Származásáról, Magyarországra kerüléséről, nehézségekről, papi hivatásról és hitről beszélgettünk Lee Andrew atyával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem új segédlelkészével.
- Honnan származik, hogyan került Magyarországra?
Dél-Koreában születtem, amikor tízéves voltam, a családommal Kanadába költöztünk. 2015-ben léptem be a Borromeo Szent Károly missziós, papi testvériségbe, 2023 júniusban pedig pappá szenteltek Rómában. A papszentelésem előtt, a közösségünk előjárója kérte tőlem, hogy a budapesti misszióban szolgáljak.
- Miért választotta a papi hivatást?
Gyerekoromban apukám mindig azt mondta, hogy azt keressem, ami boldoggá tesz. Amikor beléptem a bencés kis-szemináriumba, egy nagyon barátságos közösségben találtam magam, ahol lassan növekedett a vágy bennem, hogy a barátaimmal együtt jobban megismerjem Jézust, mivel már megtapasztaltam, hogy Ő szebbé teheti az életet! Mi lehet annál szebb, mint igazi barátságban élni és megosztani mindazt, amit szeretsz?
Azt gondolom, hogy a papi hivatás, ahogy bármilyen más hivatás is, a meghívásról szól, amire Isten kiválasztott minket, hogy boldogok lehessünk. Azért válaszoltam Isten ezen hívására, hogy boldog legyek.
- Hogyan fogadták Magyarországon, hogy érzi itt magát?
Szeretettel fogadtak az emberek, és nagyon kíváncsiak voltak, hogyan kerültem Dél-Koreából Magyarországra. Jól érzem magamat itt, nagyon tetszik a város és a plébánia, ahol szolgálok. Lassan jobban megismerem az országot és a magyar történelmet is. A nyelvet még tanulnom kell, ami érdekes, ugyanakkor nagyon nehéz is!
- Hogyan fogadták a Pázmányon?
A Pázmányos hallgatók, kollégák és munkatársak is nagy szeretettel vesznek körül. Már sok professzorral és néhány diákkal is megismerkedtem! Szeptember elején eltöltöttem egy napot a BTK gólyatáborban, nagyszerű volt ennyi fiatallal találkozni.
- Mi a papi jelmondata és miért az, ami?
Papi jelmondatként a Zsoltárok könyvéből egy versszakot választottam: “Egyet kérek az Úrtól, csak egy a vágyam: hogy életem minden napján az Úr házában lakjam. Hogy élvezhessem az Úr Édességét, és szemlélhessem szent templomát” (Zsolt 27,4).
A jelmondat mellé, a Feofan Grek által festett Színeváltozás ikonját választottam. Mindkettőben a hajlék témája, olyan helyként jelenik meg, ahol a testvérekkel együtt találkozhatsz Istennel.
- Hogyan alakította Magyarországra kerülése az Ön személyiségét, lelkipásztori felfogását? Voltak nehézségek?
Még csak egy éve vagyok Magyarországon és a legnagyobb nehézség a nyelv tanulása. Már sokkal könnyebben és egyszerűbben tudok kapcsolatba lépni emberekkel, mivel folyamatosan tanulom a magyar nyelvet.
- Milyen feladatokkal kell szembenéznie?
Egy éve a ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Főplébánián szolgálok kisegítő lelkészként, ahol közösségünk három másik papjával együtt élek. Minden vasárnap este 18 órakor misézek, és segítek a gyermek hittan csoportban és a családi csoportban is.
Szeptembertől pedig a Pázmány egyetemei segédlelkésze vagyok. Minden héten misézek, és Alessandro atya mellett segítek az egyetemi hittancsoportban is. Igyekszem minél többet találkozni a hallgatókkal, segíteni nekik, hogy baráti közösséget tudjanak együtt alkotni.
Természetesen a nyelvtanulás is fontos része a mindennapjaimnak, mert nyelv nélkül nem sok mindent lehet csinálni, ezért hetente háromszor nyelvórákra járok.
- Mit tanácsol a fiataloknak, mivel kereshetik meg Önt?
Természetesen, ha bárkit érdekel, hogy a hitében, hogyan tudna elmélyülni, vagy bekapcsolódna a közösségi életbe, szívesen látjuk! Nyitott vagyok bárki előtt, hogy beszélgessünk: örömökről, nehézségekről a tanulásban, kapcsolatokról, és a jövőről. Hiszem, hogy kereszténynek lenni nemcsak az imáról és a vasárnapi miséről szól, hanem az egész életről. A keresztények nemcsak imádkoznak, hanem tanulnak, dolgoznak, szembenéznek az élet adta nehézségekkel, és időt töltenek a barátokkal. Ezért életünk célja Jézus és önmagunk megismerésének módja.
- Külföldi (ERASMUS-os) fiatalok is akár fordulhatnak Önhöz?
Természetesen! Beszélek angolul, olaszul és koreaiul (és tanulok magyarul is). Szerintem az Erasmus időszak nagyon szép korszak, mert az ember egy új kultúrával találkozik, egy teljesen új országban, és kapcsolatokat épít. Ugyanakkor fárasztó, nehéz időszak is lehet, amikor el kell hagyni a barátokat és a családot, hiszen meg kell ismerni egy még ismeretlen helyet. Nagyon várom, hogy Erasmusos fiatalokkal is találkozhassak!
