Rektori köszöntés 2022 Karácsonyán
Sajátos, egyenesen csodás a magyar nyelv, mivel eleve úgy kérdez, hogy kicsoda, micsoda valami, valaki. A teremtett dolgok ugyanis csodálatosak, szépek és titokzatosak, sejtetik a nagy csodát, a Teremtőt.
És itt van az ember is, mint csodák csodája a teremtmények között, aki elismerőleg nemcsak rámutathat a Teremtőre, hanem meg is tagadhatja a Tőle való örök függést, mint autentikus életének zálogát. Miért is? Mert megkaptuk Istentől erre a szabad döntés képességét; ám ezt nem tagadásra kaptuk, hanem Isten megismerése és elismerése végett. A Teremtő és a teremtés csodájának, csodálatának mintegy következménye ez a hódoló magatartás.
Ám az idők folyamán e csoda és csodálat majd' feledésbe merült. Magának a Teremtőnek kellett követeket, pátriárkákat, Mózest és prófétákat küldenie, hogy az ember el ne vétse hivatását, a teremtés áhítatos tiszteletét és Teremtője csodálatát, imádatát. És az embernek még ez is kevés volt. Végül Ő maga jött el közénk, valóságos emberré lett érettünk, bűnösökért.
Eljött közénk Krisztus Urunk, s megmutatta, miként lesz ismét csoda, csodálatos az emberlét; miként lehet a teremtés az embernek nemcsak őt nem fenyegető környezetévé, de barátságos otthonává is.
Nincsenek és nem is lehetnek Istennek újabb és még nagyobbat, igazabbat hordozó követei az ember megmentése és felemelése végett, csak Krisztus van és hűséges tanítványai. Akik azzal az alázattal és eltökéltséggel élik és küzdik végig életüket, ahogy Uruk és Mesterük a világba jött, fellépett és távozott a földi életből.
S mintha a ma emberének még ez a hősies útmutatás is kevés lenne. A nagy kérdés és feladat tehát ez: mi-, vagy ki-csodát (netán szörnyet) hoz ki magából az ember? A választ pedig az adja, ki milyen vezetőt választ élete vezérének, kísérőjének.
A mi civilizációnkban szinte csodának számít, ha az ember egyáltalán eljut keresésében Krisztusig és véglegesen, visszavonhatatlanul Őt választja; de még nagyobb lesz a csoda, ahogy Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban e döntés nyomán átalakulhatunk, új emberré válhatunk. Egy dehumanizált korban ez az igazi világosság, ez a valódi haladás és fejlődés - a vágyott rehumanizáció valós lehetősége.
Kívánom, hogy a karácsony ünnepe alkalom legyen arra, hogy felébredjen bennetek a Krisztus utáni vágyakozás, hogy e vágy beteljesedjék a Vele való találkozásban; és kezdete legyen elbűvölő személyisége szűnni nem akaró-tudó csodálatának; és akkor tényleg úgy tudtok majd magatokra, egymásra és a teremtett világra nézni, mint ahogy csodára nézni illik.
