Az alapítása után néhány évig Mészáros Péter vezette a hallgatói kórust, virágzott is szépen, de a Covid-járvány törést hozott: nem lehetett sem összejönni, sem énekelni. A pandémia elmúltával, e tanév elejétől újra elindult a munka!

Mekkora létszámmal működik a kórus?

Ma több karról összesen több mint negyvenen vesznek részt rendszeresen a próbákon. Korábban hatvan-hetven énekessel működtünk, de a járvány után minden kórusnál csökkent az érdeklődés a közös éneklés iránt, valószínűleg évekbe telik majd az újraépítkezés. Másrészt olyan nemzedékről van szó, amelynek már a szülei sem énekeltek, hanem csak hallgatták a zenét. A mai fiatalok többsége már nem úgy nő fel, hogy a mama népdalokat, gyerekdalokat dúdol nekik. Ezért is külön öröm számomra, hogy sokan mégis igénylik az éneklést. A kórus tagjai közül egyesek korábban már részt vettek zenei oktatásban, mások azonban nem, s a zene hatalmát, vonzását jelzi, hogy mégis örömmel jönnek és színpadra állnak ők is.

Egyedül vezeti-e a kórust?

Nem könnyű feladat nagylétszámú együttessel hatékonyan próbálni és jó színvonalú munkát végezni. Ezért segítségül hívtam Ney Andreát, a Városminor kórus karnagyát, korábban hosszú időn át a Fazekas Mihály Gimnázium énektanárát, aki most egy budaörsi alapítványi iskolában dolgozik. Ő segít a beéneklő gyakorlatokban, a szólampróbákban is. Öröm együtt dolgozni olyan kollégával, aki nem csupán remek muzsikus, hanem énektanárként nagy tapasztalata van a gimnazista korosztály énektanításában.      

Milyen fellépései voltak az újrainduló kórusnak az utóbbi időben?

Decemberben a Dániel játék című középkori misztériumdarabot adtuk elő félig szcenírozott formában itt Pesten, a Hittudományi Karon és másnap az egyetem esztergomi épületében. Ez utóbbi koncertet kirándulással kötöttük egybe. Többek között megtekintettük a Bakócz-kápolnát, az előadás után pedig beültünk egy jó kis fiatalos, alternatív helyre. Egy egyetemi kórus a közösségépítés fontos színtere: kellenek a közös kulturális élmények, a különböző tudományterületeken tanuló, az ország különböző részeiből érkező hallgatók ismerkedő beszélgetései.

Az elmúlt vasárnap, május 21-én a Hármashatárhegy közelében, egy elhagyott kőbányában tartottunk koncertet. A sziklafalak kiváló akusztikai környezetet biztosítottak, és a látvány sem volt mindennapi. A zenei élmény mellett, amelyen számos érdeklődő vett részt, a Budai-hegység szépségeire is fel kívántam hívni a kórus tagjainak a figyelmét. Talán még a budapesti hallgatók közül sem ismeri mindenki ezt az elbűvölő tájat, amely a belvárosból fél óra alatt elérhető tömegközlekedéssel, s nagyszerű környezetben kirándulhatnak, mozoghatnak a fiatalok, élvezhetik a jó levegőt.

Miért tartja fontosnak a kórus működését? 

Azoknak a művészeti tárgyaknak, amelyek közvetlen módon nem a tudományos vagy karrierbéli előrehaladást szolgálják, nem csupán a már említett közösségépítő funkciójuk van, hanem fontos kulturális és szellemi hasznuk is: közelebb viszik a hallgatókat a művészetekhez.

A próbákon és koncerteken a kórustagok nemcsak énekelnek, hanem maguk is improvizálnak, és ebben elvárjuk, hogy minél érdekesebb saját zenei ötletekkel álljanak elő. A kőbányában tartott koncerten ők is vezényeltek, s a többiek ennek megfelelően rögtönöztek. A csütörtöki hangversenyen ugyancsak megjelenik a kreativitásnak ez a formája.

Milyen műsorral várják a közönséget?

Mivel Pünkösd vasárnap előtt vagyunk, kifejezetten a Szentlélek eljövetelének ünnepére állítottuk össze a műsort. Korabarokk kantátákat-dalokat mutatunk be Esterházy Pál Harmonia Caelestiséből és Monteverdi műveiből. Felhangzik a pünkösdi liturgiából egy gregorián Alleluja, a hozzá tartozó Veni Sancte Spiritus sequentiával, valamint eléneklünk egy pünkösdi szövegű népdalt is. Májushoz, a tavaszhoz kapcsolódó darabok ékelődnek ebbe az alapvetően pünkösdi műsorba.

A korabarokk kantáták igénylik a hangszeres zenei közreműködést, ezért a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnáziummal fennálló kapcsolatunknak köszönhetően onnan érkezik két hegedűs és két viola da gamba-játékos. Ma, amikor a legtöbben hangszórókból hallgatnak zenét, s már nemigen ismerik a klasszikus hangszereket, ezek megszólalása „testközelből” még inkább fokozza az élményt.

 
A kép a Pázmány Kórus múlt heti fellépésén, a Kecske-hegyi kőfejtőben készült