Fodor Richárd 3. osztályos korában úgy ment haza a szüleihez, hogy tanár akar lenni. Számára a tanítás egy olyan hivatás, amely lehetővé teszi, hogy azzal a két szaktárggyal foglalkozzon, amelyek közel állnak hozzá, és mindezt nem öncélúan, hanem a tanulókat és hallgatókat segítve végezheti. Diplomaszerzést követően tanársegédként csatlakozott a Vitéz János Tanárképző Központhoz, ahol egykori oktatói azonnal kollégaként kezelték.

Osztatlan angol-történelem tanárszakon végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett?

Szimpatikus volt számomra az Egyetem értékrendje, a nyílt napokon tapasztalt barátságos légkör és a nevezetes piliscsabai campus szépsége. Szerettem volna jobban megismerni ezt a közösséget, amely szerencsés módon az elmúlt hét évben úgy érzem, sikerült.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a Pázmányos évekből?

Nehéz kiemelni akárcsak néhányat is az egyetemi évek élményei közül. Minden képzési szakasz, szaktárgy és feladatkör más-más tapasztalatokat és jó emlékeket hozott. Elsőként a gólyatábor jut eszembe, – amelyet minden felvételiző számára feltétlen ajánlok – és az ehhez kötődő csapatépítő közösségi élmények, amelyeket később két alkalommal szervezőként is megtapasztalhattam. Másodikként a Hallgatói Önkormányzat további eseményeit, a gólyabálokat, budapesti és piliscsabai rendezvényeket mondanám, amelyek során egy nagyon elkötelezett, kreatív és jó humorú közösségre találtam. Hasonlóan jó szívvel emlékszem a Vitéz János Tanárképző Központ programjaira, amelyeket szintén megtapasztalhattam hallgatói és szervezői oldalról is. Ezek közül legfontosabbként a két alkalommal is megrendezett Junior Nyári Egyetem az, amely talán a legfelejthetetlenebb, amely során egy gimnazista diákok számára szerveztünk egyhetes tudományos és csapatépítő tábort.

Mi az a többlet, amit a Pázmány nyújtani tud? Ön szerint miben rejlik a különlegessége?

Az a közösség, amelyet fiatalabb, idősebb, különböző érdeklődésű hallgatók, mentorok, oktatók és egyetemi dolgozók alkotnak. Ez a sokrétű csoport minden tagja számára kínál fejlődési lehetőségeket.

Mikor körvonalazódott a döntés, hogy tanítani szeretne? Mi vonzotta a tanári pályára?

3. osztályos koromban egy délután úgy mentem haza a szüleimhez, hogy tanár akarok lenni. Azóta nem is volt kérdés, hogy milyen tanulmányokat válasszak. Akkoriban még csak azon gondolkoztam, hogy ez egy nagyon érdekes munka, sok tanáromat becsültem különböző okból, a felkészültségük, humoruk vagy módszereik miatt, később viszont ezek mellett egyre inkább körvonalazódott, hogy a tanítás és nevelés olyan rendkívül fontos feladatok, amelyeket szívesen választanék sajátomként. Számomra a tanítás egy olyan hivatás, amely lehetővé teszi, hogy azzal a két szaktárggyal foglalkozzam, amelyek közel állnak hozzám, és mindezt nem öncélúan, hanem a tanulókat és hallgatókat segítve végezhetem, akiknek ezáltal hozzátehetek valamit az életéhez, segíthetem a saját céljaik megvalósítását, ahogyan engem is megszámlálhatatlan tanár támogatott.

Volt olyan tanár, aki igazán komoly hatással volt a pályájára? Kik motiválták a leginkább? Kikre emlékezik vissza jószívvel?

Rendkívül sok pedagógus és oktató segített a tanulmányaimban, tudományos és szakmai munkámban és általában abban, hogy figyelmesebb és megfontoltabb tanárrá váljak. Ezért hálás vagyok az Angol-Amerikai, és Történettudományi Intézet, valamint a Vitéz János Tanárképző Központ tanárainak, hogy támogattak ebben, és külön köszönettel tartozom Dr. Reményi Andrea Tanszékvezető Asszonynak, akitől a tudományos kutatás első ismereteit kaptam, Dr. Szőke-Milinte Enikő Intézetvezető Asszonynak, aki elsőként szavazott bizalmat a munkámhoz, illetve Dr. habil. Kaposi Józsefnek, aki évek óta témavezetőként támogatja a kutatásaimat minden szinten tében.

A diplomaszerzést követően tanársegédként csatlakozott a Vitéz János Tanárképző Központhoz, egykori oktatói munkatársakká váltak. Milyen érzés volt?

Rendkívül örültem és egyben némi bizonytalanságot is éreztem, hiszen ezt meglehetősen nagy megtiszteltetésként éltem meg. A nyár elején azonnal elkezdtem a kurzustervezést, hogy biztosan felkészülten taníthassak az első szemeszterben, ehhez szerencsére az intézet oktatói sok támogatást nyújtottak és azonnal kollégaként kezeltek, ami megkönnyítette az évkezdést és segíti a munkámat azóta is.

Véleménye szerint mi a jó tanítás és a jó tanár titka?

Szerintem nem létezik jó, vagy rossz tanár, inkább csak felkészült és motivált, vagy aktuálisan kevésbé alapos és lelkes pedagógus. A felkészült tanárnak nincs egyszerű dolga, hiszen egy sor kompetenciáját kell folyamatosan fejlesztenie és használnia. A legfontosabbak közül talán kiemelhető a szaktárgyi tudás fundamentuma, a pedagógiai tervezés, személyiségfejlesztés, problémamegoldás, kommunikáció és az ezekhez kapcsolódó figyelem és önreflexió. Ezeket viszonylag könnyű felsorolni, vagy hiányolni másokban, de sokkal nehezebb önmagunkra vonatkoztatni, ezért, ha egy komponenst kellene mondanom, az a tudatosság lenne, amivel az egész képességhalmazt kezeljük.

Manapság a pedagógusok megbecsültsége, a tanári pálya társadalmi presztízse sajnálatos módon elég alacsony, társadalmi szerepe ugyanakkor rendkívül fontos. Mit mondana a pedagógia szépségéről, az elhivatottságról?

Valószínűleg ez a legnehezebb kérdés, mégis szükséges, hogy legyen válaszunk rá. A pedagógus hivatás rendkívüli kihívásokat rejt, mégis nagyon értékes tevékenység. Ha azt megértjük, hogy a jövő fiataljainak a jelen legkiválóbb embereire van szüksége a kiteljesedéshez, akkor ezek a kihívások megoldhatóak. A pedagóguspálya szépségeit, a mentorszerepet és a közös sikereket nehéz és felesleges is elmagyarázni, ezért inkább arra bíztatok mindenkit, hogy tapasztalja meg! Szerencsére nagy számban vannak, akik nem hagyják másokra ezt a komoly feladatot. Nagy büszkeséggel tölt el azt látnom, hogy az Pázmány tanárjelöltjei kreatív, érdeklődő és kiváló pedagógusokká válnak, akiket rögtön viszontláthatunk a gyakorló és partneriskolákban. Ugyanakkor a mindennapi életben a hivatás mellett tagadhatatlanul fontos a stabilitás és a biztonság megteremtése is, ezért bízom benne, hogy az elmúlt évek tendenciát követve tovább fog javulni a pedagógusok társadalmi helyzete.

Tudományos érdeklődésébe tartoznak az idegennyelv tanulási stratégiák, a kéttanítási nyelvű oktatás, a tankönyvkutatás, valamint a digitális tananyagfejlesztés kérdései. Jelenleg mivel foglalkozik?

Doktori kutatásom középpontjában az állampolgári nevelés és ennek fontos komponense, a multiperspektivikus tanulói szemlélet áll. Ezt különböző szempontokból vizsgálom magyar és angol szabályozó dokumentumokban, tankönyvekben, és a köznevelési gyakorlatban. A kutatás révén szerencsére a neveléstudomány mellett két korábbi egyetemi képzésem, a történelem és az angol nyelv és kultúra is hangsúlyos szerepet játszik, ezek közül továbbra sem szeretném elengedni egyiket sem.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Szakmai szempontból rövid távon a doktori képzés elvégzése, majd a kutatás és a tanítás folytatása, valamint a legalább ennyire fontos családalapítás szerepelnek a listámon.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Fodor Richárd