Könyvbemutatóra és szakmai konferenciára hívta az érdeklődőket a Kánonjogi Posztgraduális Intézet (KJPI) február 14-én. A program első részében Erdő Péter bíboros tudományos munkásságát bemutató négy kötet ismertetésére került sor. Ezek közül három magyar nyelven, egy pedig olaszul jelent meg. A második részben időszerű kánonjogi kérdéseket tárgyaltak az előadók.
Kuminetz Géza rektor atya a magyar nyelvű köteteket ismertette. Az ezekben található válogatott tanulmányok részben az egyetemi professzori időkben, részben pedig Erdő Péter bíboros főpásztori működése során születtek.
A katolikus tudós ethoszáról Kuminetz Géza megállapította: „A tudomány emberét az igazság megismerésének a vágya és a felismert igazsághoz igazított élet mozgatja. A tudós azt is tudja, az igazság sokszor rejtezik, nem adja meg könnyen magát." Az igazi tudós azonban arra törekszik, hogy eljusson odáig, és átadja magát annak.
Az egyes kötetekről szólva az előadó kiemelte: Erdő Péter bíborost mindig is érdekelték a források. „Első munkáinak egyike az ókeresztény kor egyházfegyelmével foglalkozott. Egyházjogi gyűjteményeket fordított magyarra, és magyarázatokkal világította meg értelmüket. Ez a munkája nemrégi megjelent újra, átdolgozott formában, ami jelzi, hogy ez a kérdés ma is foglalkoztatja."
A további tudományos munkásság ismertetésénél elhangzott, hogy meghatározó fordítói munkája az új egyházi törvénykönyv, és annak minden módosítása. „Ehhez nemcsak alapos nyelvi, szakmai ismeretek, hanem terminológiai tisztánlátás is szükséges. E munkájával megújította és egységesítette a magyar kánonjogi nyelvezetet."
Később törekvéseinek fókuszába a teológiai fakultások számára készítendő tankönyv megírását állította. Ezt az Egyházjog című munkájában összegezte. Ezt követte a kánonjog új ágával, a jog teológiájával foglalkozó úttörő műve, mely több idegen nyelven is megjelent. Majd az állam és az egyház kapcsolatait taglaló kötetet adott közre.
Rektor atya kitért a szerző sajátos látásmódjára. „Művei olvasása közben láthatjuk Erdő Pétert, a tudóst, a püspököt, az egyház bíborosát, azt az embert, aki Krisztus elkötelezett követője, apostola. Láthatjuk őt mint filozófust, teológust, kánonjogászt. A kánonjog minden részterületén egyedülálló módon otthon van. Láthatjuk munkáiban a főpásztort is, aki nemcsak értelmezi, hanem alkotja és alkalmazza is a törvényt, annak betűjét és szellemét."
Kuminetz Géza szólt az iskolateremtő tudós professzorról is, aki létrehozta a KJPI-t, „és az egyetem alapításában és vezetésében is oroszlánrészt vállalt".
Ezek után a három tanulmánykötet így jellemezte: az első két követben a tanulmányok a hatályos latin kódex könyvei szerint rendezettek. Ezek címe: Az élő Egyház joga, illetve A jog az Egyház hagyományában és életében.
A harmadik kötet címe: Az egyházjog lelke – Kánonjog a társadalomban és a hívő közösségben. „Ebben új struktúrába rendezte tanulmányait a szerző. A cím arra utal, milyen lelkület hatja át a kánonjogot."
A 81 tanulmány reprezentálja egyrészt Erdő Péter professzor tudósi ethoszát, sajátos problémaérzékenységét, plasztikus, átfogó gondolkodásmódját, másrészt főpásztori, kormányzati beállítottságát. Munkássága lefedi a kánonjog minden területét.
Szabó Péter professzor, a KJPI elnöke az olasz nyelvű kötetet méltatta, amely 2021 őszén jelent meg A kánonjog az üdvösség és a társadalmi valóság között címmel. A kötet alcíméből megtudható, hogy a mű a szerző elmúlt negyedszázadra visszanyúló tudományos publikációs tevékenységéből összeállított válogatás. A kiadott tanulmányok részben a szerző korábbi egyetemi tanári tevékenységének keretében születtek, részben a 2002 óta ellátott egyházvezetői és lelkipásztori feladatokból eredő tapasztalatok és reflexió gyümölcsei.
A 32 tanulmányt tartalmazó kiadványt Bruno Esposito olasz domonkos kanonista rendezte sajtó alá. A mű a velencei Marcianum Press kiadónál jelent meg.
Szabó Péter megjegyezte: „A kötet bemutatójaként több okból sem érzem magam könnyű helyzetben. A tanulmányok mindegyike figyelmet érdemelne. Az idő rövidsége miatt a válogatásból is szelektálni vagyok kénytelen. Az átfogó bemutatáshoz ráadásul a kánonjog majd minden területéhez értenem kellene. Nem utolsó sorban feladatom azért sem egyszerű, mert egykori tanárunkról lévén szó, ügyelnem kell az elfogultságmentességre."
A kötet négy fejezetből áll. Az elsőben a kánonjog alapjait érintő kérdésekkel találkozunk. A második fejezet az egyházszervezetre, egyházi alkotmányjogra vonatkozó tanulmányokat tartalmaz. A harmadik fejezet a tágabb értelemben vett liturgikus fegyelemhez köthető témákat ölel fel. A negyedik, utolsó fejezet az eljárásjog témakörébe sorolható tanulmányokat közöl.
A jelen válogatás Erdő Péter tudományos írásainak csak töredékét, bár jellemző műveit tartalmazza. „A teljesebb összképhez érdemes felidézni, hogy a tudományos művek tárában több mint 650 tétel szerepel, köztük közel kétszáz folyóirat cikk. A kötet végén fellelhető bibliográfiai válogatás az elmúlt negyedszázadból közel 200 művet sorol fel, melyek közül majd' negyven monográfia besorolású."
A bibliográfia alapján azonnal szembetűnik Erdő Péter szinte páratlan szakmai sokoldalúsága. Egy másik, valóban egyedi vonás a szerteágazó jogtörténeti ismeretek és a hatályos jog érdemi összekapcsolásának képessége. „Jogtörténeti tanulmányai mind gyakrabban olyan témákat ölelnek fel, melyek az Egyház jövője szemszögéből is kiemelkedő fontosságúak." A hatályos jogi kérdéseket taglaló tanulmányok hátterében megjelenő jogtörténeti kitekintések a tudatos módszertani törekvésnek a jelei. „Így a jogtörténet aktualizálása a historikus tanulmányokat érdekfeszítővé, míg a hatályos jogi elemzések történeti megalapozása utóbbiakat megbízhatóvá teszi. E vonások visszatérő jelenléte szerzőnk védjegyének is tekinthető" – összegezte Szabó Péter professzor.
Erdő Péter bíboros válaszában megköszönte az alapos szakmai bemutatást, majd arra a kérdésre, miért írt annyiféle témáról a kánonjogon belül, a következőképpen válaszolt: „1996-ig, amikor megalakult a fakultási jogú Kánonjogi Posztgraduális Intézet, egyetlen egyetemi szintű kánonjogi katedra működött az egész magyar nyelvterületen. A katolikus egyetem teológiai karán, és ez volt az a katedra, amelyre 1988-ban meghívott engem az akkori kari tanács, főpásztorom pedig bíztatott, hogy fogadjam el ezt a meghívást."
Majd emlékeztetett arra, hogy főpásztora, Lékai László bíboros milyen szempontokkal indította el római kánonjogi tanulmányai végzésére. Hatalmas munkát végzett a zsinat óta változott jogi anyag összegyűjtésével, „mindezt akkor, amikor még nem jelent megy az új kódex. A régi kódex alapján, de a zsinati megújulás fényében megjelent új részletszabályozásokat ismerve és figyelembe véve" kellett dolgoznia.
Végül a bíboros hangsúlyozta: „A hallgatók számára is áttekinthető összkép megteremtése rendkívül fontos küldetés. Ebben a szellemben tudjunk hozzájárulni az Egyház fejlődéséhez és életéhez a továbbiakban is."
Ezt követően Időszerű kánonjogi kérdések címmel szakmai előadások hangzottak el.
Kuminetz Géza A katolikus Egyház és a földi javak. Mit jelent a szegények szegény egyháza címmel értekezett.
Az embernek szüksége van bizonyos anyagi javakra, életét fenntartó javakra, a személyiségnek a sajátos értékeire, mert szellemi javakkal is táplálkozni kell, és az erkölcsi jót kell választani. „Megvannak az emberi közösségeknek, a családnak, a társadalomnak, a nemzetnek, az államnak és az Egyháznak a javai, és ezek hordozzák valamiképpen a kulturális értékeket. És megvan az abszolút jónak az értéke az ember életében. El kell jutnunk oda, hogy mire felnő az ember, megérlelődik a személyisége, addigra a legfőbb jó alapján értékeljen mindent."
Használnunk kell a sokféle javakat, a kérdés az, hogy mit jelent a használat, mit jelent ezeknek a javaknak a birtoklása? A továbbiakban ezt fejtette ki az előadó jogbölcseleti és kánonjogi megfontolások alapján.
Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem professzor a megszentelt élet intézményei és az apostoli élet társaságai, valamint a világi intézmények létrehozásának kánonjogi feltételeit vizsgálta újabb megfontolások alapján. Az előadó többek között megemlítette azt a folyamatot, hogy az említett intézmények életében egyfajta „töredezettség" figyelhető meg, egyre több kisebb, akár néhány főből álló közösséggel találkozhatunk. Veszélyt jelent, ha egy fiatal „nem a saját közösségében illeszkedik be" a szerzetesi életbe, mert ez a későbbiekben erősítheti a „kilépési hajlandóságot". A közösségek alapításával kapcsolatos új szentszéki előírások érvényesítésének nehézségeit is említette az előadó.
Vallási kérdésekben feladat- és hatáskörrel rendelkező állami szervek a kodifikációs folyamatok tükrében. Ezzel a címmel tartott előadást Ujházi Lóránd, a Kánonjogi Posztgraduális Intézet tanára. Mint bevezetőjében megállapította: „A vallási közösségek és az állam kapcsolata minden demokratikus jogrendszerben érzékeny területnek számít. A magyar közjogi átalakulás után a jogalkotónak fel kellett számolni a kommunista diktatúra örökségét..." 1990 után az addigi centralizációt egy decentralizált és meglehetősen liberális modell váltotta fel. 2010 után „ismét átrendezték a hatalmi ágak és a közigazgatási szervek egyházakkal, vallási közösségekkel kapcsolatos hatáskörét". Az előadó e folyamatok mögött meghúzódó szempontokra és az egyházak véleményére is kitekintett.
Utolsó előadóként Szabó Péter professzor a kánoni törvénymagyarázat kérdéséhez fűzött észrevételeket. Mint megállapította, ezzel a területtel még kevésbé foglalkoztak a kutatók, pedig a hermeneutika körében az interpretációval kapcsolatban számos kérdés és probléma vethető fel. Elegendő a kánoni törvénymagyarázatok leszűkítő, illetve kiterjesztő értelmezésére utalni. A nemzetközi szakirodalomban a törvénymagyarázattal kapcsolatban eltérő véleményekkel találkozni. Konkrét esetekkel illusztrálva ezekről is áttekintést nyújtott az előadó.
