Tantárgy adatlapja
A tantárgy céljának rövid ismertetése:
A tantárgy alapvető célja, hogy a humán és hitéleti területen dolgozó szakemberek számára átadja a leglényegesebb pszichopatológiai alapismereteket. A hallgatók nem diagnosztizálni tanulnak, hanem képessé válnak a leggyakoribb lelki és valláspatológiai zavarok, pszichiátriai kórképek és pszichés elakadások (szorongás, depresszió, személyiségzavarok) felismerésére. A képzés kiemelt hangsúlyt fektet annak megértésére, hogy hol húzódnak a segítői, mentálhigiénés és lelkigondozói munka kompetenciahatárai, mikor van szükség krízisintervencióra, és hogyan történik a kliens biztonságos, megfelelő szakellátásba (pszichiáter, klinikai szakpszichológus) való tovább irányítása.
Elsajátítandó elméleti ismeretanyag:
A norma és a patológia fogalmi keretei, elhatárolásuk a normatív életkori krízisektől.
Szorongásos zavarok keletkezése és jellemzői: pánikzavar, agorafóbia, generalizált szorongásos zavar (GAD), specifikus és szociális fóbiák.
A kényszeres zavar (OCD) és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) alapjai.
Hangulatzavarok: depresszív állapotok, mániás epizódok és a bipoláris zavar felismerése. Az öngyilkossági veszély (szuicidum) előjelei és prevenciója.
A személyiségzavarok kialakulása és dinamikája (különös tekintettel a borderline, nárcisztikus, hisztrionikus és antiszociális kórképekre).
Pszichiátriai alapismeretek lelkigondozói és transzcendens vonatkozásban (pl. a vallásos téveszmék és a hiteles transzcendens tapasztalat elkülönítése).
A „segítő szindróma” és a pszichopatológiás esetekkel való munka mentális terhei.
Elsajátítandó gyakorlati ismeretanyag:
Bár a tárgy elméleti jellegű (előadás), a kórképek megértését az oktatás klinikai esetismertetéseken (kazuistika) és videós demonstrációkon keresztül segíti elő. A hallgatók elsajátítják a pszichopatológiai tünetekkel küzdő egyénekkel történő kommunikáció alapszabályait és a professzionális továbbirányítás (referálás) folyamatát.
A 2-4 legfontosabb kötelező irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Pável Magda (2020): Életesemények lelki zavarai I. Semmelweis Egyetem – Párbeszéd Alapítvány, Budapest.
Ratkóczi Éva (2010): Életesemények lelki zavarai II. Semmelweis Egyetem – Párbeszéd Alapítvány, Budapest.
Barnhill, John W. (szerk.) (2014): DSM-5 klinikai esettanulmányok. Oriold és Társai, Budapest. (Kiválasztott fejezetek)
Pfeifer, Samuel (2000): Pszichiátria és lelkigondozás. Hogyan segíthetünk lelki zavarokkal küzdő embertársainkon?. Koinónia, Kolozsvár.
A 2-4 legfontosabb ajánlott irodalom felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Comer, Ronald J. (2005): A lélek betegségei. Pszichopatológia. Osiris Kiadó, Budapest.
Török Szabolcs (szerk.) (2017): Életesemények lelki zavarai III. Semmelweis Egyetem – Párbeszéd Alapítvány, Budapest.
Tomcsányi Teodóra – Fodor László (2003): Segítő kapcsolat, segítő szindróma, segítő identitás. In: Jelenits I. – Tomcsányi T. (szerk.): Tanulmányok a vallás és lélektan határterületeiről, Párbeszéd Alapítvány, Budapest.
Klessmann, Michael (2009): Lelkigondozás betegségben. In: Embertárs, 2009/1. szám, 4-16.
Miként járul hozzá a tantárgy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek megszerzéséhez. Mutassa be a tantárgyleírásban, hogy a KKK-ban megjelölt kompetenciaelemek miként teljesülnek/teljesíthetők:
a) tudás
A hallgató megismeri a leggyakoribb pszichés zavarok, kóros állapotok és addikciók alaptüneteit, keletkezési okait és dinamikáját. Átlátja a normatív fejlődési krízisek és a pszichopatológia közötti különbségeket.
b) képesség
Képessé válik a segítő beszélgetés során észlelni a pszichopatológiára utaló jeleket és megítélni a szuicid (öngyilkossági) veszélyeztetettséget. Képes megfelelően kommunikálni a lelki zavarral küzdő klienssel.
c) attitűd
Felelősséget vállal saját kompetenciahatáraiért, nem lép fel pszichoterapeuta szerepben. Nyitott a szakmaközi (interdiszciplináris) együttműködésre, szükség esetén empátiával, de határozottan irányítja a klienst a klinikai szakellátás felé.
d) autonómia és felelősség
Felismeri a kliensek krízishelyzeteit, és kompetenciaszintjének megfelelő, felelős döntést hoz a beavatkozás mértékéről vagy a referálásról. Képes védeni saját mentális egészségét a segítői munka terheivel szemben.
