Idén tavasszal országos érdeklődést keltett a nyakörves jeladóval ellátott svájci farkas feltűnése hazánkban. Az állatot később, közfelháborodást kiváltva ezzel, valaki kilőtte. Az illetővel szemben azóta eljárás indult. A nyugat-európai médiában igen negatív kritikák jelentek meg Magyarországról az eset kapcsán. Erre is figyelemmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Teremtésvédelmi Kutatóintézete, valamint Az alapvető jogok biztosa jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesének hivatala szervezésében konferenciát rendeztek Természetkárosítás – élőhelyvédelem – vadvédelem címmel június 20-án.
A konferencia meg kívánta mutatni, hogy a tudományos-szakmai kör másféle álláspontot képvisel, mint ami a kilövés kapcsán elhíresült. Az esettel összefüggésben tudományos kutatóintézet még nem tartott konferenciát, a PPKE kezdeményezése ezért újdonságnak számít. Az egyes területek – a nemzeti parkok igazgatósága, az Agrárminisztérium, a WWF Magyarország, a tudományos élet – képviselői találkoztak és párbeszédet folytattak egymással.
Bevezetésként Kuminetz Géza rektor atya a neves összeomláskutató, Jared Diamond gondolatát idézte: a természet károsítása, a fajok kihalásával fenyegető vadászat azon kockázati tényezők között szerepel, melyek az adott társadalom pusztulásához vezethetnek, mivel szinte észrevétlenül tönkreteszik az addig virágzó természeti, politikai, gazdasági és kulturális struktúrákat. „Érdemes szemléznünk szerzőnktől a többi, civilizációt romboló tényezőt is. Ezek szerinte az alábbiak: az erdők és egyéb élethelyek elpusztítása, a talaj rongálása, a vízgazdálkodási problémák, a túlhalászat, a behurcolt fajok hatása a bennszülött élőlényekre, a túlzott népszaporulat, egyéb, főleg ipari jellegű környezeti terhelés és az emberiséget örökké kísérő éhínség, járvány és háború."
Az ökoszisztémák rendkívül bonyolult rendszerek, egymással sajátos kölcsönhatásban vannak. Nehéz megbecsülni, mikor omlanak össze, ha valamelyik tényező kritikussá válik.
„Ezért jobban meg kellene ismernünk az ökoszisztémáinkat, s csak akkor változtatni rajtuk a szükséges módon. Ha nem történelmi léptékekben gondolkodunk, könnyen a kizsákmányoló magatartás uralkodik el az egyéni és a társadalmi tudatban."
Rektor atya megemlítette a Diamond által felsorolt öt kockázati faktort, amelyek adott civilizáció bukását, összeomlását okozhatják. Ezek: a környezetrombolás, az éghajlatváltozás, az ellenséges szomszédok, a kereskedelmi partnerek magatartásának drasztikus megváltozása, az adott társadalom és főleg vezetőinek válasza a környezeti és társadalmi problémákra.
Ez utóbbi tényező a legdöntőbb Kuminetz Géza szerint. Vagyis a probléma gyökere végsősoron az ember, különösen is a vezető ember. „Pontosabban a lázadó, az önkényeskedő ember, aki nem akarja tudomásul venni a Teremtő által kijelölt helyét a teremtésben. A hét főbűnt választja a hét erény helyett. Más megközelítésben: negligálja az evangéliumi tanácsokat, melyek a szegénységgel a bírvágyat, a tisztasággal a szexuális vágyat, az engedelmességgel pedig az uralkodási vágyat hivatottak a kellő mértékre szabni és megnemesíteni. Mindegyik torzulás közös gyökere a helyes mértéknek az ignorálása, meghamisítása, egy szóval a mértéktelenség."
A véges erőforrásokkal rendelkező bolygónkon csak akkor tudunk emberhez méltó civilizációt építeni és fenntartani, ha mindenben keressük és meg is találjuk, majd féltve őrizzük a valódi mértékeket és értékeket. „És az értékeknek a helyesen megfogalmazott hierarchiája szerint cselekszünk."
Ennek lehet gyümölcse, hogy megelégszünk a valóban szükségessel és elégségessel, vagy a Szentírás szavaival: a mindennapi kenyérrel. Ez a kenyér testi, lelki és szellemi szükségleteket egyaránt tartalmaz.
Védenünk kell a természetet, az élővilágot, de mindenekelőtt az embert, önmaga értéktagadó törekvéseitől, a bálványimádásaitól, önistenítő törekvéseitől. „Ha ezt az önvédelmet sikerül egyéni, társadalmi, lassan immár globális mértékben biztosítanunk, akkor az ember betölti a Teremtő szándékolta helyét a mindenségben, és a Föld akkor ismét paradicsommá válik. Vagyis: tartósan tudja szolgálni az embert, a népeket és alkotásaikat, a különböző, de egymás közt békés kapcsolatokat ápoló civilizációkat és kultúrákat."
Bándi Gyula, a jövő nemzedékek biztosa, az egyetem jogi karának professzora A biodiverzitás védelme és a jövő nemzedékek érdekei címmel adott elő.
„Az ember a kapott biodiverzitást, a teremtett világ örökséget vajon mennyire tudja megbecsülni?" Utalt a Gaudium et Spes kezdetű zsinati dokumentumra: „Isten a Földet minden kincsével együtt minden ember és minden nép használatára rendelte... (Az embernek) úgy kell tekintenie jogosan birtokolt vagyonát, hogy nemcsak a sajátja, hanem közös is, abban az értelemben, hogy ne csak önmagának, hanem másoknak is hasznára lehessen."
Az előadó utalt Noé történetére: Noé vajon válogatott-e az egyes fajok között, hogy melyeket fogadja be a bárkájába? „Az Úr azt a parancsot adta neki, hogy minden élőlényt mentsen át."
E gondolati bevezető után Bándi professzor a mai magyar jogrendszer alapján áttekintette a konferencia témájához kapcsolódó jogszabályokat és alkotmánybírósági állásfoglalásokat. A biológiai sokszínűség a nemzet közös öröksége, amelyet meg kell őrizni a jövő nemzedékek számára. „Meg kell adni annak a lehetőségét, hogy a jövő nemzedékek legalább annyit kapjanak, mint amennyi nekünk van." Minden ember a teremtett világ része; nem abban az értelemben ura, hogy azt cselekszi vele, amit akar.
A biodiverzitás védelme kormányzati ciklusokon átívelő szabályozást és hosszútávú gondolkodást igényel. Az előadó emlékeztetett: nem az unokáinknak hagyjuk a Földet, hanem tőlük kaptuk kölcsön. A jövő nemzedékeknek ezt a „hipotetikus örökségét" nekünk kell kötelességszerűen megőriznünk. A jövő nemzedékek szükségletei nem tekinthetők politikai kérdésnek, bár örökségük őrzése kiemelten az államnak a feladata.
A hazai biodiverzitási tevékenységek eredményeit és helyzetét az Agrárminisztérium képviseletében Schmitt András elemezte, utalva a nap aktualitására, miszerint az Európai Unió Tanácsa a konferencia idején szavazott a Restoration Law (a természet helyreállításáról szóló) rendelettervezetéről, melyet elfogadott, így az az Európai Parlament elé terjeszthető. A természet-helyreállítási rendelettervezet az európai zöld megállapodás kulcsfontosságú eleme, jogilag kötelező érvényű célokat határoz meg a leromlott élőhelyek és az elveszett fajok helyreállítására.
A konferencia sajátossága volt, hogy a természetkárosítás megítélése vonatkozásában lehetősége volt az egyes jogászi hivatásrendek képviselőinek, valamint a természetvédelem munkatársainak egymás tevékenységébe bepillantani, illetve egymás szakmai-tudományos álláspontját megismerni.
Bemutatták a nyomozói (Horváth Ákos, KR NNYI), a bírói (Várhegyi Éva, Fővárosi Törvényszék), az ügyészi (Teszár László, Legfőbb Ügyészség) munkát, illetve kriminológus (Tilki Katalin, OKRI) szemszögéből is megvizsgálták a természetkárosítás néhány példáját. A vadgazdálkodás - élőhelyvédelem számos eredményéről számolt be Faragó Sándor akadémikus, a soproni egyetem emeritus rektora. Az etikus vadászatról Barta Judit professzor asszony tartott előadást. Az M237-es farkas és a nagyragadozók védelmének gyakorlatát ismertette a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (Rónai Kálmánné, BNPI), az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (Szabó Ádám, ANPI) valamint a WWF (Sütő Dávid, WWF Nagyragadozó Projekt) munkatársa. Zsigmond Csaba a védett fajok illegális kereskedelmének eseteiről és azok jogi megítéléséről tartott beszámolót. Tahyné Kovács Ágnes a PPKE JÁK docense az élőhelyek védelme kapcsán előadásában – több előadóval egyetértve – rávilágított arra, hogy az ember felelőssége a teremtett világért bár jogi eszközökkel kikényszeríthető, ugyanakkor elsősorban erkölcsi természetű. A természet jogai szabályozási koncepció számos példája kapcsán elmondta, hogy a jelenség már Európában is jelen van konkrét pozitív jogi formában, ez mégsem a helyes irány a természetes élőhelyek védelmére, hiszen az alkotmányos kereteken belül a jogintézményeink adottak, a jogkövető magatartás a védelmet biztosíthatja. Hidvéginé Pulay Brigitta a Teremésvédelmi Kutatóintézet munkatársa zárszavában kiemelte mindannyiunk felelősségét a teremtett világért.
