Fiala Borcsát, a WMN főszerkesztőjét sokan ismerik, de azt már talán kevesebben tudják, hogy a Pázmányon végzett magyar nyelv és irodalom, illetve angol nyelv és irodalom szakon. Bár nem tudatosan döntött ezen két szak mellett, de a magyar irodalmat és a nyelvtant mindig is szerette, az angol pedig az egy éves londoni au pair-kedése miatt magától értetődő volt. Az iránymutatás és az alapok, amelyeket az egyetemen kapott, fontosnak bizonyultak. A WMN-hez még a kezdetekkor csatlakozott, így tulajdonképpen azzal együtt fejlődött saját maga is, hatalmas utat járt be az elmúlt 5 és fél év során.
Meglátásod szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki az ország egyik népszerű internetes magazinjának főszerkesztője legyen?
Nem tudom, hogy más népszerű magazinok főszerkesztői pozíciója milyen követelményekkel jár. A WMN-nél való karrierem alakulása lépésről lépésre történt. Tulajdonképpen jókor voltam jó helyen, illetve igyekeztem megragadni minden alkalmat, ahol tanulhatok és kiteljesedhetek.
Magyar nyelv és irodalom, illetve angol nyelv és irodalom szakon végeztél a Pázmányon. Emlékszel, hogy miért ezekre a szakokra és miért a Pázmányra jelentkeztél? Akkoriban mi motivált leginkább?
A Pázmányra való jelentkezésem előtti évet Angliában, azon belül Londonban töltöttem au pair-ként, így adta magát az angol szak, a magyar irodalmat és a nyelvtant pedig mindig nagyon szerettem. De most így utólag visszagondolva nem sok tudatosság volt azért bennem, nem állítottam fel a SMART céljaimat, amelynek az egyik pillére épp ez a két szak lett volna.
Milyen emlékezetes élményeket tudnál felidézni a pázmányos évekből?
Nagyon élveztem, hogy végre szinte csak olyan dolgokat kell tanulnom, amik valóban érdekelnek (viszlát gimis kémia és fizika!), imádtam a bulikat és a közösséget. De ami az egyetemi éveim egyik nagy pozitívuma volt, hogy kaptam egy nagyon jó iránymutatást és alapot azt illetően, hogy miket érdemes elolvasni.
Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelnéd ki?
Hú, sajnos a névmemóriám pocsék, de az antik irodalmat tanító professzor egészen zseniális volt, rajongtam az előadásaiért, és Fabiny Tibor tanár úr Shakespeare szemináriumai is emlékezetesek voltak.
Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségedre tud lenni?
A kapcsolati háló semmiképp sem, kevés emberrel maradtam olyan viszonyban. Az alapok viszont, amiket az egyetemen kaptam, fontosnak bizonyultak.
Hogyan indult a pályád az egyetem elvégzését követően?
Tulajdonképpen rögtön padlót fogott, mert az egyetem utolsó évében férjhez mentem, majd megszületett a két gyerekem, később pedig - főleg a családi élet miatt - jó darabig angolt tanítottam magántanárként.
Milyen út vezetett a WMN.hu magazinhoz?
Fél éve született meg egyfajta garázsblogként a WMN, egy maréknyi ember csinálta, amikor a korábbi noname magazinnál, ahol dolgoztam, létszámleépítés áldozata lettem. Ekkor az egyik régi, kedves pázmányos csoporttársnőm javasolta, miért nem teszek egy próbát a WMN-nel. D. Tóth Krisztának így elküldtem egy próbacikket, nem sokkal később felhívott, nagyon kedves és nyitott volt, leültünk beszélgetni, a többi pedig már történelem! Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert akkor tudtam becsatlakozni a folyamatokba, amikor a magazin még gyerekcipőben járt, így lehetőségem volt azzal együtt fejlődni. Fantasztikus dolog ma visszatekinteni arra az útra, amit együtt, a magazin, az olvasók, a kollégák és én bejártunk az elmúlt 5 és fél év során.
A főszerkesztői pozíció milyen változást jelentett a munkádban?
Az íráson kívül jóval több és eltérő műfajú feladatot kell ellátnom kampányok elindításától kezdve a csapat folyamatos motiválásán és összetartásán keresztül a különféle folyamatok összehangolásáig bezárólag. Aminek persze vannak kifejezetten szórakoztató és irigylésre méltó aspektusai is, mint például a havi egy Brunch értekezlet, amit én vezettem be mindenki nagy megelégedettségére… nagyon bízom benne, hogy a világjárvány végeztével ezt majd vissza tudjuk hozni az életünkbe.
Nemcsak újságírással foglalkozol, hiszen több könyved is megjelent már. Minek a hatására döntöttél a regényírás mellett?
Mindig is nagyon szerettem írni. Tulajdonképpen az egyetemre való jelentkezésemkor titkon abban is reménykedtem, itt majd valaki megmondja, lát-e ezen a területen bennem tehetséget vagy sem. Nem igazán volt bennem magabiztosság, úgyhogy egy újabb szerencsés fordulat kellett ahhoz, hogy rá merjek lépni erre az útra. Bloggerként írtam már évek óta, a Cirkuszigazgató hétköznapjai című oldalamnak ugyan volt egy megbízható rajongó tábora, de az igazán széles körű figyelmet a WMN-hez való csatlakozásomkor kaptam meg. Ezzel párhuzamosan megkeresett két héten belül három kiadó is, nem lenne-e kedvem könyvet írni nekik. A Líra Magvető gyerekkönyv részlegének, a Manó Könyveknek a szerkesztője, Csapody Kinga azonban olyan ötlettel állt elő, ami azonnal beindította a fantáziámat, így mire kettőt pislogtam, már ott találtam magam egy könyvírás kellős közepén. Aztán egyik könyvből jött a másik, majd a harmadik… most tavasszal fog megjelenni a hatodik kötetem, egy újabb ifjúsági regény Kalandok az erdő mélyén címmel.
Az írás mellett mi az, ami a legjobban kikapcsol?
A főzés és az olvasás. Meg persze a barátaim degeszre tömése, hatalmas dumálások mellett.
A WMN Youtube csatornáján saját műsorod, Az élet sava Borcsa című gasztrovlog megy. Mesélnél kicsit erről a projektről?
Amikor elkezdtem dolgozni a WMN-nél, még tényleg egy maroknyi emberből állt a csapat, akikről hamar kiderítettem, hozzám hasonlóan hedonisták egytől egyig, akik ráadásul - szemben a gyerekeimmel - végtelenül hálásan és lelkesen beburkolják, amit főzök nekik. A heti egy ebédfőzésből cikk készült, majd más típusú tartalom… így szépen lassan eljutottunk odáig, hogy legyen ebből egy klassz kis beszélgetős műsor, aminek aztán a Bosch adott otthon a professzionálisan felszerelt konyhájában.
Az a hír járja, hogy nem nagyon lehet kizökkenteni téged a határtalan, rád jellemző jó kedélyéből. Honnan ered a jókedved, miből táplálkozol?
Szerintem ez alkati dolog. Nem szeretem rosszul érezni magam, így mindig törekszem rá, hogy a nehezebb kihívásoknak is megtaláljam a vicces oldalát. Ez valószínűleg a blogger korszakomból is megmaradt, amikor rájöttem, többé nincsenek szar helyzetek, hiszen vicces szöveget a legelbaltázottabb helyzetből is lehet írni. Sőt, azokból lehet a legjobbakat!
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Szeretnék a jelenlegi feladataimban tovább fejlődni, tervben van még pár könyv, akit meg akarok írni, és van még egy-két konyhai művelet, recept, és technika, ami tudom, hogy még rengeteg játszási és tanulási lehetőséget tartogat számomra.
Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?
Ne fogadjátok meg senki tanácsát, menjetek csak szépen a magatok feje után.
Tanulmányok
PPKE BTK angol szakos bölcsész és tanár, PPKE BTK magyar szakos bölcsész és tanár
Szakmai pálya
Angoltanár (több nyelviskolánál), majd újságíró (marmalade.hu, WMN.hu), szerkesztő, főszerkesztő, író.
Hobbi
Főzés, írás, olvasás, illetve jelenleg a TikTokon Georgie boy, a kismajom unboxing videóinak nézése
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Kerepeczki Anna