A közzétételt követő egy hét alatt csaknem 70 ezren tekintették meg online a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadművészete című, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának (PPKE BTK) Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszéke közreműködésével készült 28 perces ismeretterjesztő filmet. A film producerével és egyik szakértőjével Türk Attilával beszélgettünk, aki a Magyar Őstörténeti és Honfoglalás Kori Régészeti Tanszék vezetője.

A Lovakon, nyergekben című film, ami leghitelesebben ábrázolja a honfoglaló magyarokat. Miben rejlik a film hitelessége? 

A szórakoztatás és a tanítás mellett az volt a célunk, hogy hiteles legyen a film, a rendelkezésünkre álló történeti-szakmai információk mennyisége alapján. A filmes kivitelezők szerencsére pontosan értették mit szeretnénk, és azt is tudták, hogyan kell azokat az eszközöket, viseleteteket és tárgyakat a nézők számára érdekessé tenni. Így ennek a hitelességnek alapvetően két komponense volt, az egyik, hogy az elmúlt húsz évben a honfoglalás kori régészet nagyon sok apró megfigyelést tett, ezért olyan helyeket használtunk analógiaként, amit eddig nem gondoltunk, amikor ezt láttuk és egyre több régészeti lelet támasztotta alá, így a filmben is egyre megbízhatóbban támaszkodhattunk erre a konstrukcióra. A másik fontos komponens, hogy a tudományos hagyományőrzésnek köszönhetően itt már be tudjunk mutatni a kor fegyvereit, illetve ruháit, öltözékeit, amelyeket ők a régészeti adatok és saját gyakorlati tapasztalatuk elkészítettek. Szerettük volna elkerülni, hogy mindent digitalizációval oldjunk meg. Sok szakember véleményét kértük ki és ezért döntöttünk úgy, hogy van, amit jó megmutatni digitálisan, de ahol vannak régészeti leleteink, azokat mutassuk meg, így az élőszereplős rész is elengedhetetlen volt.

A régészek, a hagyományőrzők és a filmesek, hogyan tudtak együtt működve dolgozni? Milyen volt a munka?

Az volta szerencse, hogy a filmes stáb, erre volt „specializálódva”, csak animációkat készítettek szinte, például a Kenyérmezei csatát érdemes megnézni, azaz egyik legkomolyabb munkájuk. Ezek nagyon kidolgozott és részletes filmek. Nekik ez már rutin és erre igényesek voltak a mi filmünkkel kapcsolatban is. Nem volt nehéz lefordítani az ő nyelvükre azt, hogy mit szeretnénk igazán. Részenként, tematikusan haladtunk.

Hogyan született meg a film? Milyen cél és motiváció vezette a készítőket? 

2014 környéke lehetett, amikor a magyar őstörténeti és honfoglalás kori kutatásban szemléletváltás következett be. Kiderült, hogy a hagyományőrzők egyrésze régészeti leletek és információk alapján dolgoznak, és olyan részeket szeretnének kiegészíteni, amire nekünk régészeknek soha nem lesz lehetőségünk, mert nem maradt meg, ők pedig megpróbálják megépíteni, tesztelni és visszacsatolást adnak a régészeknek. Ennek eredményeként volt egy közös konferencia, amiben ők is jelentős szekciót alkottak. Annyira előre vitte a dolgokat, hogy ez napjainkra lehetővé tette, hogy létrejöhessen egy ilyen film. Nem más filmeket szerettünk volna partvonalra állítani, egyszerűen láttuk az igényt, hogy egyszerre egy szakmai és filmes művet hozzunk létre. Az alapmotiváció az volt, hogy megmutassuk mindazt, amit szakmailag sikerült megtudnunk az elmúlt bő tíz esztendőben.

Hogyan tudták ennyire hitelesen visszaadni a kor sajátosságait?

Reményeink szerint hiteles lett, bár ez inkább törekvés, vezérelv volt, mint biztos végeredmény, hiszen nem a múltról van szó. Az viszont biztosan kijelenthető, hogy minden bemutatott részletnél van régészeti forrásháttér, vagy a gyakorlati oldalról fakadó magyarázat, tapasztalati alátámasztás. A fegyverek témaköre mindenkit érdekelt. Az íj készítés fontos része a filmnek, hiszen a hagyományőrzők is ezeket rekonstruálták. Sokat írtak a kortársak erről a fegyverről, de mégis ehhez kellett a legtöbb rekonstrukció, hiszen a honfoglaló magyarok íjának 95, de néha 100%-a szerves anyag volt. A legkevesebb maradvány tehát ebből a fegyverről maradt. Ez hozta elő azt, hogy van bizonyos mennyiségű régészeti információnk róluk, de próbáljunk meg korabeli anyagokkal kitalálni, hogyan lehet ezt megvalósítani. Évtizedes kísérletezések vannak benne. Fontos volt, hogy legyen egy szakmai visszacsatolása is a filmnek, hogy amit tudományosan tudunk, azt bemutathatóvá is tegyük.

Milyen nehézségek voltak? Egyáltalán voltak? 

Nem nagyon volt jó példa, előzmény, aminek segítségével pontosan belőhettük volna elsőre, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi források pontosan milyen jellegű (dokumentációs-animációs részek aránya) összetételű filmet tesznek lehetővé. Hogy legyen az arány az oktató és a szemléltető részek között. És az anyagi keretek mellett a legfeszítőbb dolog, hogy 25 percbe férjen bele minden és ennek fényében mit emeljünk ki, hangsúlyozzunk, mit kevésbé vagy engedjünk is el. Hol legyen a szakmai megfogalmazások közérthetővé tételének a határa, az egyszerűsítésben és hogy kezeljük, fogalmazzuk meg, hogy valamit biztosan tudunk, biztosan nem tudunk, illetve valószínűnek tartunk. Összefoglalva, most először csinált ilyen alkotást mindenki a csapatban, ez volt az igazi nehézség.

Ez egy olyan téma, ami mindig időszerű lesz. Mai kutatások és régészeti leletek is alátámasztják ezt, hol tartanak most a honfoglalással kapcsolatos kutatások?

Ma már világos honfoglalás kori tárgyi hagyatékot nem lehet az eurázsiai kontextust nélkül szemlélni, kialakulását megérteni. Sokáig azt gondoltuk, hogy mikor keletről bejöttek, minden korábbi kapcsolatot lezártak, aztán kiderült, hogy ez nem igaz. A szomszédos régiókkal annyi új analógia mutatkozik, hogy az egész anyagot, ezt a korszakot, bátrabban vethetjük össze tágabb kitekintésben és akkor mi is sokkal jobban meg fogjuk azt érteni. Ez nem egy megalapozatlan tudománytalan hozzáállás, hanem ez így működik. Pontosítások vannak inkább a mai kutatásokban. Az etelközi területeket egyre biztosabban meg tudjuk mondani, illetve azt, hogy mikor mozdulnak, mikor van onnan elmozdulás. A régészeti leletek időrendje és elterjedése összhangban áll az írott források adataival. A Kárpátok hágóinak környékén azonban még nem találunk szinte semmilyen anyagot. Pedig minden történelmi atlaszban ott húzzák a vonalat. Ezzel kellene kezdeni valamit, mert ezt nem kutattuk eléggé. A Pázmány lett a magyar őstörténeti kutatásnak az egyik kutatási központja az elmúlt, nyolc kilenc évben, ezt nagyon fontos kiemelni és megjegyezni: 2017-ben a hazai felsőoktatás történetében először kapott önálló tanszéket a téma.

Nagyon részletesen kellett dolgozni, ez mennyire volt nehéz? 

Nehéz volt. Mert a filmeben nem lehet „elkenni” a dolgokat, olyan dolgokat, részleteket is be kellett mutatni, amelyek kapcsán még viták folynak. Ugyanazt a tárgyat és viseletet nemcsak egy szögből kellett láttatni, hanem minden irányból olykor. Mindenki értette ennek a lényegét és a súlyát.

Milyen visszajelzéseket kapnak/hallanak? 

Nagy öröm alapvetően a hatalmas nézettség, a kommentek, amelyből talán az a legemlékezetesebb és legaranyosabb számomra, aki azt írta, hogy nem ért egyet szakmailag és nem tetszett neki, de végignézte, mert azt írja, nézhető. Manapság, amikor a PPKE BTK Régészettudományi Intézet közösségi médiafelületeken megjelenő reklámanyagainak nézettségeit, lehetséges hatásait értékeljük és elemezzük, döbbenten tapasztalom, hogy a TikTok pl. egy kisfilm öt másodpercnyi nézettségét már relevánsnak tekinti... Ennek fényében tehát még inkább elismerés a fentebb citált komment feletti öröm!

Mi volt a legizgalmasabb a munka során? 

A viták és a veszekedések a többiekkel, illetve a folyamatosan duzzadó költségek fedezetének előteremtése. De félretéve a tréfát, azt mindig vártam, izgatottan, hogy amikor elmagyaráztuk a filmeseknek mit szeretnénk bemutatni, ők megértették, lefordították „filmes nyelvre” és utána megvalósították.

Régészként, milyen volt belecsöppeni a filmes világba? 

Számomra nagyon új terep volt. Sudár Balázs kolléga alapvetően történész és nyelvész, aki persze jól ismeri a régészetet is, de szabadidejében íjjászkodik is. Elméleti szakértő tehát a témában, de a gyakorlati oldalát is műveli, neki például könnyebb lehetett, de nem tudom. Izgalmas tapasztalás volt, amikor elmondtam szakmailag mit kellene bemutatni, a filmesek pedig meg tudták mondani, hogy ezt hogy kell megjeleníteni. Minden nehézség ellenére nagyon élveztem a munkát és izgalmas volt.

Melyik a kedvenc része a filmben? Van ilyen?

Mivel az én szakterületem a honfoglalás előtti időszak és a honfoglaló anyagi műveltség kora középkori eurázsiai kapcsolatrendszerének vizsgálata, természetszerű, hogy a film legeleje, amikor animáció segítségével mutatjuk be merről merre és mikor vonulhattak elődeink keleti gyökerei. Bár ez egy igen rövid rész a filmben, kb. 20 évnyi kutatómunkám eredménye van benne, melyet most már az archeogenetika is megerősít. A film többi részében a vaskohászat és kovácsművesség szerintem nagyon jól sikerült, de talán azért is ütős, mert eddig nem nagyon volt ilyen itthon. Továbbá a kalandozó csapatmozgásokat elmagyarázó, szemléltető animáció, szerintem, szintén telitalálat lett.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Szabó Fruzsina