Hat évig (2000 – 2006) dékánhelyettesként, majd újabb hat évig (2006 – 2012) dékánként dolgozott Nyékiné Gaizler Judit az egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán (ITK). Ezt követően 2016-ig prodékánként segítette a kar munkáját. Életrajzából kiderül, hogy az ELTE-n szerzett matematikus diplomát, illetve folytatott általános és alkalmazott nyelvészeti tanulmányokat. Az egyetem befejezését követően 1972-től tanársegédként, majd docensként oktatott és kutatott az ötgyermekes édesanya. Életútjáról, tudományos tevékenységéről, gondolatairól, hitéről nyilatkozott Sályi Andrásnak, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztőjének a Hűség hithez, tudományhoz című interjúkötetben, amely a Kairosz Kiadónál jelent meg 2019-ben. A kötetet családias hangulatú rendezvényen, 2020. február 19-én este, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Információs Technológiai Karán mutatták be.
Professzorasszony az ITK megalapításától kezdve végezte a számítógép-programozás és szoftvertechnológia tárgyak szakmai felügyeletét, valamint a képzés szinkronizálását. Fontos feladatának tekintette a hallgatók lemorzsolódásának csökkentését, ezért hívta életre az animátorok közösségét, ahol a felsőbb éves hallgatók segítették a frissen belépőket. Kiemelt célnak tartotta a kar katolikus jellegének vállalását és hangsúlyozását, de ezt mindig kellő tapintattal, empátiával és példamutatással tette.
Az interjút készítő Sályi András iménti jellemzése magától értetődővé válik, amint megismerkedünk a professzorasszony családi hátterével. Orvosdinasztiából származik, édesapja, Gaizler Gyula még a diktatúra idején, baráti összejövetelek címén, keresztény szellemi központot hozott létre a lakásukon. Később az alakuló Nagycsaládosok Országos Egyesületében a szervezőbizottság elnöke lett. Alapítója a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságnak és a Magyar Bioetikai Társaságnak. 1996-ban II. János Pál pápa, egyetlen magyarként, meghívta őt a Pápai Életvédő Akadémia tagjai közé. Gaizler Judit ehhez hozzáteszi: „Ugyanakkor csalódással vette tudomásul, hogy hiába volt a rendszerváltás, nem sikerült elérnie, hogy legyen akárcsak egy olyan kórház Magyarországon, ahol – lelkiismereti okból – nem végeznek abortuszt.”
Ilyen szellemi és világnézeti környezetben nevelkedett a fiatal leány, akinek kiemelkedő képességei már korán megmutatkoztak. A Radnóti Gimnáziumba járt, s osztályában ő volt az egyetlen vallásos, és az egyetlen, végig kitűnő bizonyítvánnyal. „Életemnek komoly része volt, hogy vallásos vagyok, templomba járok. Eszembe se jutott, hogy titkoljam, mert ez számomra nagyon fontos dolog volt…”
Tanár szeretett volna lenni, ideológiai okok miatt iskolája azonban nem támogatta továbbtanulását ezen a vonalon. Matematikusnak jelentkezett, ugyanakkor elevenen élt benne a keresztény humanista szellemiség. Tamási Áron emlékezetes gondolatát idézve – „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – így vall: „Ez a mondat sokszor megszólal bennem, sürget, hogy segítsek én is otthont teremteni. Otthont a családomnak, a gyermekeimnek, a pótgyermekeimnek, a diákjaimnak, a munkatársaimnak, segítsek kialakítani ebben a rideg, teljesítménycentrikus világban olyan szigeteket, ahol a szeretet és a bizalom légkörében élve erőre kapunk…” Ebben a törekvésében tökéletes társra talált férje, Nyéki Kálmán mérnök személyében.
Sikerült összeegyeztetnie tudományos karrierjét és a harmonikus családi életet. Öt gyermekük született, közben töretlenül folytatta szakmai felkészülését, majd egyetemi oktatói munkáját. Ehhez azonban – nem a fájdalom hangján – hozzáfűzi: „…megszületett bennem a belső döntés: akárhogyan alakul is az életem, nekem mindig és mindenképpen a családom lesz az első… Tény, hogy nem lettem soha olyan szinten matematikus, mint amilyen a kedvem szerint akár lehettem volna.”
Matematikusként egyre inkább az információs technológia világa vonzotta. A mesterséges nyelvekkel, a programozási nyelvekkel foglalkozott. Noam Chomsky, amerikai nyelvész eredményei alapján foglalkozott számítógépes nyelvészeti kutatásokkal, felvázolva a számítógépes fordításprogramok lehetőségeit és egyben határait. „De engem igazán nem a nyelv, hanem a mögötte lévő szabályrendszer izgatott.”
A Pázmány Péter katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karát Roska Tamás professzor alapította. Elsők között hívta meg Gaizler Juditot munkatársának a kar alapításához. „Az, hogy a katolikus egyetem újból létező valósággá válik, nagy örömet jelentett számomra, és azt mondtam, igen, ebbe érdemes belefektetni az energiát.” Azonosult Roska Tamás gondolatával: a jövő a biológia motiválta információs technológiáé. „A biológia és a számítástechnika együttműködése olyan területek előtt nyit utat, amire korábban nem is gondoltunk. És akkor még a mesterséges intelligenciáról nem is ejtettünk szót.” A bionika, tehát az élettudományok és a műszaki természettudományok egyfajta együttműködésének célja az emberi élet minőségének a javítása.
A kutatóegyetemeken világszerte elterjedt rendszer szerint működik az ITK. Ennek lényegéről professzor asszony a következőket mondja: „A különböző szakokon nincsenek hierarchiába szervezett tanszékek. A tanárok önállóan felelnek a tárgyaikért, ezek pedagógiai összehangolása a tantárgycsoportokban történik, kreditrendszerben, az akkreditált tanterveknek és az előfelvételi rendszernek megfelelően. Az oktató felelőssége, hogy melyik évben mit tanít a hallgatóknak, ami a különféle csúcstechnológiák gyors fejlődését figyelembe véve hatalmas kihívás, de ez adja azt a rugalmas lehetőséget, hogy az oktatás színvonala a világ élvonalában legyen.”
A tudományterület számos bioetikai kérdést is felvet. Ezzel kapcsolatban Gaizler Judit azt mondja: „Azt hiszem, ez pont úgy van, mint az élet legtöbb fontos kérdésénél: a mi erkölcsi felelősségünk, hogy milyen világot építünk, hogyan programozzuk a robotjainkat, mit engedünk, hogy megtanuljon és mit nem, vagyis mennyire tartjuk ellenőrzésünk alatt.” Az elgépiesedés, az elszemélytelenedés veszélyével kapcsolatban állítja: „A személyes jelenlét pótolhatatlan. A technikai fejlődéstől tehát nem megijedni kell, hanem eszköznek tekinteni azt, hogy az igazi értékeket ezen keresztül is megmutassuk.”
Mit jelent a természettudományos kutató számára a hit? A portrékötet visszatér ehhez a kérdéshez. „A legegyszerűbben úgy tudom megfogalmazni, ha azt mondom, nem mit, hanem kit. Jézus Krisztust. Nem szeretnék nagy szavakat használni, de az, hogy Őt ismerhetem, a legjobb dolog, ami történt velem.” Ebből természetes módon következik a tudomány és a hit viszonyára vonatkozó megállapítása. „Egy egészen komoly tudós mondta, ha a tudomány poharát félig kiisszuk, akkor azt hisszük, hogy nincs Isten, de minél többet iszunk ki belőle, annál jobban látjuk, hogy ennek a mélyén ott van Isten.” S az ember – a tudós – társteremtő Isten művében. „A világ teremtése még nincs befejezve, most még csak a hatodik napon vagyunk.”
Jövőre vonatkozó terveit végül ekként foglalja össze Gaizler Judit a személyiségét gazdagon bemutató, őszinte hangvételű kötetben: „Nagyon fontos, hogy az Egyház, a mi Egyházunk, az én Egyházam nyisson az elveszettek felé… Az újraépítés szolgálata, bármilyen kis mértékben is, ez még célom… Igen, egyszer csak eltelik az élet, és hálás vagyok érte mindenestül a Jóistennek. Amit még kívánok: a hátralévő életem legyen köszönet és szolgálat.”
Írta: PPKE Kommunikáció/E.I.
Fotó: PPKE
