Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tantárgy célja az emberi életút pszichológiai, szociális és spirituális szakaszainak holisztikus áttekintése. A tárgy kiterjesztő értelemben alkalmazza a transzcendens megközelítést: az életkori normatív kríziseket (pl. kamaszkor, kapunyitási/kapuzárási pánik, öregedés) nemcsak pszichológiai problémaként, hanem a személyiség érésének és az értelemkeresésnek az esélyeként is értelmezi. A tantárgy kiemelten foglalkozik azzal, hogy a 21. század digitális valósága (a képernyőidő hatása a korai kötődésre, a cyberbullying, a digitális identitás és az online közösségek) hogyan írja felül vagy módosítja a hagyományos fejlődési és szocializációs folyamatokat. A hallgatók képessé válnak az életkori elakadások felismerésére és a rászorulók életkori specifikumoknak megfelelő, transzcendens horizontú kísérésére.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A fejlődéslélektan alapvető elméletei (pl. Erikson pszichoszociális fejlődésmodellje) és a normatív krízisek fogalma.
A valláslélektan és a hitfejlődés stádiumai (Fowler és Oser modelljei): hogyan változik az istenkép, a hit és az értelemkeresés az életút során.
Kora gyermekkor: Kötődés, családi szocializáció, és a digitális eszközök (képernyőidő) hatása a korai kognitív és érzelmi fejlődésre. A vallásos szocializáció alapjai.
Serdülő- és ifjúkor: Identitáskrízis, leválás. A „digitális bennszülöttek” szocializációja, a kortárscsoportok áthelyeződése az online térbe (közösségi média, cyberbullying, online játékok).
Felnőttkor és időskor: Életközépi válság, a hivatás és a család egyensúlya. Az öregedés mentálhigiénéje, a digitális szakadék (digital divide) okozta izoláció, valamint az életvégi (egzisztenciális) kérdések és a gyász transzcendens vonatkozásai.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
Élettörténeti narratívák és esettanulmányok elemzése, melyeken keresztül a hallgatók megtanulják megkülönböztetni az adott életkorra jellemző normatív krízist a pszichopatológiás elakadástól. A résztvevők elsajátítják, hogyan fordíthatják le a transzcendens és mentálhigiénés ismereteket a saját gyakorlati munkájuk (pedagógiai, egészségügyi, illetve szociális segítő, hitéleti munkatárs, vezetői) nyelvére a generációs különbségek és digitális kihívások áthidalása érdekében.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Vikár György (1980 / vagy újabb kiadások): Az ifjúkor válságai. Gondolat / Animula Kiadó, Budapest.
Frenkl Sylvia – Rajnik Mária (2000): Életesemények a fejlődéslélektan tükrében. Semmelweis Egyetem – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, Budapest.
Osmer, Richard – Fowler, James W. (2007): A gyermek- és serdülőkor a hitfejlődés szemszögéből 1-2. rész. In: Embertárs, 2007/2. és 2007/3. szám, Párbeszéd Alapítvány, Budapest.
Csáky-Pallavicini Zsófia (2012): A gyermek fejlődése – a lelkigondozás szempontjából. In: Embertárs, 2012/1. szám, Párbeszéd Alapítvány, 9-18.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Bagdy Emőke (2001): Családi szocializáció és személyiségzavarok. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Fraiberg, Selma H. (1990): Varázsos évek. Park Kiadó, Budapest.
Erikson, E. H. (1997): Az emberi életciklus, in: Bernáth L. – Solymosi K. (szerk.): Fejlődéslélektan olvasókönyv, Tertia Kiadó, Budapest, 27-41.
Schweitzer, Friedrich (1999): Vallás és életút. Kálvin Kiadó, Budapest.
Tari Annamária (2010): Y generáció / (2011): Z generáció. Tericum Kiadó, Budapest.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
Részletesen ismeri az emberi életciklusok mentálhigiénés és hitfejlődési szakaszait, valamint a digitális eszközhasználat (képernyőidő, online tér) szocializációra gyakorolt hatásait az egyes életkorokban.
b) képesség
Képes a rábízott gyermekek, fiatalok vagy felnőttek viselkedését, kríziseit életkori kontextusban értelmezni, a fejlődési elakadásokat azonosítani.
c) attitűd
A krízisekre és átmenetekre nem pusztán problémaként, hanem a lelki és spirituális növekedés lehetőségeként tekint. Tiszteletben tartja a gondozottak egyéni hitfejlődési útját és tempóját.
d) autonómia és felelősség
Saját hatáskörében felelősen dönt a prevenciós, támogató lépésekről az egyes életkori szakaszok megküzdési nehézségei esetén (pl. iskolai, intézményi környezetben), tiszteletben tartva az egyén spirituális autonómiáját.
