Az I. világháborút lezáró békediktátumra emlékezett 2021. június 23-án a „Trianon és az Egyház” című konferencia. A tudományos fórumot a pandémia miatt a centenáriumot követően egy év halasztással rendezte meg az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport. Helyszínül Rev. Martos Levente Balázs rektornak köszönhetően a Seminarium Centrale földszinti aulája szolgált. Az intézményt régi hagyomány köti az egyháztörténeti, kiváltképpen a vatikáni kutatások támogatásához. Az 1880-as évek elején falai között folytak megbeszélések a Monumenta Vaticana Hungariae elindításáról többek között Haynald Lajos, Ipolyi Arnold és Fraknói részvételével. Utóbbi 1904-es tervezete szerint a Központi Szeminárium rektora lett volna az új római történeti és művészeti intézet felügyelő bizottságának egyik tagja a Szent Jobb-i apátság üresedése esetén. A püspöki kar által létrehozandó intézmény működését Fraknói Vilmos e javadalma bevételeiből kívánta biztosítani.
A résztvevőket Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője köszöntötte. Elöljáróban szólt arról, hogy mennyire fontos a magyar katolikus egyetemen az MTA, illetve az ELKH pályázati támogatásával működő kutatócsoport számára, hogy a fő profilját képező vatikáni kutatások erőterében alkalmanként más témáknak is figyelmet szenteljenek. Ilyen történeti téma a békediktátum vizsgálata, melynek politikai, társadalmi következményei mindmáig relevánsak. Trianon nem csupán a magyar állam, hanem a hazai egyházszervezet: egyházmegyék és a különféle szerzetesrendi tartományok szétzúzását is jelentette. A problémakör számos tekintetben érinti Magyarország és a római Szentszék kapcsolatait, ugyanakkor több dimenzióban túl is mutat ezeken. Köszönetét fejezte ki a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársának, Tóth Krisztinának, aki megálmodta és megszervezte ezt a szimpóziumot. Az elhangzott előadások tanulmányváltozatai, kiegészülve a személyesen megjelenni nem tudó kutatók írásaival, az ő szerkesztésében fognak napvilágot látni a Kutatócsoport Collectanea Studiorum et Textuum sorozatában. Már a közeli jövőben egy tartalmas, Trianonnak a magyar Egyház történetére gyakorolt összetett hatásait, kihívásait sok szempontból elsődleges kutatások nyomán körbejáró, forrásközléseket is felvonultató, hiánypótló kötetet vehet majd kezébe az érdeklődő olvasó.
A Mons. Tóth Tamás által moderált első szekció előadásainak sorát Balogh Margit, a BTK Történettudományi Intézet (ELKH) tudományos tanácsadója nyitotta meg Pehm Józsefnek Trianonnal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismertető előadásával. Ebből kiválóan kirajzolódott a gyakorlati revizionista pap képe, aki az elcsatolások következményeit Zalában kuráciák létrehozásával igyekezett enyhíteni, vagy aki meggyóntatta, megáldoztatta és megáldotta 1938-ban a cseh megszállt terület felszabadítására induló zalaegerszegi rongyosokat. Az előadásban körvonalazta az akkori zalaegerszegi plébános muraközi társadalmi mozgalom élén betöltött szerepét is.
A következő két előadásban alapkutatások nyomán a Csehszlovákiába került piarista rendházak történetével, illetve az ezekből formálódó rendtartomány létrehozásához vezető körülményekkel, lépésekkel ismerkedhettünk meg. Szekér Barnabás, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának levéltárosa 9 rendi gimnázium államosítását részletezte, illetve a szerzetesi közösségek alakulásáról beszélt: a 9-ből 5 rendházban 1922-re megszűnt a szerzetesi jelenlét. Koltai András, ugyanennek a levéltárnak a vezetője a felvidéki („szlovenszkói”) rendházak sorsát ismertette: már 1920-ban felmerült ezekhez delegátus kinevezése, később vice-provincia, ill. önálló provincia alapítása, de a terv csak a csehszlovák modus vivendit követően, 1930-ra valósult meg. A fájdalmas történeti folyamatok hátterét az új csehszlovák állam szekuláris jellege és kérlelhetetlen szláv nacionalizmusa képezte. A Felvidéken maradt piaristák többsége ugyanis magyar nemzetiségű volt. Az új rendtartomány tagjai a csekély számú szlovák piaristák voltak.
Rendi témánál maradt Sági Györgynek, a Fraknói Kutatócsoport tagjának előadása, amely a délelőtti második szekcióba illeszkedett: Trianonnak a kalocsai iskolanővérekre gyakorolt hatását ismertette. Kísérlet történt a bácskai rendházak önálló provinciába szervezésére, 1925-ben erről döntöttek Rómában, azonban a szentszéki döntést tartalmazó dokumentum nem jutott el a belgrádi nunciushoz, így hatályát vesztette, valamint 1930-ban ennek felállítását végül el is vetették. A bácskai zárdák leválasztásával ekkor önálló bácskai társulat alakult. A Délvidék 1941-es visszacsatolását követően ez gyakorlatilag megszűnt, a bácskai zárdák feletti kormányzást a Szentszék hozzájárulásával ismét a kalocsai általános főnöknő látta el. A helyzet 1944-es változását követően ismét a provincia megszervezésére került a hangsúly. Végül 1960-ban került csak sor független pápai jogú rendtartomány felállítására. A bácskai társulat újraszervezése pedig 1971-ben történt meg ténylegesen ismét.
Kalocsai témánál maradt a következő előadó is, Mons. Tóth Tamás, az MKPK titkára, aki a kettészakított érseki egyházmegye sorsáról, azon belül is a Bácskai Apostoli Kormányzóság felállításáról beszélt. Mint rámutatott, az utóbbi egyházkormányzati egység megalakításának dátuma is kétséges: Budanovich (Budanović) szabadkai plébános apostoli kormányzói kinevezése 1923. február 10-én kelt, február 13-án már át is vette a kormányzást, de csak egy február 15-ei levél nevezi a területet apostoli kormányzóságnak, míg Várady érsek csak február 17-én értesült a fejleményekről. Egy nappal később a főpásztor elhunyt, tragikus halálát az egyházmegyéje szétdarabolása által kiváltott sokk okozta. Tóth Tamás számos példával igazolta, hogy Budanovics egyházmegye alapítási és egyéb törekvései mindvégig összhangban álltak a szerb nacionalizmus célkitűzéseivel. A tanulságos információkban, kalocsai és vatikáni levéltári kutatási adatokban gazdag előadásból egészen 1946-ig követhettük végig az eseményeket.
Végül a délelőtti szekció utolsó előadója Rétfalvi Balázs, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár igazgatója, a Fraknói Kcs. tagja és egyben doktorjelöltje a szombathelyi egyházmegye Trianonját összegezte, elsősorban korábbi kutatások (Balogh Margit, Göncz László, Schmidt Péter stb.) nyomán. Az egyházkormányzat alakulásának alapos bemutatása mellett rámutatott például, hogy a nyugati területeken a papság kilencven százaléka magyar érzelmű, Szombathelyhez hű volt. Cáfolta a vádat, hogy a püspök szándékosan paphiányt akart előidézni az egyházmegye burgenlandi területein, elhelyezve onnan a papok jelentős részét. Részletesen szólt gróf Mikes János püspök intézkedéseiről, körleveleiről, melyekkel 1918–1919-ben igyekezett egyházmegyéje integritását, valamint német és horvát ajkú híveinek lojalitását Magyarország irányában fenntartani. Megemlítette a pornóapáti papgyilkosságot is, melyet az egyik magyar szabadcsapat tagjai követtek el a kevés osztrák érzelmű papok egyike ellen. A tragikus események részletei még feltáratlanok. A szekció levezető elnöki tisztét Balogh Margit töltötte be.
A közös ebéd után a délutáni, harmadik szekcióban Rev. Gárdonyi Máté egyetemi tanár, a szimpózium szervezésében közreműködő PPKE HTK Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszék vezetője elnöklete alatt további három előadás követte a már elhangzottakat. Ezek az előadások Trianonnak a hazai katolicizmusra gyakorolt sokrétű hatásainak egy-egy további aspektusára mutattak rá.
Az első előadó, Földvári Katalin, a MTA-SzAGKHF Lendület Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa görögkatolikus témát választott: a máriapócsi baziliták megújulását és útkeresését vázolta Trianont követően, elsősorban a korabeli sajtótermékek nyomán. Egyrészt a megreformált atyák által végzett missziós tevékenységről és az általuk tartott lelkigyakorlatokról tudhattunk meg érdekes részleteket: például előbbi hatására sok szerzetesi hivatás született. Másrészt az önálló magyar provincia létrejöttéhez vezető úttal is megismerkedhettünk, melyhez a máriapócsi mellett még két rendház volt szükséges: 1939-40-re elkészült a hajdúdorogi, 1946-ban pedig Makón nyitották meg a másikat. Időközben Budán és Nyíregyházán is felmerült, hogy rendházat létesítsenek, de egyik elképzelés sem realizálódott. Végül 1947-ben állították fel a Szent István Rendtartományt. Az előadás a Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek társadalmi tevékenységére is kitért.
A második előadó, Klestenitz Tibor (NKE HHK Honvédelmi Jogi és Igazgatási Tanszék) arról beszélt, hogy hogyan artikulálódtak Trianon egyházkormányzati következményei a korabeli sajtótermékekben. Felelevenítette például, hogy a sajtó az igazságtalan békeszerződés megkötése után a magyarság a kereszténység védőbástyája toposzra emlékeztetett, és azt hangoztatta, hogy a Szentszék dolga a magyar igények támogatása a katolikus egyházi ügyekben is. A világi papnak állt korábbi jezsuita, Martinovich Sándor a szabadkőművesekhez kötődő Világnak pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy a felvidéki püspökök ügyében jobb bánásmódot vártak a magyarság számára az Apostoli Szentszéktől. 1924-től pedig több sajtótermékben is hangot adtak a Szentszék közvélemény által kevéssé elfogadható lépéseinek.
A konferenciát az eddig a Trianon és az Egyház témával foglalkozó szakirodalmat felvonultató historiográfiai összegzés zárta, Tóth Krisztina, a Fraknói Kutatócsoport tudományos munkatársa előadásában megállapította, hogy több elszakított vagy határok által két- vagy háromfelé vágott egyházmegye 1920-as évekbeli története nincs kellőképpen feltárva, és azzal kapcsolatban is vannak még a kutatás számára fehér foltok, hogy hogyan érintette a szerzetesrendeket a trianoni békeszerződés. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy nemcsak a történettudomány, az egyháztörténet számára tartogat még további munkát e témakör, hanem magyar nemzetpolitikai érdek is a kapcsolódó források feltárása, az elszakított területek egyházi viszonyainak megismerése és objektív, hazai és külföldi levéltári forrásokra támaszkodó bemutatása.
A rendezvényt Rev. Gárdonyi Máté zárta be, családi történetet megosztva: apai nagyanyja ugyanis Fiuméban született és Trianon után a kaposvári vasútállomáson kaptak vagonlakást. Ezek az elbeszélések idővel a családi legendárium részei lesznek, azonban fontos, hogy a személyes sorsok mellett a történészek komplex összefüggésekre is rámutassanak, az egyház és Trianon kapcsolatát sokoldalúan bemutassák. E konferencia pedig felhívás volt a kutatások folytatására.
Készítette: Fraknói Kutatócsoport/Kanász Viktor
Fotó: Fraknói Kutatócsoport
További részletek: https://institutumfraknoi.hu/
Az előadások és az azokat követő kérdések, hozzászólások elérhetőek lesznek a Fraknói Kutatócsoport YouTube-csatornáján.
