Csapó Aliz 14 évig táncolt, 4 éves korától kezdve. A tánc helyét aztán átvette a konditerem, a súlyzók, emellett zenés, csoportos alakformáló órákat tart. A sportot sosem kényszerből csinálta, ez az, amely közben igazán ki tud kapcsolódni, képes kizárni minden más gondolatot. Azzal, hogy elkezdett csoportos órákat tartani, egyértelműen kilépett a komfortzónájából. A Pázmány BTK-n harmadéves pszichológus hallgató, vágya pedig a sportpszichológusi képzés elvégzése.

Jelenleg konditeremben edzek, súlyzókkal, illetve saját testsúllyal egyaránt, emellett zenés, csoportos alakformáló órákat tartok. A sport iránti szenvedélyem a tánccal kezdődött, 14 évig táncoltam, egészen kicsi, 4 éves koromtól kezdve. Gimnázium utolsó évében lassan a tánc helyét átvették kezdetben a csoportos órák, majd az edzőterem és a súlyzók világában is kiismertem magam.

Rendkívül sokat adott nekem a sportélet mind fizikailag, mind lelkileg. Ez egy olyan tevékenység, amit sosem kényszerből csináltam, legyen szó a táncos múltamról, vagy épp a jelenlegi edzéseimről. Legyen épp akármilyen stresszel teli időszak az életemben, számomra a sport az, amely közben igazán ki tudok kapcsolódni, abban az egy-két órában, amíg az edzéseimre koncentrálok, képes vagyok kizárni minden más gondolatot. Tudni kell rólam, hogy eléggé szorongós típus vagyok, s a szorongásommal való megküzdésben rendkívül sokat jelent nekem a sport. Nehéz szavakba önteni azt az élményt, amit számomra a mozgás nyújt, azt a lelki feltöltődést, amit egy-egy edzés ad nekem. Azzal, hogy elkezdtem csoportos órákat tartani, egyértelműen kiléptem a komfortzónámból, önbizalmilag ez egy hatalmas pluszt adott nekem az utóbbi időben.

A táncos múltamból számos magyar bajnoki címet tudhatok magaménak, és a tánccsapatomnak, mégis, talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy tavalyi évben sikeresen elvégeztem egyetem mellett az edzői képzést, minden kétségem és félelmem ellenére.

Harmadéves pszichológus hallgatóként már úgy érzem, van annyi tapasztalatom, hogy kijelenthetem, jó helyen vagyok itt, a Pázmányon. Sokat fejlődtem nemcsak a tudásomat nézve, hanem személyiségileg is. Mivel az én szakom esetében pszichológus végzettségű oktatókról beszélünk, ez abszolút érezhető mind az oktatók diákokhoz való hozzáállásán, mind a segítőkészségükön. Alapvetően azt figyeltem meg, hogy a legtöbb oktató a tárgyi ismeretek átadása mellett törekszik rá, hogy valóban felkeltse a diákok érdeklődését, megszerettesse velünk a tárgyat, s az én esetemben ez sikerül is. Mindig bátran merek kérdezni, és kapok is segítséget, támogatást. Úgy gondolom ebben a szakmában az empátia alapvető készség, szerencsére ez az oktatókon is érződik, nem támasztanak teljesíthetetlen követelményeket.

Nem mondom, hogy egyszerű, viszont mivel én egészen kicsi koromtól kezdve sportolok, így muszáj volt ebbe beleszoknom, hogy a kettőt – a tanulást, illetve a sportot – össze tudjam egyeztetni a mindennapokban, és egyik se menjen a másik rovására. Első persze a tanulás, így megesett, hogy vizsgaidőszakban ki kellett hagynom egy-egy edzést, de alapvetően úgy gondolkodom, hogy annak a napi 1-2 órának muszáj beleférnie. Bármennyit is kell tanulnom egy-egy vizsgámra, a sportra megpróbálok időt szakítani, hiszen amellett, hogy eközben kiszakadhatok a tanulásból, ad egy olyan pluszt, ami után sokkal jobban megy a koncentráció, és az, hogy agyban ott legyek, mikor a vizsgáimra kell készülnöm. Illetve, mint ahogyan azt már említettem lelkileg nekem hatalmas pluszt tudnak adni az edzések, főleg vizsgaidőszakban egy-egy áttanult nap után a mozgás az én „terápiám”.

Nagyon szeretek olvasni, már általános iskolás koromtól kezdve, s szerencsére ez a szenvedélyem azóta sem múlt el.

10 év nagyon hosszú idő, addig még rendkívül sok dolgot szeretnék megvalósítani. Szakmai vonalon reményeim szerint el tudok majd helyezkedni pszichológusként, emellett a jövőben tervezem elvégezni a személyi edző képzést, hogy a csoportos óráim mellett személyi edzéseket is tarthassak. A két szenvedélyemet pedig mindenképp szeretném majd kombinálni, így nagy vágyam, hogy a mesterképzés után elvégezhessem a sportpszichológusi képzést.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Csapó Aliz