A Pázmány-nap az egyetem kiemelkedő eseménye, Pázmány Péter születésnapjára (október 4.) emlékezve. Ekkor avatják az új doktorokat és adják át a habilitációs okleveleket, valamint elhangzik a rektori előadás. Az akadémiai év jeles eseményére idén október 14-én került sor.

Kuminetz Géza rektor atya köszöntőjében hangsúlyozta: az egyetemi életnek három beteljesülése van: az első a sikeres felvételi, a második az elnyert diploma, a harmadik a doktori fokozat megszerzése a legtehetségesebb és legkitartóbb hallgatók részére. „A tudomány az utóbbi századokban, évtizedekben rendkívül sokat fejlődött. A személyiség azonban visszafejlődni látszik. A tudomány és a technológia mintha az emberi élet végső céljává, valláspótlékká válna."

Az emberiség hosszú időn át nélkülözte a tudomány áldásait és nem tapasztalhatta az átkait. Ennek ellenéra az emberiség fennmaradt és fejlődött. A tudomány más ok miatt is Janus-arcú jelenség és tevékenység, hiszen jóra és rosszra egyaránt használható – folytatta a rektor atya. „Látnunk kell, hogy rossz, gonosz kezekbe kerülve, akár a kutatás, akár az oktatás terén, a tudományos eredmény mekkora károkat képes okozni az embereknek, az egyes népeknek, már-már egész bioszféránknak, bolygónknak."

Felhívta a figyelmet arra, hogy ma egyre több a tévhit, ellenállás a valódi tudással szemben, találkozhatunk a tények torzításával, a hiszékenységgel és az áltudományos propagandával. Minden deformálja a személyiséget, és ez emberi létet nem felvilágosítja, hanem egyenesen besötétíti az elmét. „A doktoravató ülés emlékeztessen, hogy nem elég szakmákban kiválónak lenni, hanem fontos az is, hogy emberségünkben növekedjünk" – fordult az avatandókhoz a rektor atya. „Az emberséges és művelt polgár a társadalom minden nemzedékének legfontosabb és legnagyobb közjava."

A tudomány alkotó művelése magában foglalja a jó célok ismeretét és követését is. E jó célok és a tudomány betöltött helyének pontos kijelölésében a legnagyobb segítségünk már nem a tudomány – bár nagy segítség lehet –, „hanem a hitelesen birtokba vett világnézetünk, vallásunk, egyetemünket tekintve katolikus hitünk".

Enélkül a vallás csak máz marad, az érdekérvényesítés egyre kifinomultabb eszköze. Európában ma a legnagyobb veszély, hogy sokan a csendes hitehagyók táborába kerülnek. Ehhez képest a keresztényüldözés, ha nem is lényegtelen, de csak másodrendű probléma.
Krisztusra emlékeztetve arra hívta fel rektor atya az avatandók figyelmét, hogy „növekedjenek tudásban és emberségben, isten- és emberszeretetben egyaránt".

A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar nevében Hidas Zoltán dékánhelyettes olvasta fel Fodor György dékán levelét.

„Hit és tudás nem állnak szembe egymással. Kinek hiszek, miért hiszek, mit ad hozzá a hit az élet értelméhez, a boldogsághoz?" Az egzisztenciális alapkérdések megválaszolása után következik a világértelmezés megválaszolása. „Mennyiben segít ebben a kinyilatkoztatás, a Szentírás, a szenthagyomány? Hogyan viszonyulnak mindehhez a szak- és résztudományok, és mi ezeket illetően a katolikus egyetem szerepe?"
Fodor György hangsúlyozta: a hitet, a tudást és az erkölcsöt szintetizáló bölcsességet Istentől kapjuk. Isteni ajándék, amelyet kérni kell, és hálát adni érte.

Hidas Zoltán a doktori cím megszerzésével a kutatás szabadságára, ugyanakkor a közösség iránti felelősségre hívta fel a tudománnyal foglalkozó fiatalok figyelmét.

A Pázmány-nap lehetőséget nyújt annak áttekintésére, mire jutottunk az elmúlt évben, kezdte köszöntőjét Szabó István, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja. Örömmel állapította meg, hogy „a habilitáltak azok közül kerülnek ki, akik diplomájukat is a karon szerezték". Az egyetemi tanárok között is egyre több korábbi hallgató tűnik fel.

A járvány nem akadályozott meg senkit abban, hogy folytassa és befejezze tudományos kutatását, és sikerre vigye doktori tanulmányait, állapította meg Iván Kristóf, az Információs Technológiai és Bionikai Kar dékánja. „A gyorsan változó műszaki területen a katolikus egyetem értékrendjébe illő új alkotásokkal léptek elő a doktoranduszok." Kifejezte reményét, hogy az új doktorok és habilitáltak közül többeket kollégájaként is köszönthet a jövőben, és annak a meggyőződésének is adott hangot, hogy „az itt szerzett szellemi örökség biztos talajt ad a jövőbeni munkához".

Bölcsészdoktori címet kapott:
Bauernhuber Enikő
Czene-Polgár Viktória
Fekete Rajmund
Gilányi Magdolna
Kiss-Kozma Georgina
Kosztrabszky Réka
Ligeti-Nagy Noémi
Molnár Ildikó
Paár Tamás
Pályi Brigitta
Piukovics Ágnes
Riba András László
Roboz Erika
Szalagyi Csilla
Szvorényi Róbert
Tanos Márton
Tóth Ágnes
Turi Gergő
Varga Lujza
Velkey György László

A Jog- és Államtudományi Karon a következőket fogadták doktorrá:
dr. Bathó Gábor
dr. Bujdos Iván Ákos
Kupiné dr. Drócsa Izabella
dr. Liktor Zoltán Attila
dr. Manhertz Tamás István
dr. Muzsalyi Róbert
dr. Péter-Delbó Márta
dr. Pomeisl András József
dr. Sántha György
dr. Szlifka Gábor
dr. Ujhelyi Dávid

Az Információs Technológiai és Bionikai Kar hallgatói közül először Hatvani Jankát szólították. „Hatvani Janka a Roska Tamás Műszaki és Természettudományi Doktori Iskola hallgatója, kiválóan teljesítette nemcsak a doktori iskola követelményeit, hanem azokat a feltételeket is, amelyek alapján elnyerheti a köztársasági elnök által adományozható Promotio sub auspiciis praesidentis Rei Publicae kitüntető címet. Ez a cím olyan személynek adható, aki a középiskolai, egyetemi és doktori tanulmányait végig kiváló eredménnyel végezte, és doktori disszertációja is summa cum laude minősítésű" – hangzott el az értékelés. A kitüntetéses doktorrá avatásról szóló előterjesztés köztársasági elnöki jóváhagyása folyamatban van.

A kar további doktorai:
Bors Luca Anna
Csapóné Miczán Vivien
Dudola Dániel
Goda Márton Áron
Kiss Márton Zsolt
Kovács-Garai Bertalan
Nagy Balázs
Nika Zsolt
Pálfi Dénes
Polcz Péter

Heten vehették át a habilitációs oklevelet.

A Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karról
Bank Barbara
Beszédes József
Elke Harmann

A Jog- és Államtudományi Karról
Dr. Kártyás Gábor
Dr. Komáromi László
Dr. Könczöl Miklós

Az Információs Technológiai és Bionikai Karról
Dr. Csercsik Dávid

Az ünnepi esemény második részében rektor atya előadását Schanda Tamás miniszterhelyettes, az egyetem korábbi hallgatója vezette be.

Tudománnyal és hűséggel – emlékeztetett a bölcsészkar mottójára, és ez a gondolat az egész egyetemet jellemezheti. A tudás megszerzése mellett elengedhetetlen a hűség, de „mintha ez a fogalom nemcsak jelentőségét, hanem magát a jelentését is elveszítette volna. Ha minden relatív, mihez legyek hűséges? Ha nincs objektív erkölcs, mihez legyek hűséges? Ha az értékek az aktuális széljárás szerint változhatnak, miért legyek hűséges?"

Ezért hangsúlyozta Schanda Tamás, hogy a katolikus egyetem hallgatói és oktatói számára fontos annak tudata és ehhez igazított tevékenysége, hogy kihez tartoznak, kihez kell hűségesnek lenni. „Egy egyetem eredményességének egyik fokmérője, hogy végzett hallgatói mennyire sikeresek pályájuk során. De még fontosabb, hogy mennyire maradnak hűségesek ahhoz, amit az egyetemen kaptak."

Emlékeztetett arra, hogy a miniszterek, államtitkárok 17,5 százaléka kapcsolódik a Pázmányhoz, itt végeztek vagy itt oktattak, illetve oktatnak. A magyar hallgatók 2,8 százaléka végzi tanulmányait a Pázmányon.

A 21. századi keresztény egyetemről szólva kiemelte, „egyszerre menedék, erőd és világítótorony". Menedéke embernek, gondolatnak, hitnek. A nihilizmus korában szükség van megtartó erődre is, olyan szellemi központra, amely az évezredek alatt felhalmozott keresztény eszköztárból merít erőt és vesz használható válaszokat. Végül világítótoronyak is kell lennie a katolikus egyetemnek, „ahová a történelem ura helyezte. Világítani kell azoknak, akik eligazodásra vágynak."

Mindannak, ami katolikus, nem lehet más célja, mint a lelkek üdvössége. A katolikus egyetemnek küldetése van a katolikus identitás erősítésében, küldetés a hallgatók, a társadalom és az egész világ számára – hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Kitért arra is, hogy kormányzati támogatással jön létre az egyetem új campusa.

Ezek után került sor Kuminetz Géza rektor atya előadására, A vezetés művészete – Krisztus iskolájában címmel.

Két évvel ezelőtt a katolikus egyetem identitásáról, tavaly a katolikus egyetemen folyó oktatás és nevelés jellegéről, a személyiségformálásról hangzott el az egyetem vezetőjének előadása, idén pedig „mindezek egyfajta megvalósításáról, a vezetés művészetéről, életet fakasztó tevékenységéről kívánok néhány gondolatot megosztani".

A vezetés fontosságánál kiemelte, hogy anélkül semmiféle igazi életcélt, egy intézmény célját nem lehet megvalósítani. A nemzet sem tud enélkül igazán élni.

A vezetésről szóló számos vízió közül rektor atya hármat emelt ki és ehhez negyedikként még hozzáfűzött egyet.

„Az első modell olyasmit akar megismertetni velünk, hogy a vezetés hatalommal jár. A vezetőnek jól kell élnie a hatalmával, és ennek az egyik gyümölcse a jó szervezeti kultúra. Ahhoz azonban, hogy a vezető jó szervezeti kultúrát építhessen, kellő érzelmi intelligenciával kell rendelkeznie. A kellő érzelmi intelligencia biztosítja, hogy az adott helyzetnek megfelelő vezetési stílust alkalmazza a vezető."

A hatalommal felruházottság négy fő összetevője a szakértelem, a beosztás vagy pozíció, a személyiség vagy egyéniség, illetve a jellem. A szakértelem magabiztosságot, a pozíció tiszteletet, a személyiség egyetértést, a jellem pedig elismerést vált ki.

„A hatalommal akkor élünk jól, ha mindegyik komponenst fejlesztjük és harmonikusan érvényesítjük."

A szakértelmet meg kell tanulni, a beosztást ki kell érdemelni, a személyiséget fejleszteni kell, a jellemet pedig ki kell formálni. Az első hármat könnyebben fel lehet építeni, kozmetikázhatók, de „a személyiség igazi hordozóját, a jellemet semmiféle technikával nem lehet helyettesíteni."

Az intézményi kultúráról szólva Kuminetz Géza megállapította: egyértelműségre van szükség egy intézményen belül, hogy mit tekintenek helyesnek, jónak, milyen a kommunikáció kívánatos módja. Az intézmény céljának megvalósítása mellett „a személyiségnek is gazdagodnia, érlelődnie szükséges". Hangsúlyozta: a katolikus egyetemen „a hit legyen a fő mozgatója viselkedési kultúránknak".

Ezzel összefüggésben kitért a személyiséget jellemző vonásokra, az érzelmi intelligencia fontosságára, és hogy az érzelmek milyen módon befolyásolják a viselkedésformákat.

A jó vezetőnek – állapította meg rektor atya – érzékelnie kell az atmoszférát, amely körülveszi munkatársai érzelmi rezonanciáit.

„Nemcsak erre van szüksége, hanem nyelvi intelligenciára is, hogy megértesse magát, logikai intelligenciára, hogy valóban következetes legyen gondolkodásában és tetteiben."

Ezek után hat vezetési helyzetet sorolt fel: az első az úgynevezett iránymutató vezetési stílus. „Ez a legkívánatosabb, hiszen ez a konkrét vízió vázolásának, alkalmazásának a képessége, másrészt a munkatársak meggyőzésének és mozgósításának a készsége."

A másik a demokratikus vagy személyiségtisztelő stílus. „Amikor a munkatársakat nemcsak informáljuk, motiváljuk, hanem bevonjuk a problématudatba, a megoldandó feladatok körébe is."

Harmadik a követelményállító stílus. „Ezt akkor kell alkalmazni, amikor a munkatársak teljesítménye elmarad a kívánatostól, vagy nem végeztek el valamit időre, olyan időre, amire elegendő időt kaptak."

Negyedik a kényszerítő vezetői stílus. „Amikor válsághelyzetben van egy intézmény, vagy problematikus munkatársakkal szemben kell intézkedni. Ilyenkor tudatosítani kell, mi az az értékrend, amelyet mindenki részéről megkívánunk, és nem tűrjük el, ha valaki ezt módszeresen nem teljesíti." Ötödik a kapcsolatközpontú vezetési stílus. „Amelyben odafigyelünk a másik személyére, esetleg személyes gondjára, megértjük az indiszponáltságát, empatikusak vagyunk."

Hatodik az úgynevezett felkészítő vezetői stílus. A várható változásokra vonatkozik. „Lehet vezetőváltás, profilváltás, új vízió bevezetése vagy új vezető érkezésekor a programadás vázolása." Ebben a stílusban elsősorban a tanító jelleg domborodik ki.

A második modell eleve egy krisztushívő vezetőt feltételez. „E szerint a keresztény vezetés négy alapelv együttes harmonikus érvényesülésén áll vagy bukik. Ezek: a szolgálat, a hatalom, a felelősség és a kegyelem."

Rektor atya rávilágított, hogy a szolgálat kifejezés közérthetőnek tűnik, ugyanakkor félreérthető is. A közösség és a vezető viszonyában különféle torzulások következhetnek be. „Aki helyesen érti a szolgálat vezetési ideálját, az figyelembe veszi munkatársai jogos önállóságát, érdemi véleményét. Ügyel arra, hogy mások is felfedezhessék és kibontakoztathassák saját képességeiket." A hatalom felelősséggel jár. „Felel az ember önmaga előtt, felel a rábízottak, a társadalom és a Jóisten előtt."

A kegyelem azt jelenti, hogy „mindannyian rászorulunk, nemcsak a Jóisten irgalmára, hanem hogy egymásnak is bocsássunk meg". A megbocsájtás képességét és lehetőségét példákkal illusztrálta Kuminetz Géza.

A harmadik modellben a hormonokról és hormonhatású vegyületekről esett szó. A hat vegyület: endorfin, dopamin, szerotonin, oxitocin, kortizon és adrenalin. „Az első kettő az önző vegyület, a második kettő az önzetlen vegyület, a további kettő magyarázatra szorul."

Rektor atya kifejtette, ezek hogyan hatnak az emberre, milyen cselekvési és magatartási formákban nyilvánul meg a szerepük. „A jó vezető az, aki az első négy vegyület között egyensúlyt tud létrehozni. De mi van akkor, ha olyan szörnyű tartós vezetői szituációban vagyunk, ahol a munkatársak állandó veszélyhelyzetet, depressziót éreznek, semmi sem jó, kirekesztettnek érzik magukat, állandó az intrika. Ilyenkor a kortizon nevű vegyület elhatalmasodik, megbetegíti a szervezetet. Depresszívvé teszi őket, másrészt az embereket ilyen kultúrában lefelé viszi a spirál, egyre inkább intrikusak lesznek, egyre inkább pokolivá teszik egymás életét. Az adrenalin pedig a veszélyhelyzet anyaga."

A jó vezető, összegezte ezt a témakört, magatartása, kultúrája révén ezen vegyületek arányos elosztásáról és a munkatársak biológiai egészségről is gondoskodik.

A negyedik modell „az, amely kívülről hat az egészre, és belülről kell, hogy animálja a másik három modell sajátos elemeit. Ez pedig a krisztusi szeretet modellje."

Csak az igazi szeretet által inspirált, mozgatott vezetés teljes értékű. Ilyen fajta vezetés nélkül lehet a vezetés bármilyen szakszerű, lehet bármennyire karizmatikus, kikezdhetetlen a vezető, legyen kitűnő akár az érzelmi intelligenciája, és a siker is lehet látványos – a bukás csak idő kérdése.

Rektor atya felhívta a figyelmet a krisztusi szeretetmodell alapján, hogy a jó vezető törődik övéivel, rendelkezésre áll és ő maga is szívesen időzik övéi között. Emellett sok más jellemvonás is szükséges a jó vezetőnek: bátorság, leleményesség, lelkesedés, meggyőződés, kitartás, előrelátó gondolkodás, önfegyelem és persze határozottság.

„Ám a keresztény szeretet integráló ereje nélkül a vezető minden más erénye és vezetői képessége is csak torzzá teszik a személyiséget." Szeretet nélkül az ismeret egoizmushoz, önámításhoz vezet. Szeretet nélkül a legnagyobb kockázatot vállaló hit is csak elvakulttá, másokkal szemben kíméletlenné, evilági dicsőségre vágyóvá, a hírnévre büszkévé, öntetszelgővé teszi az embert.

Végül feltette a kérdést: mi jellemzi a szeretetteljes vezetőt? Alexander Strauch, a modell kidolgozója szerint: „A szeretetteljes vezetőt elsősorban türelem és kedvesség kell, hogy jellemezze, még akkor is, ha igazságtalanul bánnak vele azok, akiket szolgál. Ne legyen énközpontú, aki irigy azokra, akik ügyesebbek, népszerűbbek nála. Ne nézzen le másokat, vagy dicsekedjen saját eredményeivel. Ami legfontosabb: sose legyen beképzelt, magát elsőrendűnek gondolva másoknál... Legyen alázatos és szerény. Legyen tapintatos, és legyen tisztában a helyi társasági illemszabályokkal... Legyen szolga, akik másokat épít. Ne gerjedjen könnyen haragra, ne legyen ingerlékeny, mert ez érzelmileg árthat azoknak, akiket vezet. Legyen késedelmes a haragra, és sose legyen bosszúálló... Végül örüljön az igazságnak." Krisztus is effélét kér követőitől.

„Mindent összevetve azt állítom, hogy a bemutatott három plusz egy modell együtt adja ki a vezetés egy átfogóbb és teljesebb verzióját, Krisztus iskoláját." Ebbe az iskolába mindenki önként iratkozzon be, és jó lenne, ha „ebben az iskolában fejlődnénk, mert ez az iskola adja a legtöbbet. Ha nem is lesz látványosan sikeres, de biztosan áldásos lesz munkálkodásunk, hiszen szeretetteljessé tesz bennünket, és ez a szíve-lelke önmagunk és mások vezetésének."

Az ünnepségről készült fotók ITT érhetők el.