A történeti tanegység elsősorban a 20. század legjelentősebb filozófiatörténeti-eszmetörténeti fejleményeihez közeli esztétikákat vizsgálja. Sorra veszi például a pszichológia, a szellemtudomány, a fenomenológia és a hermeneutika vonzáskörzetét. Megpróbál egyaránt helyet biztosítani a művészettel kapcsolatos metafizikai és analitikus természetű gondolkodás legfontosabb képviselőinek. Továbbá megpróbálja hasznosítani a század különböző művészettudományos vagy irodalomtudományi műhelyeiben született ajánlatokat; így például a stílustörténet, az ikonográfia-ikonológia, a formalizmus-strukturalizmus, a posztstrukturalizmus-dekonstrukció, a különböző (leíró vagy történeti) befogadáselméletek szempontjait. S mindeközben különös figyelmet fordít a filozófiai rendszerelvűség és a mindenkori műalkotáshoz kötött esztétikai tapasztalat ütközéspontjára.

A 3-5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, oldalak, ISBN) 

HEIDEGGER , Martin, A műalkotás eredete, Budapest, Európa, 1988, ISBN 963-07-4548-8

WITTGENSTEIN , Ludwig, Előadások az esztétikáról, Debrecen, Latin Betűk, 1998, 7-36, ISBN 963-9146-02-1

INGARDEN , Roman, Az esztétikai tapasztalat ismeretelméleti vizsgálatának alapelvei, In: BACSÓ  Béla (szerk.), Az esztétika vége – vagy se vége, se hossza?, Budapest, Ikon, 1995, ISBN 963-7948-93-7

DANTO , Arthur C., A közhely színeváltozása : művészetfilozófia, Budapest, Enciklopédia, 1996, 93-114, ISBN 963-8477-17-2

BUBNER , Rüdiger, A jelenkori esztétika némely feltételéről, In: Athenaeum, 1990, 1.