Az új koronavírus Kínában jelent meg először, s a súlyosan érintett országok közül Kína lett túl először a járvány első hullámán. Ezért érdemes áttekinteni a járvány kínai történetét és az itt bevezetett intézkedéseket. A sikerekből és a hibákból is sok tanulságot le lehet vonni.

A járvány eddigi kínai kezelésében négy szakasz különíthető el. Az első időszakban, amikor csak a helyi hatóságok tudtak az új kórokozóról, a veszélyt igyekeztek eltitkolni. A második szakaszban, amikor a központi kormány közbelépett, a rögtönzött korlátozások hirtelen bevezetése mellett elkezdték kidolgozni a különböző protokollokat, megoldási módokat. A harmadik szakaszban az időközben kidolgozott módszereket országszerte alkalmazni kezdték, mindenhol a helyi viszonyokhoz és fertőzöttségi szinthez igazodva. A negyedik szakaszban elindult a korlátozások óvatos feloldása. A szakaszok között a határ nem éles, az egyes időszakok egymásba csúsztak.

1) A felfedezés és titkolózás szakasza (2019. november – 2020. január 20.) 

A vírus valamikor 2019 november–decemberében jelent meg a közép-kínai Wuhan városában, először az itteni kórházak néhány orvosa észlelte a szokásos kezelésekre nem reagáló tüdőgyulladásos megbetegedéseket. December legvégén internetes fórumokon jelezték, hogy a 2002–2003-ban Kínában súlyos válságot okozó SARS vírushoz hasonló kórokozót azonosítottak, a helyi hatóságok azonban elhallgattatták őket. 2020 január elején néhány helyi intézkedés történt ugyan – például bezárták a fertőzés kiindulópontjának tartott piacot –, de a városi vezetés igyekezett az ügyet eltitkolni, a pánikot és botrányt elkerülni. Ez végzetes hiba volt, mert a vírus ebben az időszakban szabadon terjedhetett, sőt a holdújévre, a kínaiak legnagyobb ünnepére hazautazó vándormunkások a fertőzést Kína minden tartományában elvitték. A lezárás előtt 5 millió ember hagyta el Wuhant.

A helyzet január harmadik hetére vált tarthatatlanná, s legkésőbb ekkor a központi vezetés is értesült az új koronavírusról. Január 20-án az Államtanács (a kínai kormány) rendkívüli ülése foglalkozott vele, az intézkedések koordinálását január 26-a óta külön „vezetői csoport” végzi, melynek élén Li Keqiang miniszterelnök, az ország második embere áll. Ezzel új szakasz kezdődött a helyzet kezelésében: míg a hatóságok eddig a veszély eltitkolására törekedtek, ekkortól a teljes lakosság mozgósítása volt a jellemző, kiterjedt tájékoztató kampányokkal és drasztikus intézkedésekkel. 

2) A kapkodás és útkeresés szakasza (2020. január utolsó hete) 

Amikor a fertőzöttek száma elérte az 500-at, a halottaké a 17-et, január 23-án egyik pillanatról a másikra Wuhan városát, majd a környező városokat, illetve hamarosan az egész környező Hubei tartományt teljesen elszigetelték a külvilágtól. A vasúti, légi és távolsági buszközlekedés megszűnt, a tartományt azóta március 25-ig senki se hagyhatta el, s ezen belül a vuhaniak csak április 8-tól utazhatnak. Ezzel sikerült megakadályozni, hogy a Hubeien kívüli területeken jelentős fertőzési gócok jöjjenek létre, azokat leszámítva, ahol a korábban Hubeiből érkezők által már megjelent a vírus. Ezzel a kínai válság „kettévált”: Wuhanban és Hubeiben a járvány tovább tombolt, s az egészségügyi rendszer túlterheltségének köszönhetően a korai szakaszban a halálozási ráta a WHO adatai szerint 5,8% volt, míg Kína többi részében sikerült ellenőrzés alatt tartani, s a halálozási ráta 0,7% körül alakult.

Ezzel egy időben Kína többi részében is szigorú korlátozásokat vezettek be, s országos kampányok indultak az emberek közötti érintkezések korlátozására és a higiéniai szabályok betartatására. 

3) A korlátozások szakasza (február elejétől március közepéig) 

Ebben az időszakban másfél hónapon keresztül a kínai városi lakosság mozgását szigorúan korlátozták, s mindent a járvány visszaszorításának rendeltek alá. Mindez 760 millió ember mindennapi életét érintette. Jellemző volt a holisztikus szemlélet, vagyis nem egy módszerrel igyekeztek megoldani a problémát, hanem a legkülönbözőbb típusú eszközöket vetették be egyszerre. A gócpontban, Wuhanban kijárási tilalomhoz hasonló intézkedéseket vezettek be, máshol ennél valamivel enyhébb szabályok voltak érvényben. A központi kormányzat a koordinációt és az erőforrásokat biztosította, a konkrét rendelkezések helyről helyre változtak, a döntéseket decentralizáltan hozták.

Az alábbi intézkedéseket alkalmazták különböző kombinációkban (van, amelyiket lényegében mindenhol, más lépéseket csak bizonyos helyeken):

• A társasági eseményeket betiltották, a kulturális intézményeket, éttermeket, szórakozóhelyeket bezárták.
• A magánlátogatásokat, vendégségeket megakadályozták: a lakónegyedek, háztömbök bejáratánál felállított ellenőrző pontoknál a nem ott lakókat nem engedték be, a bent lakókat csak akkor engedték ki, ha igazolni tudták céljukat.
• Kötelezővé tették a lakáson kívüli maszkviselést.
• A lehető legtöbb helyen lázat mértek: a lakónegyedek, irodaházak, munkahelyek bejáratainál, busz- és metróállomásokon stb. önkéntesek, lakóbizottsági tagok és különböző állami alkalmazottak megmérték az arra elhaladók testhőmérsékletét.
• Nyomon követték a lakosok egészségi állapotát: az embereknek naponta meghatározott alkalommal meg kellett mérniük a lázukat, és egy mobiltelefonos alkalmazással feltölteni az adatot a megadott oldalra.
• Ha a hatóságok ezt szükségesnek látták, karhatalmi erők otthonukban kerestek fel lakosokat, hogy megmérjék a lázukat, s ha felmerült a fertőzés gyanúja, erőszakkal szállították el a potenciális fertőzöttet.
• Regisztrálták a mozgásokat: mobilos alkalmazással vagy manuális rögzítéssel a boltokban, éttermekben, irodaépületeknél stb. minden arra járó adatait feljegyezték, így szükség esetén utólagosan rekonstruálhatóvá vált egy-egy fertőzött elmúlt hetekbeli mozgása.
• A lakosságot pontosan és részletesen tájékoztatták, olyan applikációk, online térképek készültek, amelyeken mindenki láthatta háztömbre, néhol épületre lebontva, hogy hol van fertőzött.
• A gyárakat, egyéb munkahelyeket bezárták. Ez bizonyos helyeken spontán történt (mivel az ünnepre hazautazott munkások nem tudtak visszatérni), máshol a hatóság is kötelezte az üzemeket a működésük felfüggesztésére. A szolgáltatások nagy része – fogyasztók híján – adminisztratív intézkedések nélkül is megszűnt.
• Rendszeresen fertőtlenítettek: az ellenőrző pontokon gyakran kéz- és cipőtalpmosás volt kötelező a ki- és bejövőknek, a lifteket és egyéb publikus helyeket gyakran fertőtlenítették.
• Önkénteseket mozgósítottak: az állami szervek felhívására több százezer önkéntes jelentkezett szolgálatra, ők olyan feladatokat végeztek, mint a lázmérés az ellenőrző pontokon, ételszállítás, gyerekre vigyázás, alapvető ápolói tevékenység stb.
• Szabályozták az árakat: a védekezéshez szükséges áruk (pl. maszkok), alapvető ellátási cikkek árát rögzítették, a hirtelen árat emelő kereskedőket súlyosan megbüntették.
• Azokat, akik a különösen fertőzött területekről érkeztek, szoros megfigyelés alá helyezték, lakásukba zárták őket, egyéb diszkriminatív intézkedéseket alkalmaztak velük szemben.

A fenti – nem orvosi – módszerek mellett a fertőzött területeken az alábbi egészségügyi intézkedéseket vezették be:

• „Lázklinikák” hálózata állt fel rövid idő alatt. A tüneteket észlelő lakosoknak először itt kellett jelentkezniük, illetve ide szállították azokat, akik fennakadtak valamely testhőmérséklet-vizsgálati ponton. Itt az egyéb betegségek kizárása után tesztet végeztek, s a pozitív leletűek innen kerültek – tüneteik súlyosságától függően – kórházba vagy ideiglenes kórházba.
• Elkülönítették a koronavírussal foglalkozó kórházakat vagy részlegeket, illetve az egyéb ellátást nyújtókat. A két típusú egység között nem volt átjárás, a két személyzet nem érintkezett.
• Az intenzív kezelésre szoruló COVID-19-es betegek továbbra is a kórházakba kerültek.
• A tünetmentes vagy enyhe tüneteket mutató fertőzöttek olyan ideiglenes kórházakba kerültek, amelyeket iskolákból, szállodákból stb. alakítottak ki vagy újonnan építettek. Ezzel megakadályozták, hogy a vírushordozók megfertőzzék a családtagjaikat.
• A fertőzött személyekkel korábban kapcsolatba került embereket ideiglenes karanténközpontokban (pl. sportcsarnokokban) szállásolták el és folyamatos megfigyelés alatt tartották.
• A kórházból elbocsátott gyógyult fertőzötteket is ideiglenes központokban helyezték el egy időre, mielőtt hazatérhettek volna családjukhoz.

Ezzel sikerült elérni, hogy a fertőzött és a potenciálisan fertőzött személyek el legyenek szigetelve a nem fertőzöttektől, s ne tudják átadni másoknak a vírust. Mindehhez szisztematikus és kiterjedt tesztelésre és felderítésre volt szükség. A kezdeti teszthiány után februártól már naponta sok ezer tesztet tudtak végezni, és önkéntesekből álló nyomozó csoportok ezrei foglalkoztak minden egyes fertőzött kapcsolatrendszerének feltárásával. 

4) A korlátozások feloldása 

Másfél hónapos zárlat után, március elejétől-közepétől elindult a korlátozások fokozatos feloldása. A járvány a kínai gazdaság nagy részének leállását okozta, s a visszavonhatatlan károk, tömeges csődök és az ezzel járó munkanélküliség megelőzése érdekében elkerülhetetlen volt a gazdaság újraindítása. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy ha túl gyorsan kezdenek el tömegesen érintkezni egymással az emberek, akkor kialakulhat a járványnak egy második hulláma. Jelenleg a kínai vezetés azon dolgozik, hogy a gazdaság működésének normalizálását a második hullám elkerülésével hajtsa végre, ami nem könnyű feladat. Nincs nyoma győzelmi mámornak, általános felszabadulás-érzésnek, a kulcsszó most az óvatosság. Ha valahol hirtelen megszaporodnának az esetek, azonnal újra tudják indítani azokat a mechanizmusokat, amelyeket az első hullám alatt kiépítettek.

A szerző részletesebb elemzését az új koronavírus okozta járvány kínai kezeléséről lásd a Külügyi és Külgazdasági Intézet honlapján: https://kki.hu/az-uj-koronavirus-okozta-jarvany-kezelese-kinaban/

Képek: Wikimedia Commons