Az első Pázmány Alumni Pódiumon a meghívott öregdiákokat pázmányos emlékeik mellett karrierjük mérföldköveiről kérdezte a moderátor, Szabó Fruzsina, az egyetem Kommunikációs osztályának munkatársa. Mindhárom szereplő sportriporterként, sportújságíróként, műsorvezetőként tevékenykedik vagy tevékenykedett, és a szakma iránti elhivatottságukkal, kimagasló munkájukkal jelentős szereplői a magyar médiának. Így a Pázmány mellett másik közös pont, a sport kapcsán felidézték, milyen egy nyári vagy téli olimpia az azt közvetítő szakember szemszögéből, egy-egy kulisszatitkot is elárultak a közönség tagjainak.

Szó esett arról is, hogy a televíziózás, a médiafogyasztás mennyire átalakult az elmúlt években, évtizedekben, és hogyan lehet lépést tartani a korral és az új platformokkal. Ennek kapcsán Csisztu Zsuzsa megjegyezte, hogy a minőség, a minőségi tartalom egy olyan mérce, amiből nem lehet engedni, bárhová is készítünk tartalmat. A Jog- és Államtudományi Karon, sportjogi szakjogász szakon végzett műsorvezető a Nemzeti Sportrádióban is dolgozik, amely egyre népszerűbb, és elmondta, hogy a közösségi média korában is van létjogosultsága az írott sajtó melletti legrégebbi és leghagyományosabb tájékoztatásnak. Martí Zoltán – aki a Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kar alumnusa, ahol kommunikációs és médiatudomány szakon végzett – pedig kiemelte, hogy a rövid, pár másodperces tiktok-videók korában a hosszabb, akár egyórás vagy még hosszabb mélyinterjúkat is kedvelik a nézők, hallgatók. Székely Dávid, aki francia-kommunikáció szakon végzett a BTK-n, elmondta, nagyon büszke rá, hogy azalatt a hét év alatt, mióta betölti az M4 sport csatornaigazgatói posztját, megújult a csatorna, generációváltás zajlott le, és műsoraik, közvetítéseik minősége felveszi a versenyt bármelyik másik nagy sportnemzetével.

Természetesen többször is szóba került a Pázmány, és annak jelentősége saját életükben. „A Pázmány abban segített, hogy azzá váljak, aki szerettem volna lenni. Szerettem volna többdiplomás, intelligens felnőtté válni, aki tudja mit akar, és megvalósítja a vágyait, álmait. Nagyon hálás vagyok azokért a barátokért is, akiket a Pázmányon ismertem meg és a mai napig tarjuk a kapcsolatot” – mondta Székely Dávid.

„Ha nem a Pázmányra jártam volna, biztos, hogy nem értem volna el azokat a dolgokat az életemben, amelyekben eddig részem volt. A Pázmány adott egy nagyon erős szakmai és erkölcsi védőhálót. Nemcsak az egyetemi éveim alatt, hanem azt követően is. Vannak olyan emberek, akik az életben nagyon nagy hatást gyakoroltok rám, ők nem elhanyagolható mértékben a Pázmányhoz köthetők” – fogalmazott Martí Zoltán. „Elképesztő érzés volt megtapasztalni, hogy azt tanulom, amit szeretek,  szabadságérzetet adott az egyetem, rengeteg baráttal, ismerőssel, hihetetlenül jó tanárokkal, akik a szakma legjobbjai, ezeknek a tanároknak a legnagyobb része ma is itt tanít, ami óriási erőt jelent” – fűzte hozzá.

Csisztu Zsuzsa kiemelte, nagyon meghatározó volt számára, hogy partnerként kezelték az oktatók a JÁK-on. „Nekem egy varázslatos időszak volt a szakjogász képzés, az összes egyetem közül, ahová jártam, itt éreztem talán először azt a fajta egyetemi diáklétet, amire vágytam, noha felnőtt fejjel jártam ide, teljesen más élethelyzetben. Itt éreztük azt a fajta partnerséget, amire ebben az életkorban, egy ilyen környezetben vágyik az ember.”