb emberi értékek melletti megmaradás szükségét.
     A 21. században szeretetről, a másik ember és munkájának megbecsüléséről beszélni, sokak számára megmosolyogtató és kiüresedett szokást jelent pusztán. Egy olyan korban, amikor a mások megvetése, életének megkeserítése és tönkretétele; beleértve az emberi személy és alapvető – a természet rendjében rögzített – adottságainak a megalázása mindennapos, miként fejezzük ki a Karácsony tiszta örömét? Annak az ünnepnek az egyedülálló, lelket felemelő értékét, amely a megváltás művének kezdetét jelenti.
      „Fel nagy örömre, ma született, aki után a Föld epedett!". Mennyire boldog kiáltás ez, amely széthasítja az éjszaka sötétjét. Feltekint az Égre, a Mindenhatóra, a kristálytiszta fényességre, aki eloszlat minden szomorúságot, letöröl minden könnyet és bűnt. A posztmodern időszak embere, még Karácsonykor is hajlamos elfeledkezni életének a céljáról. Sőt, akár kérdésként is feltehető, hogy létezik-e egyáltalán valamilyen magasztos cél, az evilági, a reményt és a békét folyamatosan romboló, emberi érdekek mentén megvalósuló célokon túl? A Karácsony éjszakája és a Betlehemi Csillag fénye a maga egyszerűségében, de mégis világosan jelzi: van remény; létezik tökéletes szeretet, amely valódi békét ad a léleknek; és van célja az ember életének, nemcsak a mai nap túlélése, hanem egy örök és tökéletes cél. Ezt jelenti együttesen az évről-évre visszatérő módon megünnepelt Karácsony valójában. Az igazi ünnep nem az evilági csillogás, nem az aggodalom, nem az elrejtett irigység és gyűlölet, ami megmérgezi a lelket és szétzilálja emberhez méltó életünket.
      Tekintsünk fel az éjszakai égboltra, amelyen meg-meg csillan a fény: a szeretet, a béke, a megbocsátás, a gondoskodás, és a boldogság ragyogása! Ez az, amire a Betlehemi Csillag elvezethet minket; és ez az, ami a Megváltó megszületése örömét életünk mindennapjainak biztos alapjává tudja tenni. Ebből kell merítenünk, hogy felülemelkedjünk emberi gyengeségeinken, és meglássuk ott, akkor és abban a jót, ahol emberi mércével csak elkeseredést találnánk. A Karácsonyfa gyertyáinak lángjai kifejezik ezt a maradandó, lelkünk legmélyén jelenlévő, világosságot: a tökéletes szeretet visszatükröződését. Ez a legszebb ajándék, amelyet bárkinek, bármikor átnyújthatunk.

Miközben szeretném kifejezni mindnyájuk elmúlt évi munkája miatt érzett hálámat és köszönetemet, a fenti gondolatokkal kívánok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem minden hallgatójának, minden oktatójának, adminisztratív munkatársának, minden rendű és rangú dolgozójának, áldott és kegyelmekben gazdag Karácsonyt!

Dr. Szuromi Szabolcs DSc.
rektor