Felfedeztük a Kisalföld tájegységet az autentikus vályogházaival és tisztaszobáival, a jánossomorjai fogadalmi kápolnát, az újkéri haranglábat, valamint megismerkedtünk a gyönyörű magyar motívumokkal díszített mézeskalácsok, illetve a gyertyakészítés folyamatával és az ahhoz használt eszközökkel.

Szintén ezen a tájegységen a kocsi kiállítást is megnéztük, ahol megismerkedtünk azokkal az eszközökkel, amiket régen személy-és áruszállításra használtak, mint például a szekerek és lovaskocsik. A diákok érdekesnek találták, hogy a kocsi szavunk tulajdonképpen a Kocs helységnévből ered, és meglepődve konstatálták, hogy e szó más nyugati nyelvekben is megjelenik hasonló formában.

A következő célállomás a Nyugat-Dunántúli tájegység volt, ahol egy régi ideiglenesen kialakított iskolát néztünk meg és a szentgyörgyvölgyi kovácsműhelyt. Az egyik lakóházban egy kedves idős hölgynél házi bodzaszörpöt is kóstolhattunk, aminek mindenki nagyon örült a sok gyaloglás után.

Ezek után egy vezetett túra keretében az Alföldet látogattuk meg, hogy felfedezzük a mezővárosok világát is. Itt olyan kulturális örökségekkel ismerkedhettek meg a diákok, mint például a kékfestő technika, vagy a bőrkészítés fondorlatai a bajai tímárműhelyben.

Végezetül pedig a dusnoki szélmalomban nézhettünk szét és a mellette található állattartó tanyán, ahol a racka juh és a pulikutya mellett sok más tanyasi állatot is simogathattak és etethettek az érdeklődők. Ez a rész mindenkinek nagyon elnyerte a tetszését, a diákok nagyon sok, a régi falusi élethez kapcsolódó új szót tanultak és sok interaktív tevékenység által kerülhettek közelebb a régi magyar kultúrához. Reméljük, hogy lesz alkalmunk máskor is ellátogatni a skanzenbe!