Keszeli Sándor biológia-hittanár szakon végzett, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium pedagógusa. Felesége magyar-hittanár szakon szerzett diplomát, majd mentálhigiénés vonalon képezte tovább magát, a Szeged-Csanádi Egyházmegye kórházi lelkipásztori szolgálatában dolgozik. Négy gyermeküket nevelik.

Hogyan kezdődött a katolikus vallással való kapcsolata?

Családom apai ágon evangélikus, anyai ágon katolikus gyökerekre tekint vissza. Apai nagyapám evangélikus presbiter volt. Amikor nővérem megszületett, felvetődött a kérdés, hol kereszteljék meg, végül az a salamoni döntés született, hogy egyik egyházban sem. Születésemkor ezek után szinte egyértelmű volt, hogy én sem leszek megkeresztelve. Jóval később, középiskolás koromban indultam el az istenkeresés útján.

Minek vagy kinek a hatására?

Több tényező játszott ebben szerepet. Kerestem a velem és a körülöttem történő események értelmét. Mindig oda lyukadtam ki, hogy nem elégedhetem meg a közvetlen tapasztalatokkal. Komolyabb, a végtelenre irányuló mélyebb megértésre vágytam – ma már így fogalmazom meg azt, ami akkoriban munkált bennem. Ez a keresés az első szegedi éveimre esett, ugyanis ide jártam középiskolába, egyébként szekszárdi vagyok.

Miért került Szegedre, távol az otthontól?

Általános iskolai osztályfőnököm, aki egyben biológia tanárom is volt, fölvetette, hogy kiemelkedő a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia és kémia tagozata. Több tehetséges gyermek járt az osztályunkba, sokunknak feltette a kérdést, élünk-e a lehetőséggel. Végül én voltam az egyedüli, aki „hagyta magát” rábeszélni. Nem szívesen szakadtam el otthonról, de végül mégis így döntöttem. Érettségi után egyetemre is Szegeden jártam, s lassanként szegedivé váltam.

Térjünk vissza a középiskolai istenkereséshez.

Intuícióim oda vezettek, hogy a Katolikus Egyházban találhatom meg azt a mélységet - valaki úgy fogalmazta meg: azt a misztikumot-, amelyre nagyon vágytam. Ma már tudom: ebbe az Egyházba szólt a meghívásom.

A keresésben segítette-e papi személy?

Egyik szegedi osztálytársamat kérdeztem meg – akiről tudtam, hogy hívő család tagja, az 1980-as évek második felében ugyanis ezt még titkolni kellett –, ismer-e Szegeden olyan fiatal papot, akit felkereshetnék. Ő javasolta nekem a szegedi dóm akkori káplánját, Kovács József atyát, aki ma a papnevelő intézet rektora.

Mikor keresztelkedett meg?

Tizenhat éves koromban, másodikos gimnazistaként.

Végül biológia-hittanári diplomát szerzett.

Biológia-kémia tanári szakon kezdtem meg tanulmányaimat, harmadév elején azonban váltottam. A biológia mellett nagyon szerettem a kémiát, de egyre erősebben munkált bennem a törekvés, hogy nagyobb mélységre vágyom. Másodévben az a gondolat foglalkoztatott, hogy esetleg pszichológiát tanuljak, de Szegeden akkor még nem indult ilyen képzés. Végül a teológia mellett döntöttem, azért, hogy azokat a válaszokat, amelyek hitemmel kapcsolatban ekkor már bennem éltek, másoknak is tovább tudjam adni.

1991-ben kezdődött nappali tagozaton világi hallgatóknak a teológiai képzés Szegeden. Már korábban neveléstörténetet tanított az egyetemen Sávai János atya, akinek személyiségét és stílusát igen vonzónak találtam. Időnként eljártam hozzá lelki beszélgetésre és szentgyónásra, majd harmadév elején - az ő segítségével is - leadtam a kémia szakot és megkezdtem teológiai tanulmányaimat.

1994-ben biológia szakos tanári, 1996-ban középiskolai hittanári diplomát szerzett. Ugyanettől az évtől a Pápai Szalézi Egyetemen ifjúságpasztoráció és katekéta szakirányon posztgraduális képzésen vett részt. A kateketikát nevezhetjük hitoktatásnak?

Gyakran azonos értelemben használják a két kifejezést, bár a katekézis a hitoktatásnál többet jelent. Ezért nevezem magamat is inkább katekétának. A hitoktatás azt sugallja, hogy valaminek a tanításáról van szó. A katekézis ennél több: egy kapcsolatba, egy közösségbe vezetjük be a másik embert, egy olyan életformába, amelynek természetesen része az is, hogy valami újat tanul. Nem attól válik valaki kereszténnyé, hogy igazságokat hall Istenről, Jézus Krisztusról vagy az Egyházról, hanem attól, hogy megtapasztalja, milyen módon érdemes élni. A katekézis ennek megfelelően úton levés, amikor az ember belekóstol a kereszténységbe, és egyre inkább megismeri Jézus Krisztust, aki életének a középpontjában áll.

A római tanulmányok után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán doktorált.

Néhány évig tanítottam a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán, utána doktoráltam.

Doktori értekezésének címe: A misszionárius katekéta szerepe, identitása és képzése a mai magyar egyházban

A misszionárius katekéta saját plébániaközösségéből kilépve, püspöki megbízással olyan helyen szolgál, ahol nagyobb az ínség, hiányzik a közösség, nincs, aki foglalkozzon a gyerekekkel, a fiatalokkal és a felnőttekkel. Doktori dolgozatom elsősorban egy 1993-as szentszéki dokumentumra támaszkodott, amely azt fogalmazta meg, hogy a világ távoli részein, ahol új közösségek alapítására van szükség, mert klasszikus értelemben vett missziós területek, mit tehet egy katekéta, melyek a feladatai, illetve mi jellemzi identitását, lelkiségét. A szentszéki dokumentum az európai viszonyok között ugyanúgy érvényes. A küldetés sok esetben klasszikus értelemben vett missziót jelent a harmadik világ országaiban, de ma már Magyarország is egyre inkább missziós területnek számít, mert sokan nem elhagyták a kereszténységet, hanem soha nem voltak keresztények.

Kinél írta doktori dolgozatát?

Thorday Attila atya volt annak idején a pasztorális és liturgika tanszék vezetője. Attila atyát Szegedről ismertem már. Sokat köszönhetek Tarjányi Zoltán professzornak, hasonlóan Rokay Zoltán professzorhoz. Puskás Attila professzort közös szekszárdi gyökereink miatt már régebbről ismertem. Jó érzéssel tapasztaltam a Hittudományi Kar részéről megnyilvánuló nagyfokú rugalmasságot és segítőkészséget. Ugyanakkor magas szintű igényesség és korrektség is jellemezte az ott tanító tanárokat. Sok segítséget kaptam tőlük. Ekkor már főállásban tanítottam, gyermekeim kicsik voltak, utólag is köszönet támogatásukért.

Jelenleg a Dugonics András Piarista Gimnázium tanára. Közben részt vett Rómában egy konferencián, amelyen előadást tartott Katekézis és az első evangelizáció útjai címmel.

Idén szeptember 16–18. között rendezték a konferenciát Vatikánvárosban. Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa titkársága kért fel az előadásra.

Ennek alapján hívták meg öt évre a Katekézis Nemzetközi Bizottságába.

A bizottságot 1973-ban hozta létre VI. Pál pápa az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa munkájának segítésére. Tapasztalatmegosztásról van szó, akár nemzeti, akár határon túli vonatkozásban. A bizottság, amelynek tagja vagyok, konkrét javaslatokkal segíti a pápai tanács munkáját.

Készítette: PPKE Kommunikáció/E. I.
Fotó: Piarista Kommunikáció, Magyar Kurír