Altusz Kristóf már középiskolásként tudta, hogy a diplomáciai pálya érdekli. Angol nyelv és irodalom, valamint német nyelv és irodalom szakon végzett a Pázmányon, ahol biztos alapot kapott ahhoz, hogy az angol, amerikai és a német műveltség olyan fokát sajátítsa el, amely révén a mindennapi munkájában a boldogulás könnyebben megy. Az elmúlt húsz esztendőben végigjárta a ranglétrát. 2018 óta Magyarország nagykövete a Dán Királyságban.

Mindig is érdekelte, vonzotta a külügy, a diplomácia világa?

A diplomáciai pálya iránti érdeklődésem a középiskolában kezdődött, így szerénység nélkül talán kijelenthető, relatív korán tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, mivel kívánok foglalkozik.

Angol nyelv és irodalom, valamint német nyelv és irodalom szakon végzett a Pázmányon. Emlékszik, hogy miért ezekre a szakokra és miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Egy jó diplomatának az ismérve megítélésem szerint nemcsak a szilárd nyelvtudás, hanem az adott ország történelmi, kulturális hátterének beható ismerete. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen eltöltött öt évem biztos alapot nyújtott ahhoz, hogy úgy az angol, amerikai, mint a német műveltség olyan fokát elsajátítsam, amely révén a mindennapi munkámban a boldogulás könnyebben megy, hiszen az irodalom és a történelem megismerése kiváló iránytűként szolgál az egyes nemzetek megértésénél, gondolkodásuk és részbeni cselekedetük mögötti motivációk feltárásánál.

Milyen emlékezetes élményeket tudnál felidézni a pázmányos évekből?

Mindig vannak felejthetetlen élmények, amelyek egyrészről a tanuláshoz, az egyetemi szemináriumokhoz, a tudásszomj csillapításához köthetőek, így nálam a 20. századi irodalom, a fonetika és fonológia rejtelmei, avagy a kötelező tantárgyak körében az arab filozófia sejlik fel hirtelen. Másrészről pedig az egyetemi lét azon varázsai, ami mindig a személyes élményekhez, az adott évfolyamtársakhoz köthető. Az utóbbit nem hiszem, hogy külön kellene részleteznem, hiszen minden egyetemista ismeri.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki?

Értelemszerűen több, mint húsz év távlatából a két diplomamunkám konzulensei jutnak először eszembe, de mélyebben belegondolva akár az Egyesült Királyságból, az USA-ból hazatérő professzoraim, illetve azon a német kultúrkört tökéletesen ismerő oktatók jelennek meg előttem, akiktől sokat tanultam. Általánosságban - és nem szemináriumot, vagy módszert külön kiemelve - azt a keresztény tartást hoznám itt fel, ami belengte a piliscsabai campust.

Hogyan indult a pályája az egyetem elvégzését követően? Mesélne arról, hogyan alakult a karrierje?

A Pázmányt követően rögvest jelentkeztem a Közgázra, a mai Corvinus Egyetemre, ahol nemzetközi kapcsolatokból diplomáztam. Az egyetemi tanulmányaimmal párhuzamosan 2002-ben jelentkeztem a Külügyminisztériumba, ahonnan az Országgyűlés Hivatalához szegődtem, majd visszatértem a Minisztériumba. Ezt követte az első külszolgálat Berlinbe. Onnan újfent vissza Budapestre, főosztályvezető,  majd helyettes államtitkár, miniszterelnöki megbízott és 2018 óta Magyarország nagykövete vagyok a Dán Királyságban. Tehát az elmúlt húsz esztendőben végigjártam a ranglétrát, úgy a Központban, tehát a referensi szintről indulva, mint külföldön az attaséi rangtól a nagykövetig.

2018 szeptemberében a koppenhágai nagykövetnek nevezték ki. Milyen célkitűzései vannak? Melyek azok, amelyeket már sikerült megvalósítania?

Ez a kérdés önmagában is kitenne egy teljes interjút, de kompakt módon a válasz: a dán befektetők jelenléte nem magától értetődő dolog, ezen minden nagykövet dolgozik, így én is. Örvendetes, hogy a VELUX, a Grundfos, a Jysk, Vestfrost, avagy a Lego hazánkat választotta befektetése céljából, hogy csak egy párat emeljek ki a 152 dán invesztorok közül. Emellett természetesen az államközi kapcsolatok ápolása, a rendszeres párbeszéd konzultációk fenntartása és kulturális gyökerek szorosabbra fűzése az amivel nap mint nap foglalkozom, foglalkozik az irányításom alatt a nagykövetség. Az utóbbi kultúrdiplomáciai témában és értelemszerűen bölcsészként, nem tudom tudja e, hogy Szendrey Júlia volt az első költő, aki Hans Christian Andersen meséit magyarra fordította. Büszke vagyok arra, hogy Koppenhágában sikerült szobrot állítani e jeles költőnknek, műfordítónknak. 

Tavaly ünnepelték a nagykövetek és a diplomáciai kapcsolatok 100. évfordulóját. Milyen jellegű kapcsolatok vannak Dánia és Magyarország között?

Az elmúlt száz esztendőben sok minden történt a világpolitika színpadán, így a magyar-dán diplomáciai kapcsolatokban is. Mindkét nemzet, több mint ezer éves történelmi múlttal rendelkezik és miután hála Istennek sosem találkoztak a “hunok” a “vikingekkel”, így mindig is, egy a közös tiszteleten nyugvó kapcsolatnak lehettünk tanúi. Az elmúlt száz év is erről tanúskodik, ahol nekünk magyaroknak, sajnos többször kellett újrakezdenünk, legutoljára a rendszerváltás után, de mindig talpraálltunk. Az elmúlt 30 esztendő pedig a kétoldalú kapcsolatokban egy siker történet: kezdve a legfelsőbb szintű találkozóktól, őfelsége II. Margit  királynő és az uralkodói családtól, a kormányfők, házelnökök, minisztereken át a szakmai  szintig, folytatva a sort a már említett befektetésekkel, a testvérvárosi kapcsolatokkal, a civil szféra összefonódásaival, a NATO csatlakozásunkkal, hazánk uniós tagságával, valamint Szendrey Júlia, mint kulturális összekötő kapoccsal. Itt engedelmével a teljesség igénye nélkül pontot tennék, mert reggelig tudnám mondani. 

Munkájában mi okozza a legnagyobb örömöt?

Intellektuálisan a nehéz dolgok kicsomozása, de ez a magyar-dán relációban nem jelentkezik, így a Királyságban azt említeném, amikor olyan újdonságokat tudok a fogadó országban felvillantani, ami eddig nem volt ismeretes, s ezáltal öregbítem hazánk jó hírnevét.

Elfoglaltságai mellett hogyan kapcsolódik ki, mi jelenti a legnagyobb töltődést az Ön számára?

A család, a szeretteim és a sport. 

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Én a külpolitikához értek, így terveim szerint maradok a kaptafánál.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Az egyetem volt hallgatójaként talán csak annyit, hogy célorientáltan töltsék el az időt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, no és persze ne feledkezzenek meg arról sem, hogy ez az öt év, a legszebb időszakok egyike.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Altusz Kristóf