2023. március 31-én (pénteken) 19:30-kor a Hittudományi Karon a Gödöllői Szimfonikus Zenekar adott koncertet Bali János Liszt-díjas karnagy vezetésével. Az eseményen Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán című művének hangjai csendültek fel.

A zeneszerző művében Jézus utolsó hét szavát dolgozza fel, melyhez – az eredeti cadizi katedrálisban történt bemutatóhoz híven – Kránitz Mihály teológus professzor tolmácsolásában rövid elmélkedő gondolatok is elhangzottak.


Beszámoló az eseményről:

Bali János a koncert bevezetéseként tartott előadásában ismertette a mű születésének történetét, felépítését és szellemtörténeti helyét. A Krisztus hét szava a kereszten már Haydn korában a zeneszerző egyik legismertebb alkotása volt, és azóta is az egyik legkiválóbb műveként tartják számon.

A kompozíció most olyan módon hangzott fel, ahogyan annak idején Spanyolországban. A pap fölolvasta a krisztusi szavakat és rövid elmélkedéseket fűzött hozzájuk.

A mű 1787-ben Bécsben, az Artaria zenei kiadónál háromféle változatban jelent meg. Először a szimfonikus zenekarra írt anyag, ezt követte a vonósnégyes változat. Az év végén pedig megjelent egy zongoraátirat.

Nem tudjuk, mondta Bali János, melyik volt a mű eredeti változata. A hagyomány a szimfonikus zenekari verziót helyezi előtérbe, de egyre több zenetudós hajlik afelé, hogy esetleg a vonósnégyes lehet az eredeti.

Haydn művéből később valaki oratóriumot írt, de Haydnnek ez nem tetszett. Van Swieten báró, Hollandia bécsi követének kérésére Haydn elkészítette a zenemű oratórium változatát 1796-ban.

A Hittudományi Karon a vonószenekari változat hangzott fel, huszadik századi szokás szerint nagybőgővel kiegészítve. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy megszólaljon a zenekari változat egy-két szép vonása.

Húsvétra, a kereszténység legnagyobb ünnepére készülve az alábbiakban Kránitz Mihálynak az egyes tételszünetekben elhangzott elmélkedéseit olvashatják.

                                     

Kránitz Mihály professzor bevezetésként a következőket mondta:

A művészi zene kifejező erejével keresztény hitünk legkiemelkedőbb pontjához, Krisztus keresztáldozatához érkeztünk. Szavakat hallunk a keresztről, melyek az emberiség megváltásának lényegi, hangsúlyos állomásai. A Golgota, ahol most lélekben tartózkodunk, Jeruzsálemben van, így mi is ott vagyunk ebben a ma is meglévő, s Szent Sír-bazilikában megtekinthető helyszínnek a közelében, ahol lejátszódik az esemény, mely döntő módon meghatározta az egész emberiség létét, sorsát és jövőjét. Ez az az óra, amiért Jézus eljött. Mindezt megelőzte a keresztút tíz stációja, melyek szintén jelentős üzenetet hordoznak. Most viszont Jézus, akit a hatodik óra körül felfeszítenek a keresztre, a szenvedés vállalása mellett súlyos szavakat mond, melyek mint egy végrendelet, belevésődnek a jelenlévők szívébe. Jospeph Haydn az egyetemes művészet, a zene eszközeivel fejezi ki hitét és megrendültségét Jézus kereszten kimondott szavainak tolmácsolásával. Némely szó csak egy felkiáltás, egy rövid mondat, melyet mindenki jól hallott, és nem tehette meg, hogy előbb vagy utóbb ne gondoljon rá.

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

Az első szó, az első kijelentés, amelyet a keresztről hallunk, összefoglalja Jézus egész küldetését, mellyel megnyitotta az Atya irgalmas szívét az embereknek. Magához hív, mert Ő szelíd és alázatos szívű. A borzalmas keresztre feszítés utáni első megszólalás mintegy megelőlegezett szeretettel, már-már botránkoztató módon, azonnal fel is oldozza kivégzőit bűneik alól: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Lk 23,24)

Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban

A keresztre fezsített helyzete olyan, hogy kitárt karral van előttünk. Így látjuk Őt! Sokan bámészkodnak, gúnyolják, és ezt teszi a vele együtt felfeszített két gonosztevő közül az egyik. Ám a másikat megérintette az igaz szenvedése, és úgy, ahogy az a sok-sok beteg, aki korábban a gyógyulását kérte tőle, most az örök életet kéri Jézustól. Ismét Isten irgalma, az emberek iránti végtelen szeretete nyilvánul meg válaszában: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43).

Asszony, íme, a te fiad – íme, a te anyád

Nem is gondolnánk, mennyi esemény történt Jézussal és Jézus körül kiszolgáltatott helyzetében, ám tudja és látja, hogy nincs egyedül. „Stabat mater dolorosa iuxta crucem – Jézus keresztje alatt ott állt anyja és a szeretett tanítvány. Az elsőszülött gyermek még ekkor is, a kereszten is gondoskodik édesanyjáról. Máriát a legfiatalabb tanítványra bízza, aki nem idegen anyja számára sem, mivel Jánost meghívásától kezdve az utolsó pillanatig Jézus mellett látjuk, ezért így szól hozzájuk: „Asszony, íme a te fiad”, és „íme, a te anyád” (Jn 19, 25.27). És éppen János leírásából értesülünk arról, hogy „attól az órától fogva házába fogadta őt” a tanítvány.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

Zsidó vallási kötelesség volt minden családi körben a zsoltárok imádkozása és éneklése. Mire egy fiatal felnőtt lett, mind a 150 zsoltár a fejében, a vérében és a szívében volt. Ezekben emberek fogalmazták meg érzelmeiket, sokszor nyomorúságos helyzetükben. Jézus olyannyira azonosul velünk – bár tudja, hogy Atyja mindig vele van és soha nem hagyja el –, hogy törékeny emberi állapotunkat átélve a zsoltáros szavaival így fohászkodik: „Éli, Éli, lamma szabaktani? – Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? (Mt 27,46).

Szomjazom

Egy ember függ a kereszten. Római katonák lándzsái őrzik. A nép vezetői nézik a szenvedő testet, öntudatlanul is teljesítve, amit a próféta jövendölt, hogy „Feltekintenek arra, akit keresztülszúrtak”, de magatartásuk mögött inkább az elégtételvétel, a kíváncsiság vagy éppen a bosszú érzése húzódik meg. Jézus már földi életében sem rejtette el az emberi természetéből fakadó fáradságot, éhséget és könnyeket, s most ott a kereszten ismét megszólal: „Szomjazom” (Jn 19,28)

Beteljesedett

Jézus, a szeplőtelen bárány, ahogyan majd János a Jelenések könyvében nevezi, aki olyan, mintha leölték volna (Jel 5,6), tudatában van, hogy most megy végbe mindaz, amit ő értünk tett, mert ő arra született és azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról (Jn 18,37). S mivel tudta, hogy mindazt, amit róla a törvény és a próféták előre megmondtak, véghezvitte, így sóhajtott fel: „Beteljesedett” Jn 19,30).

Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!

Az emberi test által megélt fájdalmat legyőzve, a keresztre feszített Jézus feltekint az égre, s az utolsó vacsorán megtapasztalt lelkületben, amely elővételezte a valóságos áldozatot, akkor és most is mennyei Atyjához fordul, kijelentve, hogy „a feladatot, amelynek elvégzését rám bíztad, elvégeztem”, „dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17, 4-5). Egy végső lelki és fizikai erőgyűjtéssel kimondja legutolsó szavait: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! (Lk 23,46). Mindez a kilencedik órában, azaz délután három órakor történt, mely óra és pillanat szent a mi számunkra, s majd egy hét múlva nagypénteken – de ha lehet, minden pénteken – emlékezzünk ebben az órában Jézusnak a kereszten kimondott szavaira, melyek oly sok ember szívét megérintették.               

Az eseményt a PPKE élőben közvetítette. A felvétel a https://tinyurl.com/ytsrh6b4 linken érhető el.

Az esemény plakátja: