Kocsis Anitának a régészet egyértelműen hivatás. Gyerekkorában határozta el, hogy a történelemnek a „kézzel fogható” részével szeretne foglalkozni. Az egyetemen sok életre szóló élménnyel gazdagodott, az ásatás volt a csapatépítés legjobb formája. A Magyar Nemzeti Múzeum ‒ Balassa Bálint Múzeumának vezetője lenni nagy kihívás, de egyben izgalmas feladat is számára.

Általános iskolás korában kezdte érdekelni a régészet. Emlékszik, hogy gyerekként mi vonzotta, vagy hogy minek a hatására döntötte el, hogy régész szeretne lenni?

Már egészen kiskoromban érdekeltek a régi mondák, legendák, a görög mitológia. Amikor először tanultunk történelmet és a korszakalkotó régészeti leletekről esett szó, tudtam a történelemnek a „kézzel fogható” részével szeretnék foglalkozni.

Különleges pályát választott, tűző napon terepen lenni és ásatásokat végezni, sokszor nomád körülmények között. Honnan ez az elhivatottság? A régészet szakma vagy inkább hivatás az Ön számára?

A régészet egyértelműen hivatás számomra. Szeretek ásatáson lenni, kint a szabadban, így nem érzem tehernek a terepi munkát, sőt! :) Az egyetemen az ásatás volt a csapatépítés legjobb formája, sok életre szóló élménnyel gazdagodtunk!

Történelem alapképzés régészet szakirányán, majd régészet mesterképzésen végzett a Pázmányon. Miért a Pázmányra jelentkezett?

Gimnazista koromban sokat hallottam tanáraimtól a Pázmányról, többen közülük is ide jártak. Egyik évben lehetőség nyílt egy tehetségkutató program keretében meglátogatni az egyetemet, ekkor rögtön elvarázsolt a piliscsabai campus és a természet közelsége.

Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?

Az egyetemi évek összességében rendkívül emlékezetesek voltak, a kollégium és a régész szakestek, ásatások. Több életre szóló barátságot kötöttem.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelné ki, ami segített Önnek szakmailag?

Legtöbb tanáromra felnézek, sokat tanultam tőlük. A pázmányos régészképzés nagy előnye véleményem szerint, hogy rendkívül gyakorlat központú, sok terepi tapasztalattal gazdagodhat az ember, világot láthat, ez nagyban hozzájárul a pályakezdéshez.

Tanulmányaiból mit tudott leginkább hasznosítani? Az egyetemen szerzett ismeretanyag és a kiépült kapcsolatháló máig segítségére tud lenni a karrierjében?

A múzeumi munka sokrétű a régészeti- és muzeológiai alapfeladatokra felkészít az egyetem, de sokat tanul az ember a munkája során napról napra. A kapcsolatháló mindenhol fontos, sok szaktársammal, barátommal tartom a kapcsolatot, szakmai kérdésekben is gyakran konzultálunk.

Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?

Az egyetem utolsó nyarán dr. Tari Edit vezetése alatt dolgoztam a Balassa Múzeum ásatásán, majd az őszi wales-i Erasmus félévem után, az államvizsgát követő napon megkezdtem a munkát a múzeum dolgozójaként. Szerencsés vagyok, hogy ilyen gyorsan és jó helyre kerültem, de éles váltás volt, egyetemből egyből a munkába átmenet nélkül.

Melyik ásatásban való részvételt emelné ki és milyen szempontból voltak meghatározóak az Ön számára?

Minden ásatásnak megvan a szépsége, varázsa. Nagyon élveztem a kisebb, családias tanszéki ásatásokat az egyetem elején, amikor még csak a mi évfolyamunk volt az egyetlen. Sok élménnyel gazdagodtam Major tanár úr által vezetett közel-keleti régészeti misszón, és Bertók tanár úr tolnai megyei ásatásához is sok jó emlékem fűződik. Múzeumi munkám során már több nagyberuházáshoz kapcsolódó feltáráson vettem részt, melyek mind-mind emlékezetesek.

A Balassa Múzeum feltárásain rendszeresen részt vett régész hallgatóként és a diploma megszerzése óta régészként dolgozik Esztergomban, a Magyar Nemzeti Múzeum ‒ Balassa Bálint Múzeumában. 2020 márciusában Önt nevezték ki a múzeum vezetőjének. Milyen érzés ilyen fiatalon, 26 évesen betölteni ezt a pozíciót? Pontosan milyen feladatokat jelent ez?

Nagy kihívás, izgalmas feladat. Ha kérdésem merül fel dr Tari Edit, a múzeum korábbi intézményvezetője szívesen segít. Megbízott intézményvezetőként elsődlegesen a szakmai munka irányítása a feladatom.

Mik a tervei a jövőre nézve?

Idén jelentkezem PhD képzésre a Pázmányra, ez most a következő lépcsőfok. A Múzeumunkban folyó szakami- és háttérmunka további népszerűsítése kollégáimmal fontos küldetésünk. A többi még a jövő zenéje, de ötletekből, tervekből sosincs hiány.

Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Élvezzék ki az egyetemista életet, alakítsanak ki jó barátságokat és gyűjtsenek élményeket. Szélesítsék látókörüket, tanuljanak sokféle újdonságot. Az egyetem az a hely, ahol azt tanulsz, amit szeretnél.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Kocsis Anita