Varga Zita Hella tanárnak készült, amely valóra is vált, hiszen német nyelvtanári szakot végzett, amely mellé a kommunikáció szakot és a pr szakirányt választotta. Némettanárként kezdett dolgozni, majd 1 év után a Flow PR ügynökséghez került, ahol végigjárta a ranglétrát és teljesen beleszeretett ebbe a szakmába. Zita ma már a Salt Communications PR divíziójának vezetője. Véleménye szerint a Pázmányon végzettek olyan széleskörű műveltséget szereznek, amely nagyon meghatározza a szellemi, lelki fejlődésüket, kinyitja a tudás iránti vágyukat, erős jellemet igényel, és befolyással lesz egész szakmai életükre.

Mikor fordult érdeklődésed a kommunikáció világa felé? Mikor döntötted el, hogy ezzel a területtel szeretnél foglalkozni?

Úgy indultam, hogy amióta az eszemet tudom, tanár akartam lenni, mert kiskoromban rengeteg időt töltöttem anyukám osztályaiban, a hátsó sorban figyelve, ahogy tanítja a diákokat, és nagyon tetszett, ahogy át tudta adni a tudást, hogy következetes, szigorú, de mégis nagyon melegszívű, és a diákok egyszerre tisztelik és szeretik (egyébként még most évekkel, évtizedekkel később is, és a halála után is). Persze az évek során a tanári pálya egyre kevésbé volt megbecsült a bérezéssel arányosan, és anyukám folyton lebeszélt arról, hogy én is erre a pályára lépjek. Mivel írni mindig nagyon szerettem, és a latin mellett németet tanultam a gimnáziumban, ezért kiegyeztünk abban, hogy az egyetemen a német (nyelvtanári) szak mellé a kommunikációt választom, később pedig a szakirányválasztásnál az újságírás helyett a pr-t. Nem bántam meg! A Pázmányra pedig több szempont miatt esett a választás: egyrészt a szellemisége miatt, másrészt mert a felvételi során nagyon pozitív élményeket szereztem emberileg és (bármilyen nevetségesen hangzik, de) az épület tisztasága miatt.

Milyennek látod a pázmányos éveket? Mi az, ami azonnal eszedbe jut az egyetemmel kapcsolatosan?

A helyszín: az épületek, a zöld területek, a sok vonatozás (nevet), a vonaton az a rengeteg inspiráló beszélgetés a legkülönbözőbb szakos hallgatókkal, a szakmailag felkészült tanárok, a nagy előadótermek és az ott tartott előadások, valamint jó pár izgalmas gyakorlati óra.

Melyik tanárt, módszert, vagy órát, vagy egyetemen szerzett impulzust emelnéd ki, ami segített neked szakmailag?

Amikor én jártam a Pázmányra még félévente 5 kötelező tantárgy volt (2 év alatt tehát 20 kötelező tantárgy), és kötelező volt a két szak felvétele is, csúsztatgatni tantárgyakat egyik félévről a másikra nem lehetett úgy, mint most, tehát eléggé zsúfolt volt a szemeszter, a vizsgaidőszakról pedig ne is beszéljünk. Azt gondolom, hogy akik akkor a Pázmányon tanultak, és kitartottak a végéig, olyan széleskörű műveltséget szereztek, amely nagyon meghatározta a szellemi, lelki fejlődésünket, kinyitotta a tudás iránti vágyunkat, erős jellemet igényelt, és befolyással volt/lesz egész szakmai életünkre. Nem szívesen emelnék ki senkit, mert nem szeretnék kihagyni valakit, és ezzel megbántani, elég sok témában mélyedtem el és nagyon jó tanárokkal sikerült összekapcsolódnom, ezúton is köszönöm nekik, hogy szakmailag ennyire felkészültek, és emellett emberileg is lehet rájuk számítani.

Hogyan indult a pályád az egyetem elvégzését követően? Mesélnél arról, hogyan alakult a karriered?

Némettanárként kezdtem dolgozni egy nyelviskolánál, ugyanis féltem, hogy ha elmegyek egy állami iskolába, akkor ott ragadok, mert imádok tanítani, megszeretem a légkört, a diákokat, és nem lesz lehetőségem arra, hogy kipróbáljam a másik szakmámat. 1 éve tanítottam, amikor felvételt nyertem a Flow PR ügynökséghez (akkor még Privy Council Communications), ahol PR asszisztensként kezdhettem el a pályafutásom, és ott totálisan beleszerettem ebbe a szakmába. A Flow PR-nál is az értékteremtésre helyeztük a hangsúlyt, lehetőségem volt sok magyar vállalat/intézmény imázsépítésében vagy -erősítésében részt venni, olyan kommunikációs projekteket vezetni, amelyek büszkeséggel töltöttek el. Sosem sajnáltam az időt, amit munkával töltöttem, főként, hogy a vezetőim is nagyon inspiráltak: Szabados Krisztián, Somogyi Zoltán, R. Kovács Dániel. Igazából a FlowPRnál jártam végig a ranglétrákat: pr asszisztens, pr tanácsadó, ügyfélkapcsolati igazgató, igazgatóhelyettes pozíciókban, de 11 év után a gyerekeim miatt megváltozott élethelyzetem okán el kellett búcsúznom az ügynökségtől. Nagyon-nagyon nehéz döntés volt. Ezután egy évig egy európai uniós pályázatokkal foglalkozó cégnél pályázatok disszeminációján dolgoztam, de végül mégis visszatértem az ügynökségi világba a Salt Communications fedélzetén, ahol ugyancsak az értékteremtésre helyezzük a hangsúlyt, és lelkesítő közegben dolgozhatom motiváló vezetők segítségével.

PR divízió vezetőként milyen feladatokért vagy felelős?

Egyrészt a divízió működésért: feladok kiosztása, csapat összetartás, ötletelések, egyeztetések, priorizálások stb.; másrészt a kommunikációs stratégiák, akciótervek készítése, megalkotása egyértelműen elsődleges feladat nálam; továbbá részt veszek a cég szervezetfejlesztésben: a Salt Communications érkezésemkor vált kisebb ügynökségből közepessé, teljesen másként is működünk, mint egy nagy ügynökség, kevésbé erőteljes a hierarchia, az agilis módszertanon a fókusz, ezért például ügyfelekért is felelek, sajtóanyagokat, hírleveleket, blogposztokat stb. készítek, szerkesztek, értékelek, prezentálok, egyszóval sosem unatkozom (nevet).

Milyen jellegű projektek állnak leginkább közelebb hozzád, melyiket szereted leginkább?

Az érték alapon működő projektek, amikor nem eladni kell valamit, hanem azok a projektek, amelyekkel tudok azonosulni, amikor a pr értéket közvetíthet. Mondok példákat: első projektjeim között volt 2005-2006-ban a Rába Járműipari Holding Nyrt. kommunikációja Győrben. Pintér István ügyvezető igazgató rengeteget tett a cégért, a munkatársakért, a dolgozókért, a kommunikációs stratégia megalkotása és megvalósítása során büszke voltam arra, hogy az akkori ügyfélkapcsolati igazgató vezetésével segíthetek abban, hogy ennek a cégnek, és a vezetőnek az eredményei láthatóvá váljanak. Még nagyobb büszkeség volt számomra - mert ott már ügyfélkapcsolati igazgatóként az én irányításom alatt valósult meg - az egyetemek kommunikációja: a Budapesti Gazdasági Egyetem (akkor még Budapesti Gazdasági Főiskola), a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem pr kommunikációja tartozott hozzám. Láthatóvá tettük az intézmények tevékenységét, sikereit, eredményeit, mindemellett a felvételi jelentkezéseket is sikerült növelni.

Meglátásod szerint mi szükséges ahhoz, hogy ebben a szakmában sikeres tudjon lenni az ember?

Az első és legfontosabb, hogy szeresse a szakmáját, hogy tudjon vele azonosulni. Azt gondolom, aki nem teszi bele a szívét, nem hisz a munkájában, az sosem tud igazán sikeres lenni. A másik fontos tulajdonság, a rugalmasság. Nemrég Galánfi Csaba, az MPRSZ örökös tagja azt mondta nekem (Zita az MPRSZ Etikai Bizottságának tagja, és ilyen pozíciójában interjúsorozatot készít az MPRSZ örökös tagjaival – a szerk.), hogy a pr olyan, mint egy főnix madár, van, hogy a kor túlhaladja, de mindig meg kell újulnia, és ez újra és újra sikerül neki. A kommunikáció formája, céljai, eszközei, fókuszai stb. folyamatosan változnak, ezt fel kell mérni, és késznek kell lenni a megújulásra.

Gasztroblogger is vagy, hiszen a babakonyha.hu szerkesztője vagy, ahol a fruktóz- és tejmentes diéta szerint készült ételek receptjeit lehet megtalálni, és amelynek kapcsán gasztroenterológus, dietetikus szakemberekkel is együttműködsz. A Facebook oldalnak több mint tizenkétezer követője van. Hogyan indult a blog, hogyan nőtte ki magát és hogyan jutottál el a szakmai együttműködésekig?

A blog teljesen személyes indíttatásból indult, a kislányomnak készített tej-, fruktóz-, laktóz-, tojásmentes recepteket szerettem volna egy helyre, egy online felületre gyűjteni, amelyet könnyen megnyitok, használok, mert elegem lett a papírfecnikből. Ezért egy nem nyilvános blogot indítottam a blog.hu felületén, de később a receptek iránti nagy érdeklődés miatt nyilvánossá tettem. Mikor a kislányom bölcsödés lett, és újra dolgozni kezdtem, a Facebook már elkezdett szerepet játszani a kommunikációban, de még nem ismertük igazán, ekkor tettem fel a blogot az online térképre, hogy lássam, hogyan működik ez az egész világ, hogy értsem, mit javaslok az ügyfélnek. Azonban valószínűleg azért, mert szívvel-lélekkel csináltam, és elsődleges célom a hasonló cipőkben járó szülőknek való segítségnyújtás volt, nagy érdeklődést váltott ki. Mikor 5000 felé járt a követőszám, akkor éreztem azt, hogy fontos lenne a blog szakmai támogatása: dietetikusokkal, ezért olyan szakembereket kerestem, akik szívesen az oldal mellé állnának a nyilvánosságért cserébe. Eredetileg úgy terveztem, hogy egy szakemberrel dolgozom együtt, de végül olyan sokan jelentkeztek, hogy lehetőségem volt válogatni, és így a hozzánk fordulók is több irányból kaphatnak támogatást. Mikor 9000 követője lett az oldalnak, a férjemmel megálmodtunk egy önálló honlapot, ami még nagyobb segítség lehet a hasonló cipőben járó szülőknek, érintetteknek azzal, hogy átláthatóbb, könnyebb rajta keresni a több száz recept között, mint a blog.hu felületen. Így született meg a www.babakonyha.hu oldal. Sajnos mióta 8 órában dolgozom, a gyerekek, a háztartás mellett nagyon kevés időm van a blogra, mostanában többször felmerült bennem, hogy mi legyen vele, de még nem jutottam döntésre.

Elfoglaltságaid mellett hogyan kapcsolódsz ki, mi jelenti a legnagyobb töltődést számodra?

Imádok olvasni, nagyon szeretem a párhuzamos, vagy jövőben elképzelt világokban játszódó történeteket, ez azt hiszem Orwell 1984 és Huxley Szép új világ c. könyvével kezdődött, és ami miatt mostanában nagyon rákaptam: a gyerekek miatt minimálisra csökkent szabadidőmben egyszerűen nem tudok szépirodalmat olvasni, viszont ezek a regények számomra hullafáradtan is élvezhetők, könnyebb letenni, és egyszerűen kikapcsolnak. A másik, ami nagyon fel tud tölteni, az egy jó kirándulás az erdőben, a hegyekben.

Mit üzennél, mit tanácsolnál a jelenlegi pázmányos hallgatóknak?

Azt tanácsolnám nekik, hogy minél több mindenbe kóstoljanak bele a Pázmányon, tényleg nagyon sok, változatos gyakorlati óra van, és érdemes feszegetni a határokat - semmi nem történik, ha valami nem jön be, akkor késznek kell lenni váltani. Én kommunikáció szakon, hiába köteleztem el magam a PR szakirányon, közben filmeket elemeztem, fényképeket hívtam elő, rendezvényeket szerveztem a különböző kurzusokon, németen többféle nyelvészeti irányba mélyedtem el, miközben végül egy középkori irodalmi témából írtam a diplomamunkám. Mindezek mellett a jövőre nézve pedig azt szeretném tanácsolni nekik, hogy olyan szakmát válasszanak maguknak, amiért lelkesedni tudnak, amivel tudnak azonosulni. Ne ragadjanak meg valaminél, ha abban nem lelik örömüket.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Varga Zita Hella