Interjú Dr. Perendy Lászlóval, a PPKE HTK kinevezett, új dékánjával

2024.09.11.

„A Hittudományi Kar által kibocsátott szakemberek munkája nagymértékben hozzájárulhat a magyar társadalom világnézeti, vallási és morális kríziseinek enyhítéséhez.” A hittudományi képzések kínálatáról, tanulmányi lehetőségekről, valamint szakmai útjáról és terveiről beszélgettünk Dr. Perendy Lászlóval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) szeptemberében kinevezett dékánjával.

„A Hittudományi Kar által kibocsátott szakemberek munkája nagymértékben hozzájárulhat a magyar társadalom világnézeti, vallási és morális kríziseinek enyhítéséhez.” A hittudományi képzések kínálatáról, tanulmányi lehetőségekről, valamint szakmai útjáról és terveiről beszélgettünk Dr. Perendy Lászlóval, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának (PPKE HTK) szeptemberében kinevezett dékánjával.

  1. Hosszú évek óta tanít a Hittudományi Karon, 2004 óta az Ókeresztény Egyháztörténeti Tanszék tanszékvezető professzora, idén szeptembertől pedig a kar dékánja. Milyen értéket képvisel a pázmányos hittudományi képzés a mai magyar társadalomban?

A Hittudományi Kar feladata mindenekelőtt a pap- és tanárképzés, de van közösségszervező alapképzésünk is. A hittanárszak mellé a hallgatók felvehetnek egy-egy bölcsészszakot is. Erre egyébként más katolikus felsőoktatási intézményekben is van lehetőség. Egy kétszakos diploma megszerzése lehetőséget ad arra, hogy a végzett hittanárok teljes óraszámban taníthassanak egy-egy iskolában. A magas színvonalú iskolai hittanoktatás számára a teológiában és a didaktikában egyaránt jártas pedagógusokat kell képeznünk. Nagy a kereslet irántuk, hiszen az iskolai hitoktatás rendszere még mindig kiépülőben van. A Központi Szemináriumba számos egyházmegyéből érkeznek kispapok. Ezek egy része licenciátusi vagy doktori diploma megszerzéséig kíván eljutni, hogy a jövőben valamelyik katolikus felsőoktatási intézményben taníthasson. A katolikus egyetemek elfogadják egymás diplomáit, tehát a klasszikus bakkalaureátusi vagy licenciátusi fokozat elnyerése utat nyit számukra ahhoz is, hogy külföldi egyetemeken folytathassák tanulmányaikat. Véleményem szerint a Hittudományi Kar által kibocsátott szakemberek oktató-nevelő és lelkipásztori munkája nagymértékben hozzájárulhat a magyar társadalom világnézeti, vallási és morális kríziseinek enyhítéséhez.

  1. Szakmai pályája során miért választotta az ókeresztény kor egyháztörténetét?

Először a Kalazantinum Piarista Hittudományi főiskolán tanultam teológiát. Felszentelésem után a rend gimnáziumaiban tanítottam biológiát, kémiát és angolt. Biológiából az ELTE-n doktori fokozatot is szereztem. 1982-ben iratkoztam be a Központi Hittudományi Akadémiára, leginkább azért, mert továbbra is érdekeltek a filozófia és a teológia egyes részterületei, például a kozmológia és az ókori természettudományok. A bakkalaureátusi fokozat elnyeréséhez négy félév szemináriumot kellett abszolválni. Vanyó László témái, az ott elemzett szövegek tűntek számomra a legérdekesebbnek. Döntésemben nagy szerepet játszott az ő óriási tudása, széleskörű tájékozottsága és szakmai igényessége is. A bakkalaureátusi dolgozatomat is nála írtam. 1988 nyarán egy hónapot tölthettem el Leuvenben, ahol az egyetem könyvtáraiban értékes anyagot gyűjthettem a licencia-dolgozat megírásához. Ott kiderült, hogy a világ számos tájáról iratkozhatnak be hallgatók a doktori iskolába. A licencia-szigorlat letétele után, az 1989/90-es tanévben számos tárgyat kellett ott lehallgatnom, hogy elfogadjanak leuveni doktorandusznak. Témavezetőmnek Boudewijn Dehandschutter professzort jelölték ki, aki a görög patrisztikai tanszék vezetője volt. Abban a tanévben rengeteg tanulmányt gyűjtöttem össze az egyetem filozófiai és teológiai könyvtáraiban. Az évek során – gimnáziumi tanári munkám mellett – megírtam a disszertációm egyes részeit, és konzultációra számos alkalommal utaztam Leuvenbe, hogy újabb anyagot gyűjtsek és a munka további menetét megbeszéljük. Disszertációm megvédésére 2000-ben került sor. Ebben a II. századi görög apologéták teremtéstanával kapcsolatos terjedelmes szakirodalmat dolgoztam fel, és fogalmaztam meg téziseimet. A piarista teológiai főiskolán 1992-ben kezdtem tanítani patrológiát. 2003-ban Vanyó professzor úr váratlanul elhunyt. Így tanszékének betöltésére pályázatot írt ki a Kar, amelyet 2004-ben elnyertem. Végső soron régi érdeklődési köröm, vagyis a természettudományok és a teológia egyes részterületei közötti kapcsolat kutatása vezetett el ehhez a teológiai diszciplínához.