Csűry Csaba 18 évesen a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe jelentkezett, teológiai tanulmányait a Pázmányon fejezte be. Nem mindennapi, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének a titkára lett. Megtisztelő különös feladatnak érzi, hogy afféle egyházdiplomataként a közeledésben és megismerésben szolgálni tudja az egyház egységét. 2020 szeptemberétől a Pázmány jogi karának hallgatója. Jogászként, amit képviselni szeretne: Isten a szerzője az igazságos és méltányos rendnek.

A vallás és a keresztény értékrend mindig meghatározó volt élete során?

Nem kifejezetten kaptam vallásos neveltetést, de már gyermekkoromtól kezdve éreztem egyfajta vonzást vagy vágyakozást az egyházi élet iránt. Valójában mindig egy meghatározó vezérfonál volt az életemben.

Mikor kezdte érdekelni a teológia, a hittudomány?

Középiskolában egy megmagyarázhatatlan vonzalom élt bennem az Isten után, amelynek hatására eldöntöttem, hogy pap leszek, azon belül is tábori lelkész. Családi hagyomány volt nálunk, hogy a fiút az édesapja vallása után keresztelik. Édesapám családja református, így engem is református szertartás szerint kereszteltek. 17 évesen katolizáltam, és egy évre rá jelentkeztem a Görögkatolikus Papnevelő Intézetbe.

Görögkatolikus teológusként 2018 óta evangélikus püspöki titkár Fabiny Tamás mellett. Hogyan lehetséges ez a nem mindennapi párosítás? Hogyan lett Önből evangélikus püspöki titkár?

Papnövendékként eltöltött hét év után, de még a szeminárium befejezése előtt Budapestre költöztem, ahol családot alapítottam (amire egyébként a görögkatolikusoknak szentelés előtt van lehetősége). A teológiai tanulmányaim második részét már a Pázmányon fejeztem be. Úgy gondolom, hogy Isten a lehetőségeken keresztül vezeti, irányítja az életünket, ilyen lehetőségként jött a püspöki titkári szolgálat, amelyre jó szívvel mondtam igent közel három évvel ezelőtt. Nyilván, ez nem egy szokványos párosítás, de nagyon hálás vagyok érte, hiszen az elmúlt évek alatt rendkívüli tapasztalatokat szerezhettem az egyházkormányzat az egyházdiplomácia és az ökumené számos területéről.

Hogyan írná le, jellemezné a saját felekezetközi létét?

Úgy gondolom, hogy az évszázados sebek mára már begyógyultak. Tisztelettel vagyunk egymás hagyománya, lelkisége iránt. A mai felekezetközi feszültségek többségét az előítéletek adják. Gondolunk valamit a másik egyházról, de a megismerésre nem fektetünk elég energiát. Pedig útitársak vagyunk, miként az emmauszi tanítványok, együtt érezhetjük a feltámadt Krisztus jelenlétét, aki mellettünk jár, magyarázza a Szentírást és akit felismerünk a kenyértöréskor, arra várva, hogy megosszuk egymással az eucharisztikus asztalt. Erre utalt Ferenc pápa is, az Utunum sint enciklika 25. évfordulója alkalmából mondott beszédében, ahol kiemelte, hogy az egység nem valami csodaként jön majd el, hanem egy folyamat, útközben születik a Szentlélek által. Szerintem fontos, hogy figyeljünk egymásra, ismerjük meg egymás teológiáját, lelkipásztori gyakorlatát, lelkiségét és erősítsük egymást.  Különösen is fontos ez napjainkban, amikor a szent szolgálatokat végző papok életére törnek a templomokban, amikor a keresztényeket a nyílt utcán lemészárolják, keleten a fegyverek ropogása, nyugaton a neokommunista ideológia nyomása nehezedik ránk. Megtisztelő különös feladatnak érzem, hogy afféle egyházdiplomataként ebben a közeledésben és megismerésben szolgálni tudom az egyház egységét.

2019-ben diplomázott a Pázmány Hittudományi Karán. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Mi motiválta leginkább, beigazolódtak az elképzelései az itt töltött évek alatt?

Úgy gondolom, aki Pázmányon szerez diplomát megtalálja helyét az életben. Nem csak hazai, de nemzetközi hírű kiváló professzorok oktatnak a karon, akiknek elhivatottsága és alázata mintául szolgálhatnak a hallgatóság számára. Azért választottam a Pázmányt, mert biztos alapot szerettem volna szerezni a saját tudományterületemen. Az egyetemnek köszönhetően ezt a célkitűzésemet sikerült elérnem.

Milyennek látja a pázmányos éveket? Mi az, ami azonnal eszébe jut az egyetemmel kapcsolatosan, milyen emlékezetes élményekre gondol vissza szívesen?

A vizsgák jutnak először eszembe, különösen akkor, amikor a Ferenciek tere mellett megyek el. Az ajtó előtti várakozás, az évfolyamtársakkal való együtt izgulás és beszélgetések. Befogadó és nyitott közösség része lettem, amiért nagyon hálás vagyok. Örömmel gondolok vissza az itt töltött évekre, s bízom benne, hogy a jövőben valamilyen formában még megfordulhatok a hittudományi karon.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami hatással volt Önre?

Szinte kivétel nélkül mondhatom, hogy nagyszerű tanáraim voltak. Ha mégis ki kellene emelnem valakit, akkor Puskás Attila atyát és Fejérdy András tanár urat emelném ki. A dogmatika a teológiai tárgyak között talán a legnehezebb. Egyeteme válogatja, hogy melyik tárgyra helyezik jobban a hangsúlyt, úgy éreztem, itt a dogmatika az, amit nagyon tudni kellett.  A diplomamunkámat a Horthy korszak katolikus tábori püspökeiről írtam, amelyhez nagyon sok támogatást kaptam Fejérdy tanár úrtól. Motiváló volt a közös munka, aminek eredményeképpen a jövőben talán mélyebben is tudok majd foglalkozni a két világháború közötti egyházi viszonyokkal.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Abban a szerencsében részesültem, hogy már az egyetem elvégzése előtt a közigazgatás csúcsán kezdhettem meg a munkát Budapest Főváros Kormányhivatala Főigazgatói Titkárságán. Mindig jó szívvel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen nagyszerű csapat tagja lehettem, és olyan főnökeim voltak, akik példaképként álltak előttem.

Itt ért a lehetőség, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének a titkára legyek. Az egyetemet már püspöki titkárként fejeztem be.

Munkája mellett 2020 szeptemberétől a Pázmány Jog- és Államtudományi Karának joghallgatója is. Miért döntött a jogi területen való továbbtanulás mellett?

A teológia és a jog között nagyon mély kapcsolat van. A 20. század egyik legnagyobb jogfilozófusa, Carl Schmitt úgy fogalmaz, hogy „a modern államelmélet minden jellemző fogalma szekularizált teológiai fogalom”. Ennek alapját nagy egyházatyák, mint Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás rakták le, akikkel nem csak a teológiai képzésben, hanem a mai jogászképzésben is gyakran találkozhatunk. Isten a szerzője az igazságos és méltányos rendnek, amit jogászként én magam is szeretnék képviselni.

A Vitézi Rend alapításának 100. évfordulóján, a centenáriumi vitézavatáson vehette át a Vitézi Rend Arany Érdemkeresztje kitüntetést. Mióta tagja a Rendnek, milyen jelentőséggel bír a tagság az életében és mit jelent a kitüntetés az Ön számára?

2015-ben lettem a Vitézi Rend tagja, ahol az első pillanattól fogva aktívan bekapcsolódtam a szervezési munkába. Az Arany Érdemkereszt egy magas kitüntetés, amely előtt az ezüst és a bronz fokozattal is rendelkezni kell. Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy a közösség, amihez tartozom, elismeri a hazáért tett erőfeszítéseimet. Ugyanakkor ez nemcsak nekem szól, hanem azoknak a rendtársaknak is, akikkel szorosan együttműködve végezzük a közösen vállalt feladatainkat.

Ugyanezen alkalmon kinevezték Budapest törzskapitányának, így Ön vezeti a fővárosi törzset. Ez mit jelent pontosan? Milyen feladatai vannak?

Nagy felelősséget elsősorban. Sajnos az utóbbi években több, különböző tényező miatt, a közel ezer főt számláló törzs aktivitása erősen visszaesett, így gyakorlatilag az én feladatom, hogy teljesen újjászervezzem a budapesti vitézi életet, s ehhez a legalkalmasabb munkatársakat válasszam ki.

Munkájában mi okozza a legnagyobb örömöt?

John Ruskin írja, hogy az ember valódi bére nem az, amit munkájával megszerez, hanem amivé általa válik. Nap mint nap új impulzusok, feladatok érnek, amelynek köszönhetően széleskörű rálátásom van az egyház működésének minden területére. Ennek a lehetőségnek nagyon örülök, hiszen sokat tanulhatok általa. De talán a legnagyobb örömöt az adja, hogy az Isten hívására igent tudok mondani, ahol éppen vagyok, azt a legnagyobb odaadással tudom végezni.

Elfoglaltságaihoz mi ad erőt, miből táplálkozik?

A gyöngeségeimben, a nehézségekben az Isten erejének a jelenléte ad erőt számomra. Akkor vagyok erősebb, amikor a leggyengébb állapotban vagyok, mert ilyenkor sokkal inkább kész vagyok alávetni magam az Isten akaratának, minthogy a saját erőmre és tudásomra támaszkodjam. Ebből az erőből tudok meríteni a hétköznapokban, valamint abból a szeretetből, amit a családomtól kapok.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Igyekszem figyelni, hogy hová hív a Jóisten, ugyanakkor a lehetőségek megteremtésében nekem is ki kell vennem a részem, hiszen ezekre az emberi erőfeszítésekre épülhet a természetfeletti isteni kegyelem. Szeretnék a munkámban és tanulmányaimban egyaránt előre haladni, fejlődni, s a megszerzett tudást, talentumokat kamatoztatni.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Magyarország első számú katolikus egyetemén tanulhatnak, becsüljék meg az itt töltött éveket. Ismerjék meg az egyetem múltját, tradícióit, lelkiségét és kapcsolódjanak be a közösségi és liturgikus programokba, valamint szolgálják az egyház egységét felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Csűry Csaba