Debisso Kinga a jogász szakot, később a doktori képzést is a Pázmányon végezte, jelenleg pedig oktatóként tevékenykedik. A legnagyobb inspirációt számára azok nyújtják, akikért az oktatást végzi: a diákok. Mindig arra törekszik, hogy a munkája iránt érzett lelkesedésből egy kicsit át tudjon adni a hallgatóinak is. Két jogterület áll hozzá a legközelebb: az európai jog és a környezetvédelmi jog, amelyekkel a gyakorlati munkája során és az oktatásban egyaránt foglalkozik. Fontos számára, hogy a munkájával jó ügyet szolgálhasson.

Mikor kezdte el érdekelni a jogtudomány?

A gimnáziumban idegen nyelvi osztályba jártam, és sokáig bölcsész szakra akartam jelentkezni. A középiskola utolsó évében döntöttem a jogi pálya mellett. Azért érdekelt a jog, mert az élet minden területét érinti. Akár a környezetvédelemmel, akár a gyermekek védelmével, a sporttal vagy az előadóművészetekkel foglalkozunk, a jog mindent átsző és befolyásol. Nagyon jó választás ez a pálya, mert mindenki megtalálhatja azt a jogterületet, ami megfelel az érdeklődésének.

A jogász szakot, később a doktori képzést is a Pázmányon végezte. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett? Akkoriban mi motiválta leginkább?

Győrben nőttem fel, és a családom kérésére ott is kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat. Nagy vágyam volt azonban, hogy Budapesten tanulhassak. Végül harmadéves koromban jelentkeztem át a Pázmányra. Egyértelmű volt a választás, hiszen csak jókat hallottam a Karról, az oktatókról, a diákközösségről. Azóta sem bántam meg a döntést.

A Pázmányon előbb hallgatóként volt jelent, jelenleg pedig oktatóként is megtapasztalja milyen itt a légkör. Miért tartja különlegesnek ezt az intézményt?

Egy egyházi egyetem nem csak abban különbözik az állami egyetemektől, hogy a hagyományos jogi tárgyak mellett kánonjogot is tanulunk, és az oktatásban egyházi személyek is részt vesznek. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem keresztény szellemisége a hétköznapokat is átszövi, tetten érhető az értékalapú oktatásban, a támogató közösségben és a lelkiismeretes oktatógárdában. Itt korábban hallgatóként és jelenleg oktatóként is egy valódi, összetartó közösség tagjának érzem magam.

Diákkorából milyen emlékezetes élményekre gondol vissza szívesen?

Rengeteg szép élményt őrzök az egyetemi éveimből, beleértve a kollégiumban eltöltött időszakot, a Pro Facultate napok beszélgetéseit, a Pázmány Szalon muzsikaszótól zengő estjeit és természetesen a szakestek hangulatát is.

Volt olyan tanár, aki igazán komoly hatással volt Önre? Kik motiválták a leginkább?

Nagyon sok kiváló oktatótól volt szerencsém tanulni az egyetemi éveim során. Bevallom, az én esetemben éppen az jelentette a problémát, hogy az oktatóim szinte minden jogterületet megszerettettek velem, így nehéz volt a döntés, hogy melyik mellett tegyem le a voksot. Ha mégis ki kellene emelnem valakit, akkor Szabó Marcel és Bándi Gyula Professzor Urakat említeném, akikkel az Egyetem berkein belül és azon kívül is együtt dolgozhattam, és nagy hatással voltak, vannak rám a mai napig. A tudásukkal, az elhivatottságukkal, kiemelkedő szakmai és oktatói kvalitásaikkal kivételes példát állítanak elém.

Mi az, ami segít abban, hogy olyan oktató legyen, mint akik Önt is ösztönöztek?

Az egyik legfontosabb ösztönzést a tanszéki kollégáim jelentik, akiktől rengeteget tanultam, és kezdettől fogva kizárólag bátorítást, bizalmat és nagyon sok segítséget kaptam. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek. A legnagyobb inspirációt pedig azok nyújtják, akikért az oktatást végezzük: a diákok. A hallgatóktól legalább annyit tanultam, mint ők tőlem. Azt hiszem, hosszú távon csak az marad ezen a pályán, aki az oktatást nem csupán munkának, hanem hivatásnak is érzi.

Elmondható, hogy a hallgatók igazán kedvelik Önt, hiszen a Markmyprofessor oldalon azt írják, hogy felkészült, kedves, segítőkész és a legjobb tanár. Véleménye szerint mi a jó tanítás, a jó tanár titka?

Mindig arra törekedtem, hogy a munkám iránt érzett lelkesedésből egy kicsit át tudjak adni a hallgatóim számára is. Azt gondolom, hogy egy egyetemi órának a hallgatók és az oktató számára is szellemi kihívást kell jelentenie. Egy jó tanár éppen ezért arra bátorítja a diákjait, hogy merjenek kérdezni, kifejezzék a véleményüket és elsajátítsák a vitakultúrát. Az óráimon igyekszem ehhez megfelelő légkört teremteni, és próbálom nemcsak érthetővé, de érdekessé is tenni a tananyagot a hallgatók számára. Nagy segítséget jelent az oktatói munkám során, hogy a gyakorlatban is foglalkozom azzal a jogterülettel, amit tanítok.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

A diploma megszerzését követően a Pázmányon kezdtem el dolgozni. Három évig nappali ösztöndíjas PhD hallgató voltam az Európajogi Tanszéken, emellett a PPKE és a University of San Francisco közös Central European Studies programját segítettem program koordinátor asszisztensként. Nagy megtiszteltetést jelent, hogy rövid időn belül megbízott oktatói lehetőséget kaptam, európajogi, nemzetközi jogi és Erasmus-órákat is tarthattam.

Mely jogi területre specializálódott, melyik áll Önhöz a legközelebb és milyen okból?

Két jogterület áll hozzám a legközelebb: az európai jog és a környezetvédelmi jog. Nagyon szerencsés vagyok, mert mindkettővel foglalkozhatok a gyakorlati munkám során és az oktatásban egyaránt. Mindig is érdekelt a diplomácia, az európai és nemzetközi döntéshozatali folyamatok, így az európai jogot és a nemzetközi jogot már az egyetemi éveim során megszerettem. Először tanszéki demonstrátorként, majd megbízott oktatóként segítettem az Európajogi Tanszék tevékenységét. A környezetvédelmi jog később, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, majd az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában végzett munkám során került közel a szívemhez. Úgy gondolom, hogy a természet védelme minden emberre felelősséget ró, keresztényként pedig kiemelt feladatunk van a ránk bízott világ megóvásában.

Oktatói tevékenysége mellett rangos, neves munkahelyeken dolgozott már. Eddigi munkái során mi az, amit minden esetben szem előtt tart?

Valamennyi munkahelyem esetében meghatározó szempontot jelentett, hogy teljes elkötelezettséggel és meggyőződéssel tudjam végezni az adott tevékenységet. Fontos számomra, hogy a munkámmal jó ügyet szolgálhassak, legyen az a természeti és kulturális örökség védelme, a jövő nemzedékek érdekeinek képviselete vagy hazánk európai uniós érdekképviseletének előmozdítása.

Munkájában mi okozza a legnagyobb örömet?

Szerencsés vagyok, mert rengeteg tehetséges, jószándékú, elkötelezett embert ismerhettem meg a munkám során. A legnagyobb örömet ezek a szakmai ismeretségek jelentik, amik nagyon izgalmas utakra vezettek el. Legutóbb például az Aquinói Szent Tamás Közéleti Műhely teremtésvédelmi műhelybeszélgetésein vehettem részt, több más volt és jelenlegi Pázmányos hallgatóval együtt.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

A napi munkám során az európai környezetvédelmi joggal foglalkozom, ami egy dinamikusan fejlődő jogterület, ahol havonta születnek új jogszabályok vagy stratégiai dokumentumok. Ez egyrészt rendkívül izgalmassá teszi a munkámat, másrészt igen nagy kihívást is jelent, hiszen folyamatosan követnem kell a változó joganyagot. Nagyon élvezem a jelenlegi tanácsadói munkámat, a jövőbeli célom, hogy tovább fejlődjek ezen a területen.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Azt javaslom a pázmányos hallgatóknak, hogy használják ki a szakmai gyakorlati lehetőségeket, és minél több területen próbálják ki magukat. Ezáltal megismerhetik a saját erősségeiket és preferenciáikat, és határozottabb elképzeléseket alakíthatnak ki a jövőbeli szakmai pályájukat illetően. Emellett nem szabad elfeledkezni a nyelvtanulás fontosságáról sem: a nyelvtudás ma már olyan kulcskompetencia, ami nélkül nem lehetünk versenyképesek a munkaerőpiacon. A legfontosabb tanácsom azonban az, hogy a tanulás és a jövő tervezése közepette se felejtsenek el diákok maradni. Remélem, hogy a Pázmányon töltött évek az ő életüket is meghatározó élményekkel fogják gazdagítani!

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Debisso Kinga