Diplomáciai pályafutás és nagyköveti tevékenység után oktatói munka? Miben hasonló a két terület? Pázmányról, pázmányos hallgatókról, Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportról beszélgettünk Kusai Sándor címzetes egyetemi docenssel, valamint arról, hogy miért érdemes az egyre fontosabb szerepet betöltő Kínával és Kelet-Ázsiával foglalkozni.
Milyen Kína jelenlegi szerepe a nemzetközi rendben?
Kína ma a globális folyamatok egyik meghatározó szereplője, a kevés valóban globális kihatású nagyhatalom egyike. Önmagát békés, önálló, független, nemzeti érdekeit határozottan megvédő, szabályalkotó, a világrend megújításáért fellépő, alternatív globális hatalomnak tételezi. Ha ezt az önjellemezést alaposan elemezzük és pontosan megértjük, akkor nem érhet bennünket nagy meglepetés Kína nemzetközi fellépése, akciói kapcsán. Ugyanakkor Kína gazdasági, társadalmi és politikai rendszere, hivatalos értékrendje jelentősen eltér a világ legtöbb országáétól, különösen a mi nyugati politikai körünkbe tartozókétól. Valójában ennek kinyilvánítása az, hogy a kínai külpolitika alternatív hatalomként definiálja az országot. Így kettős oka van annak, hogy növekszik a két legerősebb nagyhatalom szembenállása, a mindannyiunk életét egyre inkább befolyásoló, globális amerikai-kínai vetélkedés, és – sokak szerint – már el is kezdődött az új hidegháború. Egyrészt Kína felemelkedése és nemzetközi törekvései reálpolitikai kihívást jelentenek az USA globális dominanciájával szemben, másrészt az eltérő kínai berendezkedés és értékrend rendszerszintű politikai ütközést okoz a két ország között. Ezért megkerülhetetlen tényező Kína a mai világrend minden szereplője számára, akár együttműködni akar vele, akár riválisként, versenytársként, ellenfélként vagy ellenségként tekint rá.
Véleménye szerint miért egyre fontosabb Kína és Kelet-Ázsia?
A világgazdaság súlypontja gyorsuló ütemben tolódik át Kelet-Ázsiába. Ezzel párhuzamosan a globális béke és biztonság tekintetében is folyamatosan nő a térség jelentősége. Kelet-Ázsia gazdasági teljesítményének több mint felét Kína adja, és a térségben Kína az egyetlen globális kitekintésű politikai nagyhatalom. A gazdaság, a társadalom, az intellektuális teljesítmény és szellemi élet, a politika és a nemzetközi viszonyok egészében vált megkerülhetetlenné Kelet-Ázsia, illetve Kína. A világ egyetlen országa sem tudja gazdaságát fejleszteni, társadalmi jólétét, szellemi virágzását, környezeti biztonságát és politikai stabilitását növelni a kelet-ázsiai országokkal, köztük Kínával való kereskedelem, befektetések, technológiai, tudományos, kulturális, oktatási együttműködés és politikai kapcsolatok nélkül. Így van ez az Európai Unió és azon belül Magyarország estében is. Nekünk, magyaroknak természetesen továbbra is az európai környezetünk a legfontosabb, de amint kilépünk Európából, azzal találkozunk, hogy a világ többi része már legalább annyira veti szemeit Kelet-Ázsiára, Kínára, mint Európára vagy Amerikára. Évtizedes távlatban az Európai Uniónak is Kelet-Ázsia lesz a legfontosabb partnere.
Miért érdemes foglalkozni ezzel a területtel?
Az előző két válaszomból kiderül, hogy véleményem szerint mi adja Kína és Kelet-Ázsia objektív gazdasági, társadalmi, szellemi, politikai jelentőségét. Ahhoz pedig, hogy Magyarország ennek megfelelően tudja kezelni kelet-ázsiai, kínai kapcsolatait, sokféle előfeltételt kell megteremteni. Ezek között is kiemelkedően fontos, hogy magasan képzett emberfők olyan sokasága álljon rendelkezésre, amely beszéli e távoli térség nyelveit, érti kultúráit, ismeri gazdaságát, társadalmait, szellemi életét, hagyományait, szokásait, és képes arra, hogy az intenzív együttműködés motorjává és működtetőjévé váljon. Egyre több jele van annak, hogy ezt a specifikus szaktudást a munkaerőpiac is igényli és értékeli, az ilyen szakértelem jó karrierlehetőségeket tartogat. Szubjektív értelemben, egyéni életútválasztásként ezért is nagyon érdemes foglakozni ezzel a területtel.
A hallgatók mennyire vannak tisztában azzal, hogy Ön Magyarország egykori pekingi nagykövete?
Kétségtelenül jól esik, ha a hallgatók ismerik és tisztelik az ember korábbi teljesítményét, szakmai eredményeit. Ennek számos jelét tapasztalom évfolyamról évfolyamra. Még nagyobb öröm, amikor a kurzusaim során feltett elemzési kérdéseikből, szakmai felvetéseikből derül ki, hogy valóban érdekli őket a 30 éves diplomáciai pályafutásom és 6 éves nagyköveti tevékenységem során megszerzett tapasztalataim sok-sok eleme és következtetése. Mégis az a legfontosabb, hogy a tananyagba beépített ismereteim, tudásom, elemzői módszereim és gyakorlati diplomáciai technikáim minél nagyobb részét tudjam átadni a hallgatóknak, s ők képessé váljanak azok alkotó hasznosítására akkor is, amikor újabb és újabb feladatokkal, kihívásokkal találkoznak majd karrierjük során.
Milyen érzés egy diplomataként leélt élet után oktatni?
A diplomácia és az egyetemi oktatás részben hasonló tevékenység: mindkettőben a személyes kontaktusok és bizalom megteremtése, a kölcsönös tiszteleten alapuló, kreatív együttműködés kialakítása a kulcsmomentum. E nélkül ugyanis lehetetlen az eredményes és örömteli munka. Az oktatásban hasonló intellektuális kihívásokkal is szembesül az ember, mint a professzionális diplomáciában, és ugyanolyan szellemi örömet okoz a sikeresen megoldott feladat. Ugyanakkor az oktatás sokkal szabadabb és közvetlenebb emberi kontaktust jelent a szellemileg fogékony, nyitott hallgatókkal, az „érdeklődéstől csillogó szemű fiatalokkal”, mint a szakmai érintkezés a gyakran bizalmatlan, őszintétlen, szkeptikus vagy ellenséges diplomáciai partnerekkel. Egyáltalán nem bántam meg, sőt életem egyik legjobb professzionális döntésének tartom, hogy magas állami kitüntetéssel is elismert diplomáciai karrierem csúcsán, annak minden tapasztalatával és tudásával felvértezve, úgy döntöttem, hogy aktív pályafutásom maradék éveit az oktatásnak és tudományos elemzésnek szentelhetem. Ahogy a diplomáciai munkának is megvolt a maga személyes sikerélménye és varázsa, úgy az oktatói és kutatói tevékenységben is nagy szellemi kiteljesedést és örömet találok. Az meg külön megtiszteltetés, hogy oktatói munkámat a Pázmány vezetése címzetes egyetemi docensi címmel is elismerte.
Mi a véleménye a Pázmányról? Miben rejlik az egyedisége?
Mivel más egyetemekről is vannak oktatói tapasztalataim, nyugodtan kijelenthetem, hogy a Pázmány kifejezetten jó, nyitott szellemiségű, sajátos, egyedi, pozitív általános légkörű intézmény. Legjobban persze a Nemzetközi és Politikatudományi Intézetet ismerem, hiszen azon oktatok, annak a tanáraival és hallgatóival van a legtöbb személyes kapcsolatom, közös élményem és tapasztalatom. A Pázmánynak – a magas tudományos színvonalú képzés és a kreatív, alkotó légkör mellett – külön előnye, hogy nem egy személytelen „felsőoktatási nagyüzem”, hanem nagyon is emberi léptékű egyetem, ahol a közvetlen személyes kapcsolatok sokrétű hálózatai is kialakulnak évfolyamról évfolyamra. A személyes, közvetlen, szinte már családias légkör nagyban elősegíti az oktatás és tanulás hatékonyságát, kellemes, toleráns és eseménydús egyetemi életet biztosít, egész életre szóló élmények forrása. A kollegialitás és összetartozás még a mostani nehéz járványhelyzetben, a távoktatás sokféle kihívása között is erőt adó tényező.
Milyen kurzusokat tart a Pázmányon?
A Pázmányon tanított kurzusaim két csoportba sorolhatók, és a diplomáciában eltöltött életutam két fő aspektusához – magához a diplomáciai szakmához, illetve Kelet-Ázsiához és Kínához – kapcsolódnak. A nemzetközi tanulmányok mesterképzésen általános diplomáciai szaktudást átadó két kurzusom a nemzetközi válságkezelés és a diplomáciai gyakorlat. E képzésen külön kurzust is tartok Kína szerepéről a globalizálódó világban. Nagy öröm volt, hogy a koronavírus járvány előtt a külföldi hallgatóknak angol nyelven is oktathattam e diplomáciai kurzusokat. Bízom abban, hogy a járvány elmúltával ez újra napirendre kerül. A Kelet-Ázsia tanulmányok mesterképzésen is tartok két kurzust, amelyeken a térség nemzetközi viszonyait, illetve Kína politikai és társadalmi rendszerét igyekszem megismertetni a hallgatókkal. Utóbbi kurzus különösen fontos, hiszen a záróvizsga tárgyai között is szerepel. A kelet-ázsiai és kínai szaktudás fontosságáról és szükségességéről már szóltam. Ezért is nagyon remélem, hogy e mesterképzésen – a következő tanév kényszerű kihagyása után – 2022 szeptemberétől újra lesznek első éves hallgatók.
Mit mondana, milyenek a pázmányos hallgatók?
Korábban már említettem, hogy mennyire ösztönző az oktatói munkámban az élénk kontaktus az önállóan gondolkodó, kreatív és szorgalmas Pázmányos hallgatókkal, az „érdeklődéstől csillogó szemű fiatalokkal”. Több éves oktatói tevékenységem során még nem találkoztam a Pázmányon életunt, enervált, intellektuálisan passzív, érdektelen hallgatóval. Minden évfolyamon van több olyan hallgató, aki kritikus szemléletével is serkentően hat az oktatási-tanulási folyamatra, a tanárra és a többi hallgatóra is. Olyanok ők, mint a kovász a kenyérben. Gyakran előfordul, hogy a hallgatókban nem is tudatosodik, milyen nagy és sokrétű tudás birtokában vannak. Ezért óráimon arra biztatom őket, hogy a tanulmányozott jelenség, folyamat megértéséhez bátran hívják segítségül, alkalmazzák a más kurzusokon megszerzett tudásukat. Tényleg jó látni, mekkora sikerélményt okoz egy-egy ilyen komplex összefüggés felismerése. Az meg külön megtisztelő, amikor a hallgatók meghívnak szakestéikre és más kötetlen, baráti összejöveteleikre, és ezzel átlendítenek a „generációs szakadékon”. Az én koromban ennek már intellektuális frissítő, fiatalító hatása is van.
Mesélne a BTK-n működő Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoportról?
A PPKE kiemelt egyetem, amelynek jelentős szellemi kapacitása van arra, hogy komoly kutató tevékenységet folytasson. Kelet-Ázsia és Kína említett fontossága indokolja, hogy az egyetem e területen meglévő szellemi kapacitását a Modern Kelet-Ázsia Kutatócsoport – népszerű nevén PEACH – keretében is hasznosítsa. Magyarországon nagyon kevés kutatóműhely foglalkozik a kortárs Kelet-Ázsia egészével, nemcsak Kínával, Japánnal és Koreával, esetleg Indiával, hanem a kisebb, dél- és délkelet-ázsiai országokkal is. Így a PEACH szinte hiánypótló funkciót tölt be. A kutatócsoport konferenciáin elhangzó előadások, a publikált tanulmánykötetek, az aktuális fejleményeket feldolgozó rendszeres kerekasztal-beszélgetések és más események komoly közérdeklődést is kiváltanak. A PEACH nemcsak a magyar tudományt viszi előre, hanem a külső érdeklődők körében is tekintélyt vívott ki. Külön érdeme, hogy kutatási, előadói és publikálási lehetőségeket biztosít a felnövekvő fiatal generációnak, a Pázmányon és más egyetemeken tanuló vagy végzett ifjú kollégáknak, s így gondoskodik a szakmai utánpótlásról is. Salát Gergely tanár úr egyik jelentős tudományszervezői teljesítménye a kutatócsoport létrehozása és sikeres működése, amelyre alapozva megszületett a szélesebb közvéleményt rendszeresen elérő Orient Express rádióműsor is. Jómagam külső munkatársként veszek részt a PEACH-ben, előadásokat tartok, tanulmányokat publikálok, sőt a rádióműsorban is rendszeresen szerepelek, elsősorban kínai témákban.
Azoknak, akik e terület iránt érdeklődnek, nekik miben kell fejleszteniük magukat, milyen tudásra van szükségük? Mit tanácsolna nekik?
A Kelet-Ázsia iránt érdeklődőknek mindenekelőtt intellektuális nyitottságra van szükségük. A térség több, a miénktől sok mindenben eltérő, nagy civilizációnak ad otthont, a megismeréséhez és megértéséhez ezért leginkább nyitottságra, szellemi toleranciára van szükség. Erre az alapállásra kell építeni a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai ismeretek széles körét a térségről. Fontos, hogy legalább egy kelet-ázsiai nyelvet és nemzeti kultúrát jól ismerjen az, aki mélyebben akar a térséggel és országaival foglalkozni, de szükséges a szélesebb regionális összefüggések átlátása is. Meg kell találni a helyes arányt a tudáselemek szélessége és mélysége között, és mindig mindent megfelelő kontextusban kell elemezni és értelmezni. Különben könnyen az öntelt félműveltség álságos mindent tudásának hibájába eshet az ember. Aki pedig nem kutatói karrierre készül, hanem inkább a praktikum, a kelet-ázsiai országokkal való kapcsolatok alakítása, az együttműködésben való aktív részvétel vonzza, annak a fentiek mellett nagy figyelmet kell fordítania a nemzetközi kapcsolatok alakításának szabályaira, normáira – köztük a diplomáciára –, és célszerű elmélyülnie e normák sajátos kelet-ázsiai érvényesülésére, ott alkalmazott technikáira is. Mindezekből a Pázmányon nagyon sokat meg lehet tanulni, mind elméletileg, mind gyakorlatilag. Az egyetemen megszerzett képességekből és készségekből ebben a tekintetben is az intellektuális nyitottság a legfontosabb, hiszen később, a munka minden területén erre építve lehet majd sikereket elérni. A dolog kvintesszenciája a konkrét helyzet, feladat konkrét elemzése, megoldása, mozgósítva a rendelkezésre álló legtöbb elméleti ismeretet, tudást és gyakorlati képességet, tapasztalatot.
Készítette: PPKE Kommunikáció/Kemény Mária
Fotó: Kusai Sándor
