A húsvéti készülődés jegyében, a katolikus egyetem újraalapításának 30. évfordulójára meghirdetett emlékév egyik kiemelkedő eseményeként mutatták be a Bűnök és erények versengése, avagy az irgalmasság győzelme című, 18. századi csíksomlyói misztériumjátékot az egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának Boldog Özséb Színtársulata előadásában, a jezsuiták Párbeszéd Házában, április 3-án.  

A jelenlévőket Kozma Gábor lelkiségi dékánhelyettes köszöntötte. Feladatunk, hogy jobbá tegyük a világot – hangsúlyozta Birher Nándor dékán bevezetőjében. „Ennek az első lépése az, hogy figyeljünk a Teremtő akaratára.” Erre csak akkor tudunk figyelni, ha időt adunk magunknak az elmélyült gondolkodásra, „jobban koncentrálunk a megtérésre”.

A Boldog Özséb Színtársulat (BÖSZK) célja, folytatta a dékán, hogy a magyar nevelés történetében a 18. századtól nagy hatású iskolai színjátszás ma is jelen legyen, világos útbaigazítást adva. Ezek a darabok az igazságról szólnak, céljuk, hogy „azok is lássák a lényeget, akik csak azt hiszik, hogy látnak”.   

A jezsuiták számára mindig is nagy jelentőségű volt a színjátszás – hangsúlyozta Koronkai Zoltán SJ, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia jezsuita vezetője. „A jezsuita atyák hamar felismerték, hogy a színjáték igen nagy hatású az emberformálás szempontjából. Másként van jelen egy diák, amikor szerepet játszik, másként találkozik a hitnek és az erényeknek az értékeivel, mint amikor iskolai hittanórán, elméletben tanul róluk.”

A színjáték katarzist vált ki a nézőben is. Azt is felismerték a jezsuita atyák, hogy az iskolai színjátszás nagyszerű eszköze a missziónak, a Jézus Társasága központi céljának. „A színjáték ma is fontos számunkra.” Koroknai Zoltán megemlítette a jezsuita gimnáziumban bemutatott, Szent Ignác életéről szóló musicalt, amelynek egyik dala több alkalommal felhangzik majd a közelgő pápalátogatás alkalmával.

„A mai misztériumjáték a bűnök és az erények versengéséről szól. A jó és rossz küzdelmének vagyunk tanúi a világban – és szívünkben is jelen van a fény és a sötétség.”

Ferenc pápa a reményről szóló katekézisében így fogalmaz: „Feltesszük időnként a kérdést, miként lehetséges, hogy az ember továbbra is durván elnyomja az embert? Miként lehetséges, hogy az erősebb gőgje továbbra is megalázza a gyengébbet? Hogy kirekessze őt világunk legnagyobb nyomorába taszítva? Az emberi gonoszság meddig fogja még az erőszak és a gyűlölködés magjait vetni a földbe, ártatlan áldozatokat szedve? Miként lehet az idők teljessége az a kor, amely olyan férfiak, nők és gyermekek sokaságát állítja elénk, akik háborútól, éhségtől, üldözéstől menekülnek? Akik életüket is kockára teszik, csakhogy alapvető jogaik tiszteletben tartását elérjék. A nyomornak e bűn által táplált folyamata ellentmondani látszik az idők Krisztus által megvalósított teljességének.”

Húsvét a reményt jelenti, a jó győzelmét, a feltámadás ünnepét. „A mi világunk és a mi szívünk radikális módon Isten irgalmára szomjazik. Az irgalom reményt és erőt ad a rosszal szemben. S ahogy Ferenc pápa az iménti gondolatát folytatja: »A rossz olykor növekedni látszó folyama semmit sem tehet az irgalmasság óceánjával szemben«, amely mégiscsak elárasztja világunkat.”

Medgyesy S. Norbert docens, tanszékvezető, a 21 éve folyamatosan működő színtársulat alapító-vezetője emlékeztetett arra, hogy a magyarországi misztériumjátékok ősforrását Csíksomlyón találjuk, az erdélyi Mária-kegyhelyen, ahol „az 1700-as években a ferences gimnáziumból 104 iskoladráma maradt fenn, közülük 42 nagypénteki passiójáték. A mai előadás lényege, mint annak idején is, hogy bűnbánattartásra hívja fel a zarándokokat, amellett színpadra állított Biblia Pauperumként tanít. A feljegyzések szerint húsvétkor – ugyanúgy, mint pünkösdkor – több ezren zarándokoltak a kegyhelyre, s látták-hallották a száz-százhúsz gimnazista diák előadását, amely a magyarországi anyanyelvű színjátszás bölcsőjét jelentette.”

A középkori és a koraújkori, nyugat-európai misztériumjátszás legkeletibb pontja volt Csíksomlyó, s egészen az 1780-as évekig virágzott. A mostani előadás a színkörvezető-kutató összeállítása az egykori színjátékokból. „A paradicsomi jelenettel kezdődik, és Krisztus temetéséig mutat be egyes jeleneteket az üdvösségtörténetből. Elhangzik a legszebb Péter siralom, 17. századi eredetű népi dallamon szólal meg a Mária-siralom, a Szent Kereszt-himnusz, a végén pedig felhangzik a jezsuita hatásra keletkezett Szeretet és Fájdalom vitája, majd pedig a magyar népzeneirodalom egyetlen Krisztus-siralma a hevesi Fedémesről. Az élőképek sorozatából álló, eredeti csíksomlyói szövegű előadás egyesítette a misztériumjáték és az allegorikus figurákat felvonultató moralitás műfaját.”

Bevezetésként az Aranymiatyánkot, ennek a késő középkori eredetű, dramatikus, nagyheti legendaballadának csángóföldi dallamváltozatát együtt énekelte a termet zsúfolásig megtöltő, közel 200 fős közönség, ezzel mintegy „belépve” a színjáték világába.

A csíksomlyói misztériumdráma bibliai és allegorikus szereplőit Barabás Barna, Bereczki Gergely, Bodor Eszter Hanna (ének), Császár Levente, Garamhegyi Gellért, Gerencsér Anna, Hadobás Luca, Horváth Olivér, Kis Zsuzsanna, Krizsán Krisztina (ének), Mihálka Márió, Szappanos Emese, Szatai Dóra és Taller Balázs Bonifác jelenítették meg meggyőző erővel. Néhányan több szerepben formálták meg a jó és a rossz különböző alakjait. A szép, tiszta énekhangok érzelmi keretbe foglalták a verses prózai mondanivalót. Az érthető színpadi beszédformálást Gerbei Anita segítette, a darabot Godena Albert rendezte.         

A fotókat Munkácsi Péter, a Párbeszéd Háza munkatársa készítette.