Tantárgy adatlapja
A társalgáselemzés az etnometodológiából kinőtt kutatási irányzat, amely a természetes, spontán hétköznapi társalgások jellegzetességeit vizsgálja, de kiterjeszthető az intézményes és félig spontán vagy félkötött dialógusokra is. A kurzus számos társalgási interakció példáján keresztül ismerteti meg a hallgatókat a társalgáselemzés alapfogalmaival (forduló, szomszédsági párok, preferencia, javítás, háttércsatorna-jelzések stb.), kitérve az átírási konvenciókra. A társalgás szerkezete, a nyitás és a zárás, a fordulóváltás szabályszerűségei, a közbevágások, félbeszakítások és együttbeszélések, ismétlések és cserék adják a tananyag gerincét.
A 2–5 legfontosabb kötelező, illetve ajánlott irodalom (jegyzet, tankönyv) felsorolása bibliográfiai adatokkal (szerző, cím, kiadás adatai, (esetleg oldalak), ISBN):
Kötelező irodalom:
Boronkai Dóra: Bevezetés a társalgáselemzésbe. Budapest, Ad Librum, 2009. ISBN 978-963-9888-89-0
Hámori Ágnes: A társalgási műfajokról. In: Tolcsvai Nagy G. (szerk.): Szöveg és típus. Szövegtipológiai tanulmányok. Budapest, Tinta, 2006. ISBN 978-963-7094-63-7
Iványi Zsuzsanna: A nyelvészeti konverzációelemzés. Magyar Nyelvőr 125 (2002): 74–93.
Ajánlott irodalom:
Atkinson, J. Maxwell – John Heritage: Structures of social action: studies in conversation analysis. Cambridge, Cambridge University Press, 1983. ISBN 978-052-1318-624
Hámori Ágnes: Párbajokról nyelvészetileg. Miniszterelnöki viták jellegzetességei társalgáselemzési szempontból. Századvég 43
(2007): 3–35.
Muntigl, Peter – Turnbull, Willam: Conversational structure and facework in arguing. Journal of Pragmatics 29 (1998): 225–256.
Németh Zsuzsanna: A forduló (beszédlépés) kiterjesztésének grammatikája a magyarban. Nyelvtudomány III–IV (2007–2008): 149–184.
Sidnell, Jack: Conversation analysis: An introduction. Chichester, Wiley-Blackwell, 2007.ISBN 978-1-4051-5901-2
Azoknak az előírt szakmai kompetenciáknak, kompetenciaelemeknek (tudás, képesség stb., KKK 7. pont) a felsorolása, amelyek kialakításához a tantárgy jellemzően, érdemben hozzájárul:
a) tudása
Tisztában van a nyelvtudomány jellemző kutatási kérdéseivel, elemzési és értelmezési módszereivel, egyes részterületeinek alapvető szakkifejezéseivel.
Szakterületéhez szükséges szinten ismer legalább egy idegen nyelvet.
b) képességei
A nyelvtudomány kérdéseiről megfelelően képes írni és beszélni.
A szakterületén fölmerülő problémák sokoldalú módszertani megközelítésének lehetőségét mérlegelve képes kiválasztani és alkalmazni a megfelelő nyelvtudományi vagy irodalomtudományi módszereket.
