A katolikus egyetemen természetes igény és egyben követelmény az olyan kurzus, amely a kereszténység, a katolikus hit alapjaival ismerteti meg a hallgatókat. Erre szolgál a Bevezetés a katolikus hit rendszerébe, valamint a Bibliaismeret című tárgy. Ez utóbbinak az Újszövetségre vonatkozó részét évek óta két fiatal kutató oktatja a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karon. Sághy Ádám és Wappler Ádám Bevezetés az Újszövetségbe című munkája a közelmúltban jelent meg a Szent István Társulat gondozásában. Friss hangú, új szemléletű munkát vehetnek kézbe jegyzetként a hallgatók, de az egyetemi ifjúságon túl minden érdeklődő számára értékes olvasmányul szolgálhat.
A szerzők a következőképpen fogalmazzák meg könyvük célját és tartalmát: „Úgy érezzük, hogy új formákra és kontextusokra van szükség, egy meghatározott lelkipásztori céllal és stílussal. Ezért a klasszikus biblikus terminusokon túl más teológiai fogalmak és megközelítés használatával is élünk.”
Az imént idézett gondolat folytatásaként idézik Ferenc pápának a Biblia megértésére vonatkozó szavait: „Talán mi egy kicsit nehezebbé tettük sok olyan magyarázattal, amit senki sem ért meg, de a keresztény élet ez: meghallgatni Isten igéjét és tettekre váltani azt.” Célul tűzték ki azt is, hogy hidat teremtsenek a bibliaismereti és a katolikus hit rendszerébe bevezető kurzusok között.
Ennek megfelelően a jegyzet egyszerre vállalkozik a bibliai szövegek magyarázatára, alapvető hittani, teológiai kérdések megvilágítására, ugyanakkor történelmi, kultúrtörténeti kitekintést is nyújt, s ilyen kontextusban tárgyalja az Újszövetség egyes könyveit. „…nem csupán a »hit tanújaként« áll előttünk a Szentírás, hanem az egyetemes emberi kultúra legkiemelkedőbb alkotásaként is, amelynek így vitathatatlanul kultúrateremtő ereje van.”
Külön erénye a könyvnek, hogy nyelvezete – miközben tudományos-teológiai pontosságra törekszik – a Ferenc pápa által mondottak szellemében könnyen érthető és követhető stílusban tárgyalja a témát. A kategorizálások, az egyes fejezetek végén az összefoglaló kérdések további segítséget nyújtanak a könnyebb megértéshez és befogadáshoz.
A szerzők pontos értelmezési keretet nyújtanak az Újszövetség könyveinek tárgyalásához. A hagyományos sorrenddel szemben Márk evangéliumával kezdik a kinyilatkoztatott szövegek ismertetését – a Máté, Márk, Lukács és János evangéliumi sortól eltérően –, amit az időbeliséggel indokolnak, nevezetesen, hogy Márk evangéliumára épített később Máté és Lukács is.
Megismerkedhetünk Jézus történeti és szociológiai környezetének legfontosabb szereplőivel, s a szerzők fontosnak tartják a történeti Jézus személyének tárgyalását, hogy „a kutatás alapja nem mitikus, hanem historikus legyen”. Ugyanakkor a szóbeli hagyomány és a keresztény írásos források egy része – hangsúlyozzák a szerzők – „a hit távlatában tárja elénk Jézus életét és az evangélium üzenetét”.
Márk evangéliumának újítását abban látják a szerzők, „hogy a Jézusról szóló képeket és a passió eseményét képes volt történeti kontextusban kezelni és láttatni. Magyarán a történeti Jézus is elénk kerül az evangélium által, míg például Pálnál erről szinte semmit sem hallunk. Viszont, amíg a páli korpusz és teológiai gondolkodás legfontosabb belátása a szenvedés, addig Márk evangéliumának a legbensőbb magja a kereszt üdvösséget hozó aktusának középpontba helyezése.”
Máté evangéliuma kapcsán felhívják a figyelmet arra, hogy a történelmileg pontosan datált eseményekben nem az jelenti az igazán izgalmasat, hogy megtörténtek, hanem annak leírása – és az evangélisták erre törekszenek –, hogy miért történtek meg.
A szerzők mindvégig arányosan tárgyalják a történeti és a teológiai szempontokat, különös tekintettel arra, amit az egyház fogalmáról írnak: „Az egyház természeténél fogva missziós. De ez a misszió nem agitálás vagy valamiféle toborzás, hanem élettel való tanúságtétel.” Ugyanakkor rámutatnak az evangéliumok üdvtörténeti távlatára, ami nélkül a nem keresztény – vagy nem hívő – olvasó számára is értelmezhetetlen volna az Újszövetség egésze. Nem szólva arról, hogy valamiféle üdvtörténeti „megoldás” igénye minden ember életében jelentkezik.
Lukács evangéliuma mellett tárgyalják az Apostolok cselekedeteit, amelyben Lukács „a mennybemenetel eseményének leírásával” mintegy folytatja az evangéliumot. S a három szinoptikus szerző után következik János evangéliuma. „Míg a szinoptikusok elbeszélnek, János tanít” – emelik ki a szerzők.
Szent Pál leveleinek rendszerző bemutatásánál megfogalmazódik a hit lényegére vonatkozó megállapítás: „A hit tárgya nem Jézus történelmi személye és létezése körül forog, mert azok igazolt történelmi tények. A keresztény hit mozzanata és alapvetése a feltámadásban rejlik. Pál gyakorlatilag azt juttatja kifejezésre, hogy ha Jézus nem támadt fel a halálból, akkor a keresztény hit nem ér semmit…”
A kereszténység lényegéhez visz közelebb a Zsidókhoz írt levélből vett idézet: „A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka. Őseink ebből merítettek bizonyosságot. A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.”
A jegyzet finom mértékkel, lépésről lépésre vezeti közelebb az olvasót ahhoz, hogy az ismeretszerzésen túl – annak segítségével – eljusson a keresztény világnézet lényegének sokoldalú megismeréséhez, amely után szuverén egzisztenciális döntéseként határozhatja meg – válthatja cselekvéssé – a hozzá való viszonyát, élete megvalósítását.
Készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: btk.ppke.hu
