Érdi Gabriella egészen kis korában került kapcsolatba a lovakkal, tíz éves korától kezdve pedig versenyszerűen díjlovagolt, amit azonban a koronavírus, az egyetem és a kialakult helyzet adta lehetőségek miatt egyelőre abbahagyott. Az egész napos munkát igénylő tevékenysége rengeteg energiát igényelt tőle, de megtanította arra, hogy ne féljen sokat vállalni és munkát beletenni azokba a dolgokba, amiket szeret. Tudta, hogy a sport mellett szeretne valamit tanulni, végül a jogot választotta, amibe a Pázmányon szeretett bele. Az oktatók tudása, hozzáállása révén olyan tapasztalatokkal lett gazdagabb, amelyek nem csak a jogi, de az élet egyéb területein is meghatározzák a szemléletmódját.

Milyen sportot űzöl? Hogyan kerültél kapcsolatba a sporttal és hány éves korod óta sportolsz?

Egy balaton-felvidéki kis faluban, Vászolyon nőttem fel, ahol a családunk nyolc éven keresztül üzemeltetett egy lovardát. Hat éves korom óta szinte minden nap lovagoltam, tíz éves koromtól kezdve versenyszerűen díjlovagoltam, egészen tavaly márciusig. A koronavírus, az egyetem és a kialakult helyzet adta lehetőségek közösen játszottak közre abban, hogy abbahagytam a versenyszerű lovaglást. Egyelőre még nem tudom, hogy ideiglenes vagy végleges-e ez a döntés, de a sportolást azóta is folytatom. Sokat futok, biciklizem, elkezdtem CrossFit edzésekre járni és persze lovagolni is eljárok, ha tudok.

Kit tekintesz példaképnek és miért?

A példaképem Roger Federer. Amellett, hogy 20-szoros Grand Slam bajnok, úgy gondolom, hogy emberségében is rendkívül példamutató. Szereti a családját, értelmes, tehetséges és vicces! Elképesztő az, amit a teniszben elért, de emellett nem veszi magát túl komolyan. Látszik rajta, hogy azért csinálja, amit csinál, mert szereti. Olyan értékeket képvisel, amiket én a sporton kívül is próbálok megfogadni. És bár a teniszhez nem sokat értek, de ahogy Federer a fonákját megüti, az még engem is elvarázsol.

Mit adott Neked a sportélet? Meg tudod fogalmazni, hogy mit jelent, milyen örömöt okoz, mire tanított a sport az életedben?

A lovaglás különleges sport, hiszen a sporteszköz egy élőlény. Mivel nekem nem saját lovam volt, hanem a rám bízott lovakat képeztem és versenyeztem velük, ez egész napos munkát igényelt tőlem. A gimnáziumi éveim nagy részében magántanuló voltam. Ez úgy kezdődött, hogy 10.-ben az USA-ban töltöttem egy tanévet az ASSIST ösztöndíj program segítségével. Miután hazatértem az USA-ból, letettem az osztályozó vizsgákat. Ezután nyolc hónapot Németországban töltöttem, ahol heti 6 napban, napi 9 órában lovagoltam. Csak az osztályozó vizsgákra jöttem haza. Az érettségi évében hazaköltöztem, de továbbra is magántanuló voltam, mivel Pilisjászfalun naponta kellett edzésben tartanom 8-12 lovat. Így a lovaglás naponta 9-10 órámat vette igénybe. Emellett nagy munka volt felkészülni az érettségire, főleg úgy, hogy csak matekból volt tanárom, a többi tantárgyat egyedül tanultam. Mindez nem volt könnyű és rengeteg energiát igényelt, de megtanított arra, hogy ne féljek sokat vállalni és munkát beletenni azokba a dolgokba, amiket szeretek.

Milyen eredményeket értél el a sportban? Melyikekre vagy a legbüszkébb?

2014 és 2020 között szinte végig a magyar válogatott tagja voltam, olyan is volt, hogy egyszerre 5 lóval voltam kerettag. Hétszeres magyar bajnok vagyok, nemzetközi versenyeken is többször sikerült győznöm, valamint dobogóra állnom. Külön öröm és nagy élmény volt számomra, hogy 2019-ben részt vehettem a Fiatal Lovas Európabajnokságon Sierappellel, a Fiatal Lovak Világbajnokságán pedig Jemimaval. A mai napig rengeteget jelent nekem ez a két ló.

Az egyetemi időszak mit adott Neked? Mi mindent tanultál?

Úgy érzem, hogy a karon többségben vannak azok a hallgatók, akik már nagyon korán elhatározták, hogy jogot szeretnének tanulni. Ez velem nem így volt. Tudtam, hogy a sport mellett szeretnék valamit tanulni, de azért határoztam a jog mellett, mert nem volt semmi más ami különösen megfogott volna. Azonban már Dr. Erdődy János Tanár Úr római jog előadásain éreztem, hogy érdekes lesz ez! Az oktatók tudása, hozzáállása révén ezalatt a másfél év alatt olyan tapasztalatokkal lettem gazdagabb, amelyek nem csak a jogi, de az élet egyéb területein is meghatározzák a szemléletmódomat. Sose gondoltam volna például, hogy az alkotmányjog engem érdekelni fog, de amint meghallgattam az első, Dr. Schanda Balázs Tanár Úr által tartott előadást, ez lett a kedvenc tárgyam. Unger Anikó Tanárnő pedig valahogy az online oktatás alatt is elérte, hogy az órák ne csak hasznosak, de valóban élvezetesek is legyenek.

A kettőt – egyetem/tanulás és sport – hogyan tudtad összehangolni a mindennapokban?

A gimnáziumban magántanuló voltam, így bár nem volt egyszerű, de összeegyeztethető volt a sport és a tanulást. 2019. szeptemberében, amikor elkezdtem az egyetemet, ez megváltozott. Miután végeztem az egyetemen, minden nap kiutaztam a lovardába, ahol 5 lovat lovagoltam le. Este 10-re végeztem, a lovardai konyhás néninek kellett esténként kizavarnia, mert 10-től beriasztott a lovarda. Ezután hazautazni és nekiállni tanulni, az azért sokszor nem esett jól.

Mivel töltötted az idődet, ha épp nem edzésen vagy az egyetemen voltál?

2020 júniusában elkezdtem heti két napban gyakornokoskodni egy ügyvédi irodában, ezt tanév közben is folytatom. Nagyon örülök és hálás vagyok ezért a lehetőségért, már most sokat kamatoztattam belőle. Emellett járok kommunikációs tréningre és egy tanfolyamra, ami az angol jogrendszert mutatja be nekünk. A szabadidőmben pedig nagyon szeretek hazajárni, Vöröstóra és teniszre vinni az öcsémet, kutyát sétáltatni anyukámmal, olvasni vagy Brooklyn 99-t nézni.

A jövőben, 10 év távlatában milyen életet álmodsz magadnak?

Még nem vagyok biztos abban, hogy milyen területen szeretnék elhelyezkedni a jogon belül, de örülnék, ha nemzetközi vagy sport vonatkozású munkát tudnék vállalni. 10 év múlva boldog lennék, ha lenne egy családom és egy munkám, ami minden nap olyan feladatokat állít elém, amelyekre legyőzhető kihívásként tudok tekinteni.

Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Érdi Gabriella