A teológiai tanárok éves konferenciájára hagyományosan januárban kerül sor az egyetem Hittudományi Karán (HTK). Idén A teremtés igazsága – a teremtésvédelem kötelezettsége címmel hirdették meg a tanácskozást, első alkalommal az egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontjával közös szervezésben, január 26-27-én. Az előadók több hazai egyetemről, illetve főiskoláról érkeztek: Evangélikus Hittudományi Egyetem, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, Pécsi Tudományegyetem, valamint a PPKE Jog- és Államtudományi Kar, illetve a Hittudományi Kar. A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Római Katolikus Teológiai Fakultását képviselte Zamfir Korinna és Bodor Attila, Prem Xalxo jezsuita atya pedig a római Gergely Egyetem oktatója. Részvételével megtisztelte a konferenciát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia több tagja.      

A teremtésvédelem, a világi tudományokban használt kifejezéssel az ökológia, a környezetvédelem napjaink egyik fontos és időszerű kérdésévé lépett elő – hangsúlyozta Puskás Attila, a HTK dékánja. A PPKE-en Fenntarthatóság, állóképesség – az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás társadalmi kihívásai címmel kutatási program indult a Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének részvételével.  

A katolikus Egyház más keresztény egyházakkal együtt évtizedek óta intenzíven foglalkozik a teremtésvédelem kérdésével, és elkötelezett bolygónk, közös otthonunk gondozásában, csakúgy, mint az ökológiai felelősségre nevelésben. Puskás Attila a témakör egyik fontos pápai megnyilatkozásával kapcsolatban kifejtette:  „Ferenc pápa a Laudato si’ kezdetű, 2015-ben megjelent enciklika bevezetésében felidézi annak a mintegy fél évszázados tanítóhivatali erőfeszítésnek a jelentős állomásait, amelyek során elődei, Szent VI. Pál, Szent II. János Pál és XVI. Benedek pápa az egész teremtésre, a társadalomra, a népek együttélésére és az erkölcsi megújulásra kiterjedő átfogó, integrális ökológia megalkotásához adott lényegi szempontokat, s mely Ferenc pápa körlevelében nyerte el módszeres és szisztematikus kiteljesedését.”

Zlinszky János Környezet- és teremtésvédelem című, 2016-ban közölt tanulmányában arra a kölcsönhatásra hívta fel a figyelmet, mely a környezetvédelemmel kapcsolatos kutatások, a nemzetközi politikai programok és a szentszéki megnyilatkozások között figyelhető meg. „Az Egyháznak és a teológiának nemcsak mondanivalója és felelőssége van, hanem hatást is gyakorol a teremtés megóvása és gondozása területén az emberi magatartásra, de akár a politikai tervezésre és a döntéshozatalra is.”

A konferencia egyik céljaként jelölte meg Puskás Attila, hogy kifejtsék Ferenc pápa Laudato si' enciklikájának „mint a teremtésvédelem magna chartájának a mondanivalóját”. Ennek megfelelően az előadások öt témakört öleltek fel. A bevezetőben Ferenc pápa enciklikájának jelentőségéről és recepciójáról értekeztek az előadók, majd a dokumentum üzenetét több szempontból – biblikus, patrisztikus és fundamentálteológiai, ökumenikus és gyakorlati teológiai megközelítésben – tárgyalták.

„Konferenciánk másik célja annak keresése – folytatta Puskás Attila –, hogy a teológia a bibliai tanítás, a szenthagyomány és a liturgia aktualizáló értelmezése révén, ökumenikus igénnyel hogyan járulhat hozzá a teremtés igazságának elmélyítéséhez, a teremtésvédelem ebből fakadó felelősségének tudatosításához és motivációjának erősítéséhez.”

Szoros összefüggés van a hívő-teológiai valóságértelmezés és a felelős erkölcsi cselekvés között. „Minél világosabban látjuk a teremtés igazságát, jóságát és szépségét, a teremtői mű logoszát, annál inkább tudatosodik bennünk a teremtés megóvásáért viselt felelősségünk, és annál motiváltabbak leszünk arra, hogy változtassunk a teremtéshez fűződő helytelen viszonyulásunkon; önmagunkat és közösségeinket ennek megfelelően formáljuk, és együtt cselekedjünk Isten teremtett világáért. A teremtésvédelem teológiai indokai az igazságosság jogi és erkölcsi szempontjait erősítő, de ezeken egyben túl is mutató többletmotívumokat nyújtanak a helyes cselekvéshez.”

Ferenc pápa 2013-as beiktatási beszédében ezekkel a szavakkal hívta fel a figyelmet a teremtő Istentől kapott hivatásunkra: „A meghívás a gondviselő szerepére nem csak nekünk, keresztényeknek szól. Van egy általános emberi dimenziója is, ami mindenkire vonatkozik. Azt jelenti, hogy védjük az egész teremtett világot, annak minden szépségével. Azt jelenti, hogy tiszteljük Isten minden egyes teremtményét, és a környezetet, amelyben élünk. Azt jelenti, hogy védjük az embereket, szerető gondoskodással fordulunk minden egyes személy, különösen a gyermekek, az idősek, a kirekesztettek felé. Kérve kérem azokat, akik felelős pozíciót töltenek be a gazdaságban, a politikában, a társadalomban, kérek minden jóakaratú embert: legyünk a teremtés gondviselői, Isten tervének őrzői, egymás és a környezet védelmezői.”

„A teremtésvédelem olyan, mint maga a hit. Nem egyes témákhoz kapcsolódóan kell kezelni, hanem az élet minden területét át kell hogy fonja!" – hangsúlyozta a konferencián Hidvéghiné dr. Pulay Brigitta a Teremtésvédelmi Kutatóintézet munkatársa. Az intézeti tevékenység bemutatása során megvilágította azt az erkölcsi, morális párhuzamot, amely Ferenc pápa Laudato Si! enciklikája és az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok között áll fenn. Ferenc pápára utalva kemelte, hogy a probléma gyökere alapvetően erkölcsi eredetű. Ismertette az intézet munkájának öt fő területét. Majd a Gaudium et Spes pápai enciklika szavait idézve elővigyázatosság elve és a felelősség elvének szerepére hívta fel a figyelmet.

Rámutatott, hogy az a fajta környezetvédelem és zöld politika, ami napjainkat dominálja, alapvetően életellenes. A Katolikus Egyháznak fontos szerepe és felelőssége van abban, hogy az emberek elé tárjuk és bevezessük az erényetikai és katolikus tanításokon alapuló környezetvédelmet, életvédelmet. Magyarország ezek alapján kell, hogy megfogalmazza az ökoszociális fenntarthatósága eléréséhez szükséges lépéseket. A Teremtésvédelmi Kutatóintézet a holisztikus szemléletet megvalósítva, egy ténylegesen horizontális megközelítéssel kezeli a felmerülő problémákat, megoldásorientált szemlélettel. A Teremtésvédelmi Kutatóintézet mindebben támaszkodik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel való együttműködésre is, akik mind tudásukkal, mind infrastruktúrájukkal aktívan hozzájárulnak a program sikeréhez, amely az Információs és Technológiai Minisztérium támogatásával indult el - zárta beszédét Hidvéghiné dr. Pulay Brigitta.

Bándi Gyula, a PPKE jogi karának a professzora, az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese a következőkben foglalta össze gondolatait:

A jövő nemzedékek kérdése erkölcsi téren 50-60 éve napirenden van a Vatikán, az Egyház megnyilvánulásaiban, és egyre inkább szerepet kap a nemzetközi és a hazai jogi megnyilvánulásokban is.

Már az 1972-es stockholmi nemzetközi konferencia említést tesz erről. A teremett világ öröksége elsősorban nem minket illet, hanem az egész emberiséget, így a jövő nemzedékeket is. A jövő nemzedékek megérdemlik, hogy legalább a mi számunkra adott lehetőségekkel élhessenek. Ez egyrészt morális kötelezettség, hiszen rendkívül nehéz ezt jogi kötelezettségként megállapítani, bár egyre inkább megjelenik ilyen formában is.  

A jogi megközelítésben két kérdés vetődik fel. A jövő nemzedékek jogait kell-e keresnünk, és ezeknek szükséges-e „jogosítványokat” biztosítani? Erre sokan kétkedéssel válaszolnak: hogyan lehet ezt elérni? Ennél egyszerűbb és gyakorlatiasabb, ha a jelen generációk önkorlátozását, kötelezettségeit, a velük szemben támasztott követelményeket fogalmazzuk meg.

Az ENSZ tavalyi dokumentumaiban már hangot kap: nemzetközi és nemzeti szinten olyan intézményekre van szükség, amelyek mintegy őrzik a jövő nemzedékeknek azokat a jogait, amelyek a mi kötelezettségeinkként fogalmazódnak meg. A kérdés tehát az: megfelelünk-e vajon saját kötelezettségeinknek? A jogi szabályozás szempontjából nehéz kérdés, morális szempontból azonban egyértelmű.

Szuromi Anzelm, a HTK professzora kifejtette:

Nem szabad megragadnunk elméleti síkon, az elméleti eszmefuttatásokat át kell ültetni a gyakorlatba, s figyelembe kell venni, hogy az elméletek nem egyetlen tudomány területén, hanem több tudományterület egymást gazdagító keresztmetszetében foghatók föl.

Nem szabad elfelejteni, hogy a fenntarthatóság középpontjában az emberi személy áll, integritásával, egyediségével, felelősségével, emberi feltételeivel, egész életével és méltóságával – mondja Turkson bíboros a Laudato si’ enciklika alapján.

Az enciklika az ember egyedülálló természetfeletti hivatására épül, amelyet a teremtés által kapott. A hatályos egyházi törvénykönyv ezt a sajátos emberi felelősséget és ennek teljesítését – az ember Istennel szembeni kötelességét és az ebből fakadó jogait – több kánonban tárgyalja. Hangsúlyozom: első az Istennel szembeni kötelesség, s ebből következnek a jogok. A teremtésvédelem – környezetvédelem – lassú előrehaladása miatt kénytelenek vagyunk kritikával illetni a döntéshozó világi szervezetek vezetőit.  

Martos Levente Balázs, a HTK oktatója biblikus szempontból a következőképpen fogalmazott:

Mindannyian rendelkezünk azzal a hétköznapi tapasztalattal, hogy időnként vissza kívánunk vonulni a zajos városi környezet szívünket, fülünket betöltő zúgásából a természeti környezetbe, amely megnyugtat és elcsendesít.

Az ószövetségi Jób könyvében a súlyos kérdések és az Istennel való perlekedés után éppen Istennek a természetben való megjelenése vezet el a megoldáshoz, miközben megdöbbentő erővel tárul fel a természet sokfélesége, gazdagsága.

A Prédikátor Könyvében a teremtett világ körforgása, a nap, a felhők, a vizek visszatérése arra a keretre utal, amelyben az embernek vissza kell találnia az Istentől kapott ajándékokhoz. Nehéz, kritikus helyzetekben az ember alapvető tapasztalatokat keres, amelyekben megtalálja önmaga építőköveit, és Isten akaratának megfelelően kezd el építkezni.

Amit értékesnek tartunk, arra vigyázunk. Kétezer évvel ezelőtt még nem jelentkezett olyan módon a teremtett világ károsodása, mint napjainkban, de az akkori emberek is látták, micsoda érték a bennünket körülvevő környezet. Az említett bibliai példákban saját megküzdési képességünkhöz kapunk bátorítást, hogy ne felejtsük el, a nekünk ajándékozott természet mennyire szükséges ahhoz, hogy felülkerekedjünk a mindennapok gondjain.

Kránitz Mihály, a HTK professzora ökumenikus szempontból így összegzett:

Az 1910-ben indult ökumenikus mozgalom, majd az Egyházak Világtanácsának 1948-as létrejötte idején még nem jelentkezett annyira égető kérdésként az ökológia, a teremtésvédelem, mint napjainkban. Inkább tanbeli szempontok kerültek elő az 1954-es evanstoni, az 1961-es újdelhi tanácskozásokon. 1968-ban Uppsalában újjászerveződött a világtanács. Ekkor vettek részt első alkalommal katolikusok is megfigyelőként.

A későbbiekben egyre inkább előtérbe kerültek a teremtésvédelem kérdései. Míg a tanbeli kérdések megosztják a keresztény egyházakat, addig a közös Föld, a teremtés iránti felelősség egységbe kovácsolja őket. Erre vonatkozó dokumentumok és elhatározások születtek az Egyházak Világtanácsában, amely számbeli súlyánál fogva jelentős hatást gyakorol a társadalmi, közéleti szereplőkre.

2022 szeptemberében, Karlsruhéban az Egyházak Világtanácsának 11. nagygyűlése szintén kiadott egy teremtésvédelemmel foglalkozó dokumentumot. A fogyasztói társadalomban a selejtet eldobjuk, pazarlóan élünk, és az egyházak ráirányítják a figyelmet, hogy a Teremtő azzal bízta meg az emberiséget: őrizze és művelje a használatára kapott természetet, a Földet. Ennek hangoztatása, napirenden tartása a világtanács alapvető feladatai közé tartozik.

A konferencia élő közvetítése során készült videófelvételek itt tekinthetők meg: 

Első nap: https://youtu.be/bSGAqRLcCsA
Második nap: https://youtu.be/T-wLo7S4SGo