Juhász Márta adjunktus, az Óvó- és Tanítóképző Tanszék vezetője tartózkodik minden hangzatos szótól, bár az a hivatás, amelyre felkészítik a hallgatókat, megérdemelné akár a magasztos szavakat is. Óvodapedagógusnak, tanítónak lenni nem egyszerűen szakma, hanem nemes hivatás. Hiszen, mint ahogyan a tanszékvezető mondja, a jövő nemzedékek tagjait felelősséggel kell felkészíteni a szellemileg, lelkileg és testileg egészséges életre.

„Pedagógusnak lenni összetett és egyben izgalmas feladat. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma diák, ezért folyamatos kihívás vár a pedagógusra, s ez rendkívül változatossá teszi a tevékenységét. A gyerekek szeretete, nyitottsága, őszintesége újra és újra feltölti az embert, pozitív energiákat közvetít. A pedagógus nagyon sokat nyújthat növendékeinek, a tudáson kívül örömet, élményt, szeretetet, barátságot.”

Szép és igaz vallomás, amelyből kiolvasható a legkisebbekkel szemben érzett felelősség tudata. S az a – méltán mondhatjuk – művészi igény, amellyel a pedagógus megteremteni azt a légkört, hogy a gyermekek szeressenek óvodába, iskolába járni és tanulni.

Az óvodapedagógusokat három év alatt, a tanítókat négy év alatt készítik fel a Pázmány egyetem esztergomi intézetében. Ez idő alatt eljuttatják őket oda, hogy minden tantárgyat oktassanak az alsó tagozaton, illetve a maguk választotta műveltségi területen tanítsanak az ötödik és hatodik osztályban. A választható műveltségi területek: a magyar nyelv és irodalom, az angol nyelv, az ember- és társadalomismeret, illetve a testnevelés.

Nádudvary Csongor másodéves tanítói szakon. „Mindig is kisgyermekekkel szerettem volna foglalkozni. Fontosnak tartom az oktatásukat, de legalább ilyen fontos, hogy erkölcsi téren olyan – szeretetközpontú – nevelést kapjanak, amellyel az életben boldog emberek lehetnek.”

„Kiemelném a német és szlovák nemzetiségi szakirányokat – folytatja Juhász Márta. – Az alapos nyelvi képzés mellett a hallgatók megismerkednek az adott nemzetiség kultúrájával, nyelvével, történelmével és hagyományaival.” Tavaly bevezették a nemzetiségi pedagógus ösztöndíjat, ennek összege akár a 75 ezer forintot is elérheti havonta, munkába lépés után pedig nemzetiségi pótlék jár. „Az is figyelemre méltó, hogy a nemzetiségi szakirányon végzettek diplomája egyenértékű a felsőfokú nyelvvizsgával.” Jelentkezéskor nem feltétel sem az emelt szintű érettségi, sem a középfokú nyelvvizsga, viszont középszintet megközelítő nyelvi ismeretet várnak el, hiszen az órák az adott nyelven folynak.

Darázs Csenge óvodapedagógusnak készül német nemzetiségi szakirányon. „Kiskorom óta óvónő szeretnék lenni, a gimnáziumban pedig a tanárom megszerettette velem a német nyelvet. Amikor kiderült számomra, hogy ezzel a kétirányú érdeklődéssel lehetőség nyílik egyetemi tanulmányokra, ráadásul szülővárosomban, Esztergomban, egyértelmű volt, hogy a Pázmányra jelentkezem.”

A tanszékvezető hangsúlyozza: fontosnak tartják a gyakorlatorientált képzést, s ez már az első félévben megkezdődik. „Kezdetben hospitálnak a hallgatók, majd fokozatosan jutnak el arra a szintre, hogy egyedül is képesek legyenek óvodai foglalkozást vagy tanórát megtervezni és megtartani.”

Az Erasmus ösztöndíjjal kapcsolatban elmondja: „Hallgatóink nagyon jó tapasztalatokkal érkeznek vissza. Német nyelvterületen Passauba, Linzbe, Bécsbe pályázhatnak, angol vonalon pedig Dánia második legnépesebb városának, Aarhusnak az egyetemére juthatnak el.

Juhász Márta hangsúlyozza: „Esztergom önmagában is vonzó. A pedagógusképzés nagy hagyományokkal rendelkezik a városban, s folyamatosan igyekszünk megújulni a közoktatás kihívásainak megfelelve.” Nagy hangsúlyt fektetnek a modern módszertani felkészítésre. Kiváló feltételek állnak rendelkezésre: a nagy állományú szakkönyvtár, tornaterem, a szaktantermek, „s kényelmes kollégiumi elhelyezést biztosítunk a távolabbról érkezőknek”.

Nagyon jó a kapcsolat az oktatók és a hallgatók között. A végzettek szívesen emlékeznek vissza az Esztergomban töltött évekre. Gazdag tanórákon kívüli programokat kínálnak, ezek közül a tanszékvezető – többek között – megemlíti a város rendezésében a dunai lampionos felvonulást, a környező nemzetiségi falvak felkeresését, s rendszeresen ellátogatnak a szekszárdi német nyelvű színházba.

Az oktatók kedvesek, mondja Csenge, „nem csak Neptun-kódok vagyunk számukra”. Bármilyen problémával megkereshetik őket, a koronavírus járvány idején is a lehető legtöbbet segítenek.

„Mindkét alapszakunk teljes és átfogó képzést nyújt. Hiányszakmának számít az óvodapedagógus és a tanító, ezért aztán a végzettek válogathatnak a munkahelyek közül. Tapasztalataink szerint a hallgatók gyakran abban az intézményben kötelezik el magukat, ahol pedagógiai gyakorlatukat végezték.”

Amikor pályát választottam, tisztában voltam az anyagi lehetőségekkel – mondja Csongor. „A pedagógus életpályamodell segít abban, hogy tisztességesen el tudjam majd tartani a családot.” Szülővárosában, Pécsett vagy valamelyik baranyai faluban képzeli el a jövőjét, nagycsaládosként.    

Juhász Márta végül felhívja a figyelmet a következőre: „Jelentkezéskor azt is mérlegeljük, hogy a diák rendelkezik-e a hivatás gyakorlásához szükséges tulajdonságokkal. A fiatal legyen befogadó, kreatív, tudjon alkalmazkodni, és törekedjen arra, hogy mindazt, amit a képzés során elsajátít, szeretettel tovább adja.”

Írta: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE