A gyermekvállalás szépségei és nehézségei címmel rendezte meg a Magyar Bioetikai Társaság 2019. évi nemzetközi konferenciáját a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (PPKE), október 25 – 26-án. Ezen alkalommal nyújtották át Széll Kálmán és Kellermayer Miklós orvosprofesszornak a Gaizler Gyula-díjat. Széll professzor előadásában arról értekezett, hogy az etika védelemre szorul a 3. évezredben, Kellermayer professzor pedig Ilyen az ember. Egyedüli példány címmel fejtette ki a teremtettségében létező ember képét

Kuminetz Géza atya, a PPKE rektora a konferencia címében megadott témát tágabb összefüggésbe helyezte köszöntő beszédében, teológiai-filozófiai értelmezését adva annak.
„A Bibliában olvassuk az első oldalakon, hogy szaporodjatok és sokasodjatok, s töltsétek be a Föld színét. Ma már tudjuk azt is, hogy nem korlátlan szaporodásról beszél a szent szerző, hiszen a Föld erőforrásai is végesek. Ezért az emberi szaporodásra is meg kell találnia az embernek az értelmes mintát, tervet."
A fölvetett kérdésre tíz szempontot felsorakoztatva válaszolt Kuminetz Géza. „...annyian lehetünk, amennyit a Föld tartósan el tud tartani. E számot növelheti vagy éppen csökkentheti az adott terület eltartó képessége." Ezért nagyon vigyáznunk kell erre az eltartóképességre, amely magában foglalja – mások mellett – a környezetvédelmet, a technikai-műszaki civilizáció eredményeinek ésszerű használatát. Az embernek nem elég megfogannia és világra jönnie, hanem gondos nevelésben kell részesülnie, mert csak így tudja betölteni hivatását, amelynek a jövő nemzedékekre is tekintettel kell lenni.
„A gondos nevelést a házasságon nyugvó stabil családi környezetben kaphatja meg az emberpalánta." A család akkor képes betölteni szeretetközösség szerepét és gondoskodni a nevelésről, ha gazdaságilag is önállósággal rendelkezik.
„Ezt a gazdasági önállóságot az igazságos tulajdonszerkezet, az igazságos bérezés, illetve nyomában a szívesen és etikusan végzett munka biztosíthatja."
A gondolatot tovább folytatva a rektor atya hangsúlyozta, erre akkor van lehetőség, ha valódi államhatalom gondoskodik a közjóról. „Ilyen állam pedig ott van, ahol az emberi kötelességeket és jogokat helyesen értelmezik és érvényesítik."
Ehhez szükséges az egészséges, minden túlzó nézettől mentes nemzeti öntudat, az adott társadalom igazi kultúrája. „Ilyen teljes értékű kultúrára mindezidáig egyedül a keresztény szellem, közelebbről Jézus Krisztus tanította és tanítja az embereket."
Ennek értelmében az egyik állam és kultúra tiszteli a másikat, békességben élnek egymás mellett, szükség esetén segítséget nyújtva a másiknak.
Ilyen feltételek szükségesek a gyermekáldással kísért házaspárok és népek életének kibontakozásához. A házastársak „megtestesítik a házasság nagy, objektív céljait, motívumait, értékeit. Vagyis ahol harmóniában van a szexualitás (sexus), a fajfenntartás (genos), a szeretet (erósz) és az etikum (ethos)."
Az elmondottak megvalósítása érdekében olyan életrendet kell kialakítania egy népnek, egy államnak – adott esetben kiharcolnia –, amelyben elegendő idő jut a családoknak a közös együttlétre, tanulásra, szórakozásra, pihenésre. „S hogy együtt adhassanak hálát a Teremtő és Megváltó Istennek egymásért, a nemzetért és kultúrájáért, a népek nagy családjáért, a kozmoszért, vagyis a létezésnek és az abban való gazdagodásnak ajándékáért."

Az előadások során a családi élet különböző vonatkozásait és bioetikai összefüggéseit tárgyalták az előadók. A „babszemnyi élet" védelmétől kezdve a családi életre nevelés szükségességén át – többek között – azt is, hogyan nyújthatnak segítséget a válsághelyzetben lévő nőknek a családvédelmi szolgálatok. Hangot kapott a generációk közti kapcsolatok etikája, s a Keresztény Családi Centrum működése. A második napon az előadások arra keresték a választ, milyen fórumok segítségével és milyen módszerekkel lehet a család védelmét, valamint a gyermekvállalás értékét mindjobban tudatosítani a fiatalabb nemzedékek tagjaiban.