A hallgatók a félév során a kurzus keretében megismerkednek a politikai gondolkodás 20. századi változásaival és modern formáinak kifejlődésével. Ennek keretében a kurzus elsődlegesen a 19. század klasszikus ideológiáinak alakváltásait vizsgálja, bemutatja a „neo” előtaggal ellátott ideológiák és a „harmadik út” különböző formáinak kialakulását, létrejöttét, a modernitásban meghatározó kérdéseit. A hallgatók így megismerkednek az ideológiák fogalmi eszköztárának módosulásával, az egyes klasszikus ideológiák újraértelmezésével, alapvető jellemzőivel, meghatározó gondolkodóival, főbb műveivel és maguknak az ideológiáknak a fejlődésével a 20. században. A kurzus ennek megfelelően tárgyalja a radikális ideológiák megszületését (anarchizmus, sovinizmus, fajelmélethez kapcsolódó politikai gondolkodás, irredentizmus, kommunizmus, nemzeti szocializmus). A kötelező irodalomban szereplő művek a megszokottnál árnyaltabb képet nyújtanak a fentiekről, hozzásegítve ezzel a hallgatókat, hogy a leegyszerűsítő értelmezésekkel szemben az ún. szélsőséges politikai ideológiákat is racionális módon elemezhessék. Ezen túlmenően a kurzus tárgyalja a liberalizmus új formáit (Keynes, Mises, Hayek), a szolidarizmus (Fribourgi Unió, Heinrich Pesch), a keresztényszociális és kereszténydemokrata gondolat megszületését (Oswald von Nell-Breuning), a hivatásrendiséget (Othmar Spann, Johannes Messner), majd a neokonzervativizmus válaszait az 1945 utáni világ kihívásaira és a megújuló szociáldemokrácia „harmadik útját” (Rawls, Giddens, Oakshott, Scruton). Bemutatásra kerülnek azok az alapvető kérdések, melykre az ideológiák a 20. században válaszokat keresnek és ennek nyomán a tantárgy kiegyensúlyozottan és minden körülményt figyelembe véve tárgyalja a fenti politikai gondolatok főbb jellemzőit, fogalmi problémáit, tartalmi elemeit, meghatározó gondolkodóit és elméletalkotóit. A hallgatók sajátos eszközökkel elsősorban saját készségeik fejlesztésére használják fel a korszak szerzőinek megismerését, munkáik elemző bemutatását és az ezzel kapcsolatban megszületett modernkori elemzéseket. A kurzus így vizsgálja azokat az értékeket vagy eszményeket, amelyek az egyes politikai ideológiák központi elemeit képezik (pl. társadalmi igazságosság, egyenlőség, szabadság, közösség), ezek lehetséges értelmezéseit, egymáshoz való viszonyát, valamint azokat a főbb argumentációs típusokat, amelyek az egyes eszmények társadalmi elfogadtatását célozzák. Ezáltal a hallgatók a szeminárium keretében végzett interpretációs és argumentációs gyakorlatokkal egyben a politikai érvelést is tanulhatják.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

·         Arendt, Hannah, A totalitarizmus gyökerei, Európa, Budapest, 1992 (ISBN 963-07-5465-5)

·         Bergyajev, Nyikolaj, A kommunizmus igazságai és hazugsága, Szentendre, Kairosz, 2003. (ISBN 963-9406-99-6)

·         Schmitt, Carl, Politikai teológia, Budapest, ELTE ÁJK, 1993. (ISBN 963-462-769-2)

·         Demeter M. Attila (szerk.): Politikai doktrínák. Szöveggyűjtemény. Partium Kiadó, Nagyvárad, 2004.

·         Póczik Szilveszter: Bolsevizmus, fasizmus, totalitarizmus. Eszmélet, 1993. 5. évf. 18-19. sz.

·         Egedy Gergely: A neokonzervatív állam Thatchertől Cameronig. Politikatudományi szemle 19. évf. 3. sz. (2010.)

·         Schlett András: A harmadik út – avagy a neoliberalizmus álruhája.  Polgári szemle, (2010) 6. évf. 1. Sz.

·         Zachar Péter Krisztián: Gazdasági válságok, társadalmi feszültségek, modern válaszkísérletek Európában a két világháború között. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2014.