„Gyermekekkel foglalkozni minden bizonnyal a leghálásabb munka, ami a földünkön osztályrészünkről jutott, de saját tökéletességünket is ez mozdítja előre.”
Brunszvik Teréz
Stiglmayer Mónikának óvódapedagógusként a legnagyobb örömöt a gyerekek szeretete, kötődése jelenti, óvódavezetőként pedig a közösségépítés, a közös célokért végzett közös munka adja. Úgy gondolja, egy óvoda jelenéről, jövőjéről gondoskodni különleges és felelősségteljes küldetés, annál is inkább, mert ott emberek sorsa, élete, életminősége a tét.
Mikor döntötte el, hogy óvónő lesz? Miért ezt a pályát választotta?
Gimnazista koromban döntöttem el, hogy az óvónői pályát választom, miután nyaranta együtt játszottam szomszédunk óvodáskorú gyermekeivel, illetve többször vigyáztam rájuk.
Óvódapedagógus képzésen végzett a Pázmányon. Emlékszik még, hogy miért a Pázmányra jelentkezett?
1987-ben az akkori Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán megindult a tanítóképzéssel egy szervezeti egységben a három évfolyamos óvónőképzés. Mivel ez volt legközelebb otthonomhoz, ezért választottam.
Milyen emlékezetes élményeket tudna felidézni a pázmányos évekből?
A rengeteg élmény közül nehéz kiemelni bármelyiket is, de nagyon kellemes élmény volt a gólyatábor és a főiskolai rendezvények, amelyekre mindmáig örömmel gondolok vissza.
Volt olyan tanár, aki igazán komoly hatással volt a pályájára? Kik motiválták a leginkább? Kikre emlékezik vissza jószívvel?
Kiss P. József pszichológia óraadó tanár és Jávor Zoltán ének tanár.
Hogyan indult pályája az egyetem elvégzését követően?
A főiskola elvégzése után 1991-től mostani munkahelyemen Richter Gedeon Nyrt. 2. sz, Óvodában (akkor Kőbányai Gyógyszerárugyár Óvodája) kezdtem el dolgozni. Ebben az óvodában töltöttem az egyhónapos szakmai gyakorlatomat.
Véleménye szerint milyen a jó óvódapedagógus és mi a jó óvódapedagógus titka?
Gyermekszerető, empatikus, türelmes, gondoskodó, rugalmas, kreatív, humoros, kitartó, felelősségteljes.
Önnek mi okozza a munkájában a legnagyobb örömet?
27 évig dolgoztam csoportban gyerekek között, a legnagyobb örömöt a gyerekek szeretete, kötődése jelentette, illetve ha sikerült érzelmileg megérinteni őket, élményt nyújtani nekik. Két éve lettem óvodánk vezetője. Óvodavezetőként a megváltozott a munkakörömben sajnos már nem közvetlenül a gyerekekkel telnek a mindennapi teendőim. Munkám szépségét, tartalmasságát a kapcsolatok építése, ápolása, a közösségépítés, az együttgondolkodás, a közös célokért végzett közös munka koordinálása, az újabb és újabb kihívásoknak való sikeres megfelelés adja.
Milyennek látja a mai gyerekeket, szülőket, az óvodás éveket?
A társadalmi-gazdasági élet változásai az élet minden területére, így a családok helyzetére, életmódjára és az óvodák életére, illetve szakmai feladataira is hatást gyakorolnak. Az utóbbi években azt érzékeljük, hogy miközben a világban egymást követik a változások, egyre erősödik a kíméletlen versenyszellem, az intellektuális ismeretek, teljesítmények előnybe részesítése, ezalatt egyre kevesebb figyelmet kap belső világunk, érzelmi kreativitásunk. A mai gyerekek intelligenciafejlődése rendkívül gyors, tájékozottak, szellemi teljesítményeik kimagaslóak. Ugyanakkor egyre kevesebb a tartalmas személyes kapcsolat, kevesebb idő, figyelem jut a tudatos nevelésre. Felgyorsult világunkat a túlzások jellemzik minden téren, túl sok az inger, túl sok a választási lehetőség, túl sok az információ, viszont túl kevés az együtt töltött minőségi idő.
Napjainkban a szülői hivatás színvonalas gyakorlása az egyik legnehezebb feladattá válik. A médián keresztül zavaros, egymásnak ellentmondó véleményeket, tanácsokat kapnak a szülők a gyermekneveléssel kapcsolatban. Ezért az óvodának, még inkább fel kell vállalnia a családi nevelés különböző színtereken történő támogatását, kiegészítését, tiszteletben tartva a család elsődleges nevelői szerepét. Az értékrendek változása végett megnőtt az óvoda szerepe a maradandó értékek megalapozásában, megerősítésében.
Manapság a pedagógusok megbecsültsége, a pedagógusi pálya társadalmi presztízse sajnálatos módon elég alacsony, társadalmi szerepe ugyanakkor rendkívül fontos. Mit mondana a pedagógia szépségéről, az elhivatottságról?
Nekünk, óvodapedagógusoknak rendkívül nagy a felelősségünk, hogy ebben az érzékeny időszakban milyen hatások érik a gyerekeket, milyen érzelmeket közvetítünk. Hiszen tudjuk, az ebben a korban szerzett élmények, benyomások, érzések, emlékek döntő jelentőségűek a későbbi életszakaszokban, felnőttkorban személyiségformáló erőkké válnak.
Az óvodapedagógusi hivatásunk talán legnagyobb kihívása, hogy az impulzív, rohanó mindennapokban meghitt, nyugodt, kiegyensúlyozott, élményekben gazdag, boldog gyermekkort biztosítsunk a reánk bízott gyermekek számára az óvodában.
Mindeközben alkalmazkodnunk kell az óvodákat érintő folyamatos törvényi, jogszabályi változásokhoz, figyelembe kell vennünk az ágazati szinten jelentkező új elvárásokat is.
Mit tekint legfontosabb küldetésének? Mit igyekszik átadni minden óvodásodnak?
Mint óvodavezető legfontosabb feladatomnak tartom annak kijelölését, hogy az intézmény mely értékek mentén haladjon. Úgy gondolom, egy óvoda jelenéről, jövőjéről gondoskodni különleges és felelősségteljes küldetés, annál is inkább, mert ott emberek sorsa, élete, életminősége a tét.
A gyerekek könnyen az ember szívéhez nőnek. Mennyire viseli meg, amikor a nagycsoportosok elballagnak?
A megváltozott munkaköröm végett sajnos kevesebb a gyermekekkel való mindennapi közvetlen kapcsolatom, melynek nagyon érzem a hiányát.
Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
A jövő szempontjából legfontosabb kérdés: hogyan lehet a hagyományos kultúra értékes elemeit ötvözni a modernizációval? Ebből kifolyólag legfontosabb célunk kulturális hagyományaink ápolása mellett az alkotó, újító gondolkodás tudatos fejlesztése. Legfontosabb feladatunk pedig megújítva megőrizni értékeinket.
Mit üzenne, mit tanácsolna a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?
Azt tanácsolom nekik, hogy ezt a pályát csak akkor válasszák, ha hivatástudatból teszik és nyitottak a folyamatos megújulásra.
Tanulmányok
Szakmai fejlődésem érdekében tett lépéseim:
1999. Játék és tánc az iskolában
1999. „Játszva a tanulási kudarcok ellen” - fejlesztési lehetőségek AYRES módszerrel
2000. PREFER A fejlettségi szint megállapítása óvodáskorban
2002. Minőségirányítási alapismeretek
2003. Környezetkultúra
2010. Mentálhigiénés alapfokú továbbképzés
2014. Pek-torna mozgásfejlesztő program 3-10 éves gyermekek pedagógusai részére
2015. Intézményvezető-helyettesek Szakmai Kongresszusa
2016. Néphagyomány-éltető I. szakmai továbbképző tábor
2018. Közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga szakirányú továbbképzés
Szakmai pálya
Szakmai múltam 1989 óta (főiskolai óvodai gyakorlattal kezdődött) köt a Richter Gedeon Nyrt. 2. sz. óvodájához (régen Kőbányai Gyógyszerárugyár óvodája). Az egy hónapos szakmai gyakorlat alatt tudatosodott bennem, hogy a gyerekek megértése, a gyerekekkel való együttérzés nem alakul ki pusztán érzelmi alapon, ehhez szükségesek mindazok az ismeretek, amelyeket a gyermekfejlődésről elsajátítottam. Már akkor megtetszett az itt folyó nevelőmunka, melynek egyéni arculatát a népszokásokra alapuló nevelés adta meg. Részt vettem a nevelőtestületi értekezleteken is, ahol az óvónők közti tapasztalatcsere magas színvonalú szakmai felkészültséget tükrözött és mintául szolgált nekem. Az itt szerzett gyakorlati tapasztalatok ösztönzőleg hatottak rám. Ezért is nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy a főiskola elvégzése után ebben az óvodában tudtam elhelyezkedni. 1991-től kezdtem az óvodában dolgozni, 2000-2005-ig vezető helyettes is voltam.
Az élet úgy hozta, hogy lehetőségem nyílt egy másik óvodában is tapasztalatot szerezni, és én éltem a lehetőséggel. 2005-2011 között óvodát váltottam, Az Esztergomi Honvéd Utcai Óvodában töltött 6 év alatt rendkívül sok tapasztalatot szereztem a nevelő munka terén is (homogén csoportban más a munkaszervezés, a tanulásszervezés), illetve a kollégákkal való hatékony együttműködés terén is (óvoda szintű rendezvények, ünneplések). Úgy érzem az óvoda pedagógiai programjának –„Mocorgó- Az egészséges életmódra nevelés a családok bevonásával”- szellemiségét sikerült elsajátítanom, és a néphagyomány-éltető szemléletemet hozzátéve gazdagítanom, színesítenem mind a csoportok, a gyerekek, mind pedig a munkatársi közösségünk életét.
2011-től ismét a Richter óvoda nevelőtestületének tagja lettem, 2016-tól pedig már vezető helyettes is. Ezen belül az óvoda iskola közötti együttműködő kapcsolattartásért vállaltam felelősséget. Mindig is szívügyem volt a gyerekek mozgásfejlesztése így délutánonként játékos mozgásfejlesztést végeztem, végzek felzárkóztatásként, valamint évente részt vállalok a hagyományos sport délutánunk megszervezésében és a gyerekek sport versenyekre való felkészítésében. A biztonságos közlekedéssel kapcsolatos versenyeken is segítettem a gyerekek helytállását. Az eredményes munka érdekében képeztem magam, továbbképzéseken vettem részt, napi szakmai együttműködés, kommunikáció jellemezte tevékenységemet. A továbbképzés tartalmának kiválasztásánál szem előtt tartottam, hogy egyaránt igazodjon a Pedagógiai Programunkhoz és az egyéni érdeklődésemhez is.
A közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga szakirányú továbbképzés elvégzése után 2018 nyarától kineveztek a Richter Óvoda vezetőjévé.
Hobbi
Olvasás, idézetek gyűjtése, kirándulás, kerékpározás, zenehallgatás, baráti kapcsolatok ápolása
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Stiglmayer Mónika
