Három héttel ezelőtt példátlan, váratlan dolog történt az életünkben, amely radikálisan átalakította a Kar megszokott rendjét is. Ahhoz, hogy pontosan lássuk a radikális változás mibenlétét, előtte szeretném röviden vázolni a „normál” működést.
Oktatói munkám során – a digitális jelfeldolgozás című tárgyat tanítom – 70-100 fős hallgatóságnak tartok előadásokat, és tantermi, illetve laboratóriumi gyakorlatokat vezetek. A csoportos oktatás mellett egyéni oktatás is folyik, egy-egy hallgató témavezetésével, konzultációkkal, szakdolgozatkészítés támogatásával. Jelenleg nyolc ilyen hallgatóval dolgozom együtt, az oktatási tevékenységem ezzel az időm mintegy 40 százalékát teszi ki.
Másik fő terület a kutatás. Főként laborban dolgozunk, de számítógépes szimulációkat is végzünk PhD hallgatókkal együtt.
Munkám következő összetevője a pályázati tevékenység. A Karon mintegy 15-20 nagyobb és még jó néhány egyéb projekt fut. Ezek menedzselése ugyancsak sok időt vesz igénybe.
A Kar életében fontos szerep jut a Roska Tamás Doktori Iskolának, amelynek keretében 45-50 doktorandusz végzi tanulmányait. Három feladatuk van: a kutatás, az oktatás – a gyakorlatok többségét a doktorandusztok vezetik –, illetve a K+F pályázatok megvalósításában is részt vesznek
Hogyan változott meg minden március 12. után? Az oktatásról átálltunk a távolléti oktatásra. Egy hetünk volt felkészülni olyasmire, amire korábban másfél évet terveztünk. Három évvel ezelőtt ugyanis összeállítottunk egy pályázatot az ELTE-vel közösen a lehetséges távolléti oktatási (távoktatás) programról. Sajnos nem kaptunk támogatást, pedig már akkor el tudtuk volna készíteni a távoktatáshoz szükséges anyagokat, és így most időben az oktatók is megkapták volna a szükséges felkészítést.
Négy kollégát külön is meg kell említenem. Mandácskó Zoltán, Tornay Kálmán, Zsedrovits Tamás és Naszlady Márton Bese készítette elő az anyagokat, munkájuknak köszönhetően megszületett az átállás programja. A Microsoft Teams felület használatát javasolták, s rövid idő alatt az oktatók kézbe kapták a program 30 oldalas első változatát, s az informatikai osztály támogatásával megkezdődött az átállás IT hátterének kialakítása is.
Dékán úr kérésének megfelelően igyekszünk tartani a félév időbeosztását. A vizsgaidőszak lebonyolítására vonatkozóan még csak javaslatok vannak, azok végleges kidolgozása folyamatban vannak.
Folynak az előadások, a számítógépes gyakorlatok, vannak azonban olyan laborgyakorlatok, amelyeket pillanatnyilag nem tudjuk, hogyan lehet megvalósítani. Sok tárgy estében ugyanis be kell menni a laborba, és különféle műszerekkel, anyagokkal elvégezni a méréseket, a kísérleteket.
A PhD hallgatók generációs szempontból közelebb állnak azokhoz, akik már az internetes világban nőttek fel. Értik és ismerik a szükséges technológiákat, és tisztában vannak a hallgatók igényeivel is. Lelkiismeretesen készülnek a gyakorlatokra, számos oktatási anyagot készítenek. Segítségükkel sikeresen megoldottuk az első heteket.
Nagy kérdés, hogyan adaptálódnak a hallgatók a mostani helyzethez? Egyelőre kevés a visszajelzés. A tapasztalatok kielemzése még időre szorul, azaz ha az akadémiai év véget ér, és nyugodt körülmények között elemzéseket tudunk elvégezni.
A mai körülmények között különösen fontos lenne a diákok motivációjának erősítése. Családi életemben, három gyermekem példáján látom, hogy a közoktatás rendkívül gyorsan átállt a távoktatásra, és az ottani eredményes pedagógia módszertani megoldásokat nekünk is érdemes lenne átültetni a felsőoktatásba.
Négy-öt hét van még hátra a szorgalmi időből, s az eredeti programot tartani fogjuk. Miután véget ér a rendkívüli időszak, sok minden meg fog változni. A normál működésben is, amelyet eddig nappali képzésnek neveztünk, új korszak kezdődik majd. Abban bízom, hogy a Katolikus Egyetem akkor is helyt fog állni, és megerősödve kerül ki ebből a helyzetből.
A Kar számára létfontosságúak a pályázati források. A normatív támogatás a költségek 60 százalékát teszi ki, a többit minden évben pályázati forrásokból kell biztosítanunk. Ezért nem állhatunk meg, az elmúlt két hétben is újabb pályázatokat nyújtottunk be.
A közösségi szolgálattal kapcsolatban tudnunk kell, hogy a Karhoz mintegy 60 oktató, 40 munkatárs és 600 hallgató tartozik. Ez a közösség sokszor bizonyította, hogy együttműködésének óriási ereje van – a kutatásban is. Hallgatóink ilyen légkörben szocializálódnak. Fiatal oktatóink korábbi hallgatóink közül kerülnek ki, ezért már idejekorán azonosulnak a közösségi tenni akarással, a tudományos feladatok iránti fogékonysággal.
A mostani helyzetben a rendezvények, a közösségi találkozások sajnos megszűnnek. Fontos lenne azonban, hogy megtartsuk és átmentsük a közösségi értékeket. Ebben fontos szerep jut a Karon és az egyetemen belüli kommunikációnak, amelynek át- és újragondolása szükségessé válik a jövőben.
Az interjút készítette: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
