Kuminetz Géza rektor atya köszöntő beszédében hangsúlyozta: „A természetet és az isteni gondviselést nem lehet legyőzni, bár olykor meg kell küzdenünk velük. Ám leigázásuk önhitt, lázadó kísérlet, kísértet, ugyanakkor jó viszonyban lehetünk velük, már-már azt mondanám, hogy testvéri módon kell bánnunk nemcsak embertársainkkal, de vele, a természettel is, míg az isteni gondviselésben feltétlenül bíznunk kell."

A jelen helyzettel kapcsolatban megállapította: „A vírus okozta kataklizma óhatatlanul arra is késztet bennünket, hogy rákérdezzünk az ember egyéni, társadalmi, történelmi és kozmikus létének végső értelmére. Ebben segít a reflexió is, az, amit a vallások imának neveznek."

A konferencia megkezdése előtt köszöntötték Angyal Júlia festőművészt, akinek alkotása díszíti a Bioetikai Szemle címlapját, és a Társaság szimbólumává vált. Átadták az idei Gaizler Gyula díjakat, ez alkalommal Drenyovszky Irén és Somosi György orvosok munkásságát ismerték el.

Mogyorósi Dorottya orvos-jogász a járvány idején jelentkező jogi kérdésekkel foglalkozott előadásában. Baritz Sarolta Laura szerzetes nővér a gazdasági kilátásokat elemezte járványhelyzetben. Purebl György, a Magatartástudományi Intézet igazgatója ismertette, milyen támogatást nyújt járvány idején a telefonos pszichológiai szolgálat, Kovács Gusztáv hittudományi főiskolai rektor COVID-19: a valóra vált gondolatkísérlet címmel adott elő. Jávor András professzor a rendelkezésre álló szűk erőforrásokból eredő etikai kihívásokat elemezte, Barcsi Tamás, a pécsi egyetem docense a járvány kezelésének és az emberi méltóság tiszteletének morális elveiről adott elő.

xxx

Falus András akadémikus Immunválasz „megkoronázva", vakcinák a látóhatáron címmel tartott előadást. Ehhez kapcsolódva kérdeztük a járvány megfékezésének, visszaszorításának az orvostudomány által nyújtott lehetőségeiről.

Professzor úr, a koronavírus járvány leküzdésének milyen reális lehetőségét látja a tudomány a jelenlegi helyzetben?

Háromféle lehetőség mutatkozik. Az egyik a megelőzés, az a három tényező, amit általánosságban hangsúlyoznak: a maszk viselése, a gyakori kézmosás – Semmelweis Ignác óta nagyon jól tudjuk ennek jelentőségét – és a lehetséges távtartás másokkal szemben, a tömeges együttlétek kerülése. Ezek a prevenció körébe tartoznak, az orvostudomány azonban ennél tovább lép.

Ismerünk legalább két olyan antivirális gyógyszert, amelyeket ma már elég jó eredménnyel használnak a terápiában. Az egyik az amerikai Remdesivir, amelyet az Ebola járvány idején fejlesztettek ki, de abban az esetben hatástalannak bizonyult. A másik egy japán készítmény, a Favipiravir. Ezek a készítmények nem az immunrendszerre hatnak, hanem a vírus sokszorozódását gátolják. Magyarország számára jó hír, hogy a Remdesivirt már gyártja a Richter gyógyszeripari vállalat. Egy hónapja kiderült, még más gyógyszereket is figyelembe vehetünk a pandémia megfékezése érdekében. Rendkívül gyorsan fejlődik a gyógyszerkutatás, ebben nyilván közrejátszik, hogy az egész világ érdeke a mielőbbi ellenszer megtalálása.

Már korábban kiderült, hogy egy bradykinin nevű anyag közvetlenül részt vesz abban a folyamatban, amely előidézi a fulladást okozó tüdőödémát. Erre nézve már számos törzskönyvezett gyógyszer áll rendelkezésünkre. A nagyon súlyos állapotban lévő betegek gyógyítására használni lehet még a corticosteroidokat is.

A valódi, radikális megoldást – úgy tűnik – a vakcina nyújtja majd. Ma legalább nyolc-kilenc világcég – különböző stratégiákat követve – dollármilliárdokat fordít ennek kifejlesztésére. Az eddig ismert eredmények azt ígérik, hogy a jövő év második negyedévére talán rendelkezésre áll egy olyan – esetleg több olyan – vakcina, amelyek alkalmasak a vírus elleni védekezésre.

Néhány nagy félreértéssel is találkoztunk márciustól kezdve a fertőzöttséget kimutató, illetve a védekezést jelző indikáló tesztekkel kapcsolatban, de ma már viszonylag egységes a tudományos világ fölfogása.

A vírus februári elterjedése óta példátlan nemzetközi összefogásnak lehetünk tanúi. Bízom abban, hogy a vírus jó leckét ad az emberiségnek a szolidaritás szükségességének felismerésére. Az Úristen arra figyelmeztet ezzel, hogy döbbenjünk rá a közös cselekvés fontosságára.

Említette a gyógyszereket, amelyek hatékonynak bizonyulnak, mégis a vakcinát tartja az igazi megoldásnak.

A gyógyszerek alkalmazása eredményes, de hatásuk időleges. Ha valamilyen gyógyszerrel gátoljuk a vírus szaporodását, a gyógyszer alkalmazása után a vírus újra megjelenhet. Ezzel szemben a vakcinával ki lehet alakítani olyan immunmemóriát, amely hosszú távon megvéd minket. A fekete himlő annak idején több tízmillió ember életét oltotta ki, de a védőoltásnak köszönhetően eltűnt a földről, a járványos gyermekparalízishez hasonlóan. A Salk-oltás és a Sabin cseppek megoldották ezt a borzalmas betegséget, az oltás életre szóló védettséget nyújtott. De például a tébécé rossz higiéniai körülmények között még ma is fel-felbukkan.

A vakcina mennyire megbízható abból a szempontból, hogy ennek a vírusnak jelentkezhetnek-e különféle mutánsai, amelyekkel szemben a vakcina elveszíti hatékonyságát?

Úgy tűnik, nem mutál annyira, mint az influenzát kiváltó vírus. Ez jó is meg rossz is. Jó, ha egyszer lesz egy vagy több – szerintem több – hatékony vakcina, de rossz lehet abból a szempontból, hogy a fiataloknak másféle készítményt kell adni, mint az időseknek. Erre nézve számos gondolattal találkozunk a világ szakirodalmában. Immunológus-genetikusként nyomon követem a legfrissebb tudományos híradásokat, és soha ilyen tisztán, igen rövid idő alatt nem terjedtek el a hírek, mint mostanában. A védőoltásokról még nem tudjuk, mennyi ideig fognak hatni, még nem tudjuk, milyen gyógyszerrel kell talán kombinálni őket – de a tudomány jelentős léptekkel halad előre.

Különös a vírus radikális, hirtelen elterjedése az egész világon, annak fényében még inkább, hogy a magyar Orvosi Hetilapban már az 1970-es években megjelent közlemény – angol nyelvű szakirodalomra hivatkozva – a koronavírusról.

1960-ban írták le először a koronavírust, tehát hatvan éve ismerjük. A néhány évvel ezelőtti SARS járványt – amelyben a koronavírusok első típusát mutatták ki, s amely azóta eltűnt – és a Szaud-Arábiában, valamint a Közel-Kelet más területein dúló MERS járványt leszámítva (ez utóbbi közel-keleti légúti koronavírusként ismert), a koronavírust ártalmatlan náthavírusként tartottuk számon. A CoV-2 vírus azonban nagyon virulens fajta, amely a COVID 19 betegséget okozza.

Elterjedtek olyan feltételezések – elsősorban a bulvársajtóban –, amelyek szerint emberi beavatkozással manipulálták a vírust.

Az ilyen híreszteléseket az összeesküvés elméletek közé sorolom. Elemezve ugyanis ennek a vírusnak a genetikáját, örökítő anyagát, gyakorlatilag kizárható ez a feltételezés.

Mi lehet az oka annak, hogy a vírus ilyen radikális gyorsasággal terjedt el a Földön?

Mint említettem, rendkívül virulens vírusról van szó, de hogy miért terjedt el igen rövid idő alatt az egész világon – őszintén meg kell mondanunk, nem tudjuk. Azt viszont ismerjük, hogy az ACE2 receptorhoz kötődik, amely anyag elengedhetetlen az emberi vérnyomás szabályozásában. Az élősködő vírusok – fennmaradásuk érdekében – olyan behatoló kapukat használnak az emberi szervezetben, amelyeket az nem nélkülözhet. Ez jellemző például a HIV és az Epstein – Barr vírusra is. Evolúciójuk lényege, hogy az immunrendszer ne tudja „eltüntetni" azt a receptort, amelyhez kapcsodnak, mert az életfontosságú a szervezet számára.

Egyre gyakrabban halljuk: a COVID-19 vírusfertőzést a gyógyult beteg újra megkaphatja, illetve még nem ismertek a betegség későbbi szövődményei, következményei.

A szakirodalomban elterjedt a long COVID, hosszú COVID kifejezés. Úgy tűnik, a betegségnek számos utóhatása jelentkezhet, sajnos fiatalokban, gyerekekben is, akik magát a betegséget viszonylag enyhe tünetekkel vészelik át. Szív- és érrendszeri, veseműködéssel összefüggő és idegrendszeri problémák is előfordulhatnak. Ezek azonban nem járnak olyan drámai következménnyel, mint a fulladás.

A tudós kutató hogyan prognosztizálja a mostani járvány lefutását?

Erre pillanatnyilag igen nehéz választ adni. Ha elkészül a vakcina, többet és biztosabbat mondhatunk ezen a téren is. A magam részéről hosszabb ideig tartónak gondolom a járványt. Még évek múlva is lesznek – igaz, lecsengő – járvány-jelenségek, de most az a legfontosabb, hogy legyenek hatékony vakcinák és gyógyszerek, és akkor kézben tartható lesz a pandémia. Radikálisan, egyik napról a másikra aligha szűnik meg a fertőzés. A kórokozó itt marad velünk, de az orvostudomány, a gyógyszertan, az immunológia vissza tudja szorítani. Remélem, egy év múlva már optimistábbak lehetünk.

A spanyolnátha járvánnyal szokták a mostani járványt párhuzamba állítani.

Igen, és az is magától elmúlt. A H1N1 influenza vírus okozta, amely néhány éve nálunk is jelentkezett. Száz éve rengeteg embert ölt meg, mert akkor még nem álltak rendelkezésre hatékony gyógyszerek, izolációs eljárások, majd a járvány magától megszűnt. Ez azt mutatja, hogy akár spontán megoldásokban is bizakodhatunk.

„Kifáradhat" a vírus?

Adja Isten, hogy „kifáradjon". Minél gyorsabban multiplikálódik, sokszorozódik valami, annál több genetikai hiba fordul elő. Hátha ez nem a vírus javára, hanem a kárára válik.

Milyen morális tanulságokkal szolgálhat a mostani járvány az emberiség számára?

A ma folytatott életmóddal az emberiség – lehet, hogy pesszimistán hangzik – a vesztébe rohan. A klímakatasztrófa, a hedonista világszemlélet, a túlfogyasztás, az iszonyú különbségek a nagyon szegények és a nagyon gazdagok világa között elviselhetetlenül terhelő, és nagyon rossz érzést okoz. Egy csendesebb, józanabb, szolidárisabb, elégedettebb életfilozófiára lenne szükség.
Hívő emberként az Úristen végtelen kegyelmében és kimondhatatlan irgalmában bízva ez a járvány is el fog múlni. Egyfajta figyelmeztetésnek kell azonban felfognunk. Azt mondta valaki: az Úristen most fölemelte a mutatóujját, még nem az öklét, hanem a mutatóujját, és én ezzel teljes mértékben egyetértek.