A történeti nyelvészet érdeklődésének középpontjában a nyelv mint változó rendszer áll. Mivel a rendszer változása mindig a nyelvhasználatból indul ki, a történeti nyelvészet a nyelv belső változásának modellezésén túl a nyelvi változás társadalmi okait is kutatja. A nyelvfejlődés újgrammatikus, strukturalista és tanszformációs-generatív modellje a nyelv változásáról alkotott elképzeléseink története is. A nyelv változásának egy fontos oka a nyelvek érintkezése, az e hatásra keletkezett változások fő törvényszerűségei is bemutatásra kerülnek a gyakorlaton. Külön hangsúlyt kap a szociolingvisztikai megközelítésmód a nyelvváltozásban, mert ennek segítségével a hallgatók értékelni és értelmezni tudják a mai nyelvi változásokat is, és ezt a szemléletet közvetíteni tudják az iskolai oktatásban. Az etimológia szerepe, módszere, a történeti névtannak a

nyelvi változás rendszerébe beépíthető tanulságai is előkerülnek.

A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN)

Labov, William: A nyelvi változás mechanizmusáról. In: Pap Mária–Szépe György (szerk.): Társadalom és nyelv. Gondolat, Budapest, 1975. 255–285. ISBN 963 280 053 2

Theodora Bynon: Történeti nyelvészet. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. ISBN 963 379 306 8

Cser András: A történeti nyelvészet alapvonalai. PPKE BTK, Piliscsaba, 2000. ISBN 963 03 6538 3

Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 389 418 2