Dévényi Vanda több területen is kipróbálta magát mielőtt édesapja nyomdokaiba lépve 11 évesen karatézni kezdett. A sport rendszert ad az életének, minden tevékenységénél igyekszik minél jobban összpontosítani. A reál tárgyak érdeklik és mindig is imádta a biológiát, ezt a kettőt szerette volna ötvözni, így lett a Pázmány ITK elsőéves bionikus hallgatója.

Milyen sportot űzöl?

Kyokushin karatézom, amely egy full-kontakt küzdősport.

Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal és hány éves korod óta sportolsz?

Őszintén nem emlékszem olyan időszakra, amikor ne sportoltam volna valamit, több területen is kipróbáltam magam mielőtt 11 évesen karatézni kezdtem, azonban egyik sportágban se voltam kiemelkedő és nem is szerettem csinálni őket. Édesapám fiatal korában szintén karate versenyző volt, így jött az ötlet, hogy nézzek meg egy edzést a Victory Klubban, és azóta itt ragadtam.

Kit tekintesz példaképnek és miért?

Ez folyamatosan változik, annak függvényében, hogy az élet éppen milyen nehézségek elé állít.

Mit adott neked a sportélet?

Először is, nagyon szeretem a közösséget, amit felépítettünk a klubban, úgy érzem, itt tényleg olyan kötelékek alakulnak ki, amelyek más körülmények között nem tudnának: együtt izzadunk, fáradunk el, bunyózunk, versenyzünk és örülünk a sikereknek. Másodszor pedig egy rendszert ad az életemnek, sok esetben a karate köré szervezem az életem egyéb területeit.

Meg tudod fogalmazni, hogy mit jelent, milyen örömet okoz, mire tanított a sport az életedben?

Számomra az egyik legnagyobb öröm, amikor küzdelem végén az én zászlómat látom a magasba emelkedni, és ahogy kinézek látom, hogy együtt örül velem a csapat és a családom. A karatén keresztül minden nap egyre jobban megismerem magamat, és ezáltal ki tudom használni az erősségeimet és a hiányosságaimat pedig igyekszem javítani.

Milyen eredményeket értél el eddig a sportban? Melyikekre vagy a legbüszkébb?

Itthon a legjobb eredményem a Diákolimpia I. helyezés, valamint a Magyar Bajnokság megnyerése. Nemzetközi szinten pedig az Európa Bajnokságon II. helyezést értem el 2019-ben, sajnos 2020-ban nem került megrendezésre ez a verseny a vírushelyzetre való tekintettel. A legbüszkébb az EB helyezésemre vagyok, mivel ezen a versenyen több pontot is csináltam a küzdelmeim során, nem bírói döntéssel nyertem a nagy részét.

Az egyetemi időszak mit adott Neked? Mi mindent tanultál eddig?

Még nagyon új nekem ez a rendszer, hiszen most vagyok csak első éves az ITK-n. Mivel több és bonyolultabb a tananyag, mint amihez eddig szoktam, még optimálisabban kell összerendeznem a sportot és a tanulást, és ehhez még szükségem van némi időre.

A kettőt – egyetem/tanulás és sport – hogyan tudod összehangolni a mindennapokban?

Igyekszem odafigyelni az előadásokon, hogy kevesebb időt vegyen el az egyedüli tanulás, valamint amikor leülök tanulni megpróbálok minél jobban összpontosítani, hiszen nem engedhetem meg magamnak, hogy több óráig húzzak egy kevesebb idő alatt is elvégezhető feladatot. Ez igaz az edzéseimre is: amikor gyakorlok törekszem arra, hogy teljes mértékben jelen legyek fejben, inkább kevesebbet, de minőségit edzek, mint sok középszerűt.

Mivel töltöd az idődet, ha épp nem edzésen vagy egyetemen vagy?

Szabadidőmben szeretek a családommal lenni, nagyon jó kapcsolatot ápolok a szüleimmel, valamint igyekszem regenerálódni az edzések között.

A jövőben, 10 év távlatában szakmai és sport vonalon milyen életet álmodsz magadnak?

Azért is választottam ezt a szakot, mert tudtam, hogy érdekelnek a reál tárgyak és mindig is imádtam a biológiát, ezt a kettőt szerettem volna ötvözni, viszont még nem tudom, hogy az alapképzés után merre szeretnék tovább haladni.

Ami a sportot illeti, szeretnék minél jobb eredményeket elérni nemzetközi szinten is, 10 év múlva pedig remélem, hogy lesz mögöttem egy Világbajnokság.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Victory Club/Dévényi Vanda